HU/SB 9.8.17
17. VERS
- evaṁ vṛttaḥ parityaktaḥ
- pitrā sneham apohya vai
- yogaiśvaryeṇa bālāṁs tān
- darśayitvā tato yayau
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
evam vṛttaḥ—így elmerülve (a szörnyű tettekben); parityaktaḥ—elítélte; pitrā—az apja; sneham—a szeretetet; apohya—feladva; vai—valóban; yoga-aiśvaryeṇa—misztikus erővel; bālān tān—mindazok a fiúk (akiket a vízbe dobott és megölt); darśayitvā—miután ismét megmutatta mindegyiküket a szüleiknek; tataḥ yayau—elhagyta azt a helyet.
FORDÍTÁS
Amiatt, hogy Asamañjasa ilyen gyalázatos tetteket követett el, apja feladta iránta érzett ragaszkodását, és száműzte őt. Ekkor Asamañjasa megnyilvánította misztikus erejét: életre keltette a kisfiúkat, s megmutatta őket a királynak és a gyerekek szüleinek. Asamañjasa ezután elhagyta Ayodhyāt.
MAGYARÁZAT
Asamañjasa jāti-smara volt: misztikus erejének köszönhetően nem felejtette el előző tudatát. Így aztán képes volt halottakat életre kelteni. Azzal, hogy csodának beillő tetteket hajtott végre a halott gyerekekkel, minden bizonnyal felhívta magára a király és az emberek figyelmét, s aztán hamarosan maga mögött hagyta azt a helyet.