HU/SB 9.6.54
54. VERS
- tatra taptvā tapas tīkṣṇam
- ātma-darśanam ātmavān
- sahaivāgnibhir ātmānaṁ
- yuyoja paramātmani
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tatra—az erdőben; taptvā—lemondást végezve; tapaḥ—a lemondás szabályozó elvei; tīkṣṇam—nagyon szigorúan; ātma-darśanam—ami segíti az önmegvalósítást; ātmavān—az önvalót ismerő; saha—vele; eva—bizonyára; agnibhiḥ—tüzek; ātmānam—a személyes önvaló; yuyoja—lefoglalta; parama-ātmani—a Legfelsőbb Lélekkel kapcsolatban.
FORDÍTÁS
Amikor Saubhari Muni, aki jól ismerte az önvalót, az erdőbe vonult, szigorú lemondásokat végzett. Ily módon, a halál idején a tűzben végül az Istenség Legfelsőbb Személyisége szolgálatába merült.
MAGYARÁZAT
A halál idején tűz égeti el a durva testet, és ha nincs több vágyunk az anyagi élvezetre, a finom test is megsemmisül, és csak a tiszta lélek marad meg. Ezt erősíti meg a Bhagavad-gītā (BG 4.9) is (tyaktvā dehaṁ punar janma naiti). Ha valaki megszabadul a durva és finom anyagi test kötelékeitől, és tiszta lélek marad, akkor hazatér, vissza Istenhez, hogy az Úr szolgálatát végezze. Tyaktvā dehaṁ punar janma naiti mām eti: hazatér, vissza Istenhez. A versből megtudhatjuk, hogy Saubhari Muni elérte ezt a tökéletességet.