HU/SB 9.9.12
12. VERS
- yaj-jala-sparśa-mātreṇa
- brahma-daṇḍa-hatā api
- sagarātmajā divaṁ jagmuḥ
- kevalaṁ deha-bhasmabhiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat-jala—akinek a vize; sparśa-mātreṇa—pusztán az érintésével; brahma-daṇḍa-hatāḥ—akik kárhozottak, mert megsértették a brahmát, az önvalót; api—habár; sagara-ātmajāḥ—Sagara fiai; divam—a mennyei bolygókra; jagmuḥ—mentek; kevalam—csak; deha-bhasmabhiḥ—elégett testük megmaradt hamvaival.
FORDÍTÁS
Mivel Sagara Mahārāja fiai megsértettek egy kiváló személyiséget, testük heve felfokozódott, s így valamennyien porrá égtek. Csupán attól azonban, hogy a Gangesz vize rájuk hullott, mindannyian méltóvá váltak arra, hogy a mennyei bolygókra menjenek. Mit mondhatnánk hát azokról, akik arra használják Gangesz anya vizét, hogy őt magát imádják vele?
MAGYARÁZAT
Gangesz anyát saját vizével imádják: a bhakta kivesz egy kevés vizet a Gangeszből, és visszaajánlja neki. Amikor a bhakta vizet merít belőle, Gangesz anya nem veszít semmit, és amikor visszaajánlja neki, Gangesz anyának nem lesz több vize, de ezzel a Gangesz imádója áldásban részesül. Éppen így az Úr bhaktája nagy odaadással ajánl az Úrnak levelet, virágot, gyümölcsöt vagy vizet — patraṁ puṣpaṁ phalaṁ toyam (BG 9.26) —, de minden, még a levél, a virág, a gyümölcs és a víz is az Úré, ezért nincs szó lemondásról, és nincs szó elfogadásról. Egyszerűen csak ki kell használnunk a bhakti folyamatának előnyeit, mert e folyamat követésével az ember nem veszít semmit, ám elnyeri a Legfelsőbb Személy kegyét.