HU/SB 7.15.42: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
No edit summary |
||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Az anyagi testben tízféle levegő áramlik örökké. Nevük ''prāṇa, apāna, samāna, vyāna, udāna, nāga, kūrma, kṛkala, devadatta és dhanañjaya''. A vers a szekér kerekeinek küllőihez hasonlítja őket. Az életlevegő nem más, mint az energia az élőlény cselekedeteihez, melyek néha vallásosak, néha vallástalanok. Emiatt a vallást és a vallástalanságot tekintik a szekér kereke felső és alsó részének. Amikor az élőlény úgy dönt, hogy hazatér, vissza Istenhez, akkor célja az Úr Viṣṇu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége. A feltételekhez kötött életben az ember nem érti meg, hogy az élet célja a Legfelsőbb Úr. ''Na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇuṁ durāśayā ye bahir-artha-māninaḥ''. Az élőlény ebben az anyagi világban próbál meg boldog lenni, mert nem ismeri az élet célját. Amikor azonban megtisztul, lemond testi életfelfogásáról és arról a hamis önazonosításáról, miszerint egy bizonyos közösséghez, nemzethez, társadalomhoz, családhoz vagy valami máshoz tartozik (''sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalam''). Ekkor felveszi megtisztult élete nyilát, és az íj segítségével — ami nem más, mint a praṇava, azaz a Hare Kṛṣṇa mantra transzcendentális éneklése — kilövi magát az Istenség Legfelsőbb Személyisége felé. | Az anyagi testben tízféle levegő áramlik örökké. Nevük ''prāṇa, apāna, samāna, vyāna, udāna, nāga, kūrma, kṛkala, devadatta'' és ''dhanañjaya''. A vers a szekér kerekeinek küllőihez hasonlítja őket. Az életlevegő nem más, mint az energia az élőlény cselekedeteihez, melyek néha vallásosak, néha vallástalanok. Emiatt a vallást és a vallástalanságot tekintik a szekér kereke felső és alsó részének. Amikor az élőlény úgy dönt, hogy hazatér, vissza Istenhez, akkor célja az Úr Viṣṇu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége. A feltételekhez kötött életben az ember nem érti meg, hogy az élet célja a Legfelsőbb Úr. ''Na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇuṁ durāśayā ye bahir-artha-māninaḥ'' ([[HU/SB 7.5.31|SB 7.5.31]]). Az élőlény ebben az anyagi világban próbál meg boldog lenni, mert nem ismeri az élet célját. Amikor azonban megtisztul, lemond testi életfelfogásáról és arról a hamis önazonosításáról, miszerint egy bizonyos közösséghez, nemzethez, társadalomhoz, családhoz vagy valami máshoz tartozik (''sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalam''). Ekkor felveszi megtisztult élete nyilát, és az íj segítségével — ami nem más, mint a praṇava, azaz a Hare Kṛṣṇa mantra transzcendentális éneklése — kilövi magát az Istenség Legfelsőbb Személyisége felé. | ||
Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megjegyzi, hogy mivel a vers az „íj” és „nyíl” szavakat használja, azt is mondhatnánk, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége és az élőlény ellenségekké váltak. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége valóban az élőlény úgynevezett ellenségévé válhat, ez azonban nem más, mint az Ő öröme a harcosi kapcsolatban. Amikor például a kurukṣetrai csatamezőn Bhīṣmával harcolt, és Bhīṣma eltalálta Őt nyilával, ez a tizenkétfajta íz vagy kapcsolat egyike volt. Amikor a feltételekhez kötött lélek úgy próbálja elérni az Urat, hogy nyíllal lő Rá, az Úrnak ez örömet okoz, s az élőlény megkapja azt az áldást, hogy hazatérhet, vissza Istenhez. Egy másik példa ezzel kapcsolatban az, hogy Arjuna amiatt, hogy eltalálta az ādhāra-mīnát, a halat a cakrában, rendkívül értékes ajándékot kapott: elnyerte Draupadī kezét. Ha az Úr szent neve éneklésének nyilával mi is eltaláljuk az Úr Viṣṇu lótuszlábát, az odaadó szolgálat e hősies tettének végrehajtásával elnyerhetjük azt az áldást, hogy hazatérhetünk, vissza Istenhez. | Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megjegyzi, hogy mivel a vers az „íj” és „nyíl” szavakat használja, azt is mondhatnánk, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége és az élőlény ellenségekké váltak. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége valóban az élőlény úgynevezett ellenségévé válhat, ez azonban nem más, mint az Ő öröme a harcosi kapcsolatban. Amikor például a kurukṣetrai csatamezőn Bhīṣmával harcolt, és Bhīṣma eltalálta Őt nyilával, ez a tizenkétfajta íz vagy kapcsolat egyike volt. Amikor a feltételekhez kötött lélek úgy próbálja elérni az Urat, hogy nyíllal lő Rá, az Úrnak ez örömet okoz, s az élőlény megkapja azt az áldást, hogy hazatérhet, vissza Istenhez. Egy másik példa ezzel kapcsolatban az, hogy Arjuna amiatt, hogy eltalálta az ādhāra-mīnát, a halat a cakrában, rendkívül értékes ajándékot kapott: elnyerte Draupadī kezét. Ha az Úr szent neve éneklésének nyilával mi is eltaláljuk az Úr Viṣṇu lótuszlábát, az odaadó szolgálat e hősies tettének végrehajtásával elnyerhetjük azt az áldást, hogy hazatérhetünk, vissza Istenhez. | ||
Latest revision as of 09:35, 29 August 2019
42. VERS
- akṣaṁ daśa-prāṇam adharma-dharmau
- cakre ’bhimānaṁ rathinaṁ ca jīvam
- dhanur hi tasya praṇavaṁ paṭhanti
- śaraṁ tu jīvaṁ param eva lakṣyam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
akṣam—a küllők (a szekér kerekén); daśa—tíz; prāṇam—a tízféle levegő, ami a testben kering; adharma—vallástalanság; dharmau—vallás (a kerék két oldala, fent és lent); cakre—a kerékben; abhimānam—hamis azonosítás; rathinam—a kocsihajtó, azaz a test gazdája; ca—szintén; jīvam—az élőlény; dhanuḥ—az íj; hi—valójában; tasya—övé; praṇavam—a védikus oṁkāra mantra; paṭhanti—mondják; śaram—egy nyíl; tu—de; jīvam—az élőlény; param—a Legfelsőbb Úr; eva—valójában; lakṣyam—a cél.
FORDÍTÁS
A testben működő tízféle levegőt a szekér kerekeinek küllőihez hasonlítják, magának a keréknek a felső és alsó részét pedig vallásnak és vallástalanságnak nevezik. A testi létfelfogásban élő élőlény a szekér gazdája. A védikus praṇava mantra az íj, maga a tiszta élőlény a nyílvessző, a cél pedig a Legfelsőbb Lény.
MAGYARÁZAT
Az anyagi testben tízféle levegő áramlik örökké. Nevük prāṇa, apāna, samāna, vyāna, udāna, nāga, kūrma, kṛkala, devadatta és dhanañjaya. A vers a szekér kerekeinek küllőihez hasonlítja őket. Az életlevegő nem más, mint az energia az élőlény cselekedeteihez, melyek néha vallásosak, néha vallástalanok. Emiatt a vallást és a vallástalanságot tekintik a szekér kereke felső és alsó részének. Amikor az élőlény úgy dönt, hogy hazatér, vissza Istenhez, akkor célja az Úr Viṣṇu, az Istenség Legfelsőbb Személyisége. A feltételekhez kötött életben az ember nem érti meg, hogy az élet célja a Legfelsőbb Úr. Na te viduḥ svārtha-gatiṁ hi viṣṇuṁ durāśayā ye bahir-artha-māninaḥ (SB 7.5.31). Az élőlény ebben az anyagi világban próbál meg boldog lenni, mert nem ismeri az élet célját. Amikor azonban megtisztul, lemond testi életfelfogásáról és arról a hamis önazonosításáról, miszerint egy bizonyos közösséghez, nemzethez, társadalomhoz, családhoz vagy valami máshoz tartozik (sarvopādhi-vinirmuktaṁ tat-paratvena nirmalam). Ekkor felveszi megtisztult élete nyilát, és az íj segítségével — ami nem más, mint a praṇava, azaz a Hare Kṛṣṇa mantra transzcendentális éneklése — kilövi magát az Istenség Legfelsőbb Személyisége felé.
Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura megjegyzi, hogy mivel a vers az „íj” és „nyíl” szavakat használja, azt is mondhatnánk, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége és az élőlény ellenségekké váltak. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége valóban az élőlény úgynevezett ellenségévé válhat, ez azonban nem más, mint az Ő öröme a harcosi kapcsolatban. Amikor például a kurukṣetrai csatamezőn Bhīṣmával harcolt, és Bhīṣma eltalálta Őt nyilával, ez a tizenkétfajta íz vagy kapcsolat egyike volt. Amikor a feltételekhez kötött lélek úgy próbálja elérni az Urat, hogy nyíllal lő Rá, az Úrnak ez örömet okoz, s az élőlény megkapja azt az áldást, hogy hazatérhet, vissza Istenhez. Egy másik példa ezzel kapcsolatban az, hogy Arjuna amiatt, hogy eltalálta az ādhāra-mīnát, a halat a cakrában, rendkívül értékes ajándékot kapott: elnyerte Draupadī kezét. Ha az Úr szent neve éneklésének nyilával mi is eltaláljuk az Úr Viṣṇu lótuszlábát, az odaadó szolgálat e hősies tettének végrehajtásával elnyerhetjük azt az áldást, hogy hazatérhetünk, vissza Istenhez.