HU/SB 8.3.2: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
No edit summary |
||
| Line 39: | Line 39: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Ebben a versben az ''etac cid-ātmakam'' szavak nagyon fontosak. Kétségtelen, hogy az anyagi test anyagi elemekből áll, amikor azonban valakiben felébred a Kṛṣṇa-tudatú megértés, teste többé már nem anyagi, hanem lelki. Az anyagi test az érzékkielégítést szolgálja, míg a lelki test az Úr transzcendentális szerető szolgálatát végzi. Egy olyan bhaktára tehát, aki a Legfelsőbb Úr szolgálatába merül, és állandóan Rá gondol, sohase tekintsünk úgy, mintha anyagi testtel rendelkezne. Az írások kijelentik: ''guruṣu nara-matiḥ'', meg kell szabadulnunk attól a felfogástól, miszerint a lelki tanítómester egy anyagi testtel rendelkező, közönséges emberi lény. ''Arcye viṣṇau śilā-dhīḥ'': mindenki tudja, hogy a mūrti a templomban kőből van, de sértés azt gondolni, hogy nem több puszta kőnél. Éppen így az is sértés, ha valaki azt gondolja, hogy a lelki tanítómester teste anyagi összetevőkből áll. Az ateisták azt hiszik, hogy a bhakták ostobán egy kőszobrot imádnak Istenként, és egy közönséges embert imádnak mint gurut. A valóság azonban az, hogy Kṛṣṇa mindenható hatalma kegyéből a mūrti úgynevezett kőszobra Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a lelki tanítómester teste pedig közvetlenül lelki test. Tudnunk kell, hogy a tiszta odaadó szolgálatot végző tiszta bhakta transzcendentális szinten áll (''sa guṇān samatītyaitān brahma-bhūyāya kalpate''). Ajánljuk ezért hódolatunkat az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, akinek a kegyéből az úgynevezett anyagi dolgok szintén lelkivé válnak, ha lelki cselekedetekben használjuk őket! | Ebben a versben az ''etac cid-ātmakam'' szavak nagyon fontosak. Kétségtelen, hogy az anyagi test anyagi elemekből áll, amikor azonban valakiben felébred a Kṛṣṇa-tudatú megértés, teste többé már nem anyagi, hanem lelki. Az anyagi test az érzékkielégítést szolgálja, míg a lelki test az Úr transzcendentális szerető szolgálatát végzi. Egy olyan bhaktára tehát, aki a Legfelsőbb Úr szolgálatába merül, és állandóan Rá gondol, sohase tekintsünk úgy, mintha anyagi testtel rendelkezne. Az írások kijelentik: ''guruṣu nara-matiḥ'', meg kell szabadulnunk attól a felfogástól, miszerint a lelki tanítómester egy anyagi testtel rendelkező, közönséges emberi lény. ''Arcye viṣṇau śilā-dhīḥ'': mindenki tudja, hogy a mūrti a templomban kőből van, de sértés azt gondolni, hogy nem több puszta kőnél. Éppen így az is sértés, ha valaki azt gondolja, hogy a lelki tanítómester teste anyagi összetevőkből áll. Az ateisták azt hiszik, hogy a bhakták ostobán egy kőszobrot imádnak Istenként, és egy közönséges embert imádnak mint gurut. A valóság azonban az, hogy Kṛṣṇa mindenható hatalma kegyéből a mūrti úgynevezett kőszobra Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a lelki tanítómester teste pedig közvetlenül lelki test. Tudnunk kell, hogy a tiszta odaadó szolgálatot végző tiszta bhakta transzcendentális szinten áll (''sa guṇān samatītyaitān brahma-bhūyāya kalpate'' ([[HU/BG 14.26|BG 14.26]])). Ajánljuk ezért hódolatunkat az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, akinek a kegyéből az úgynevezett anyagi dolgok szintén lelkivé válnak, ha lelki cselekedetekben használjuk őket! | ||
Az oṁkāra (praṇava) az Istenség Legfelsőbb Személyisége szimbolikus hangképviselője. ''Oṁ tat sad iti nirdeśo brahmaṇas tri-vidhaḥ smṛtaḥ'': a három szó, oṁ tat sat azonnal megidézi a Legfelsőbb Személyt. Ezért mondja Kṛṣṇa, hogy Ő az oṁkāra minden védikus mantrában (''praṇavaḥ sarva-vedeṣu''). A védikus mantrák éneklését az oṁkārával kezdik, hogy azonnal az Istenség Legfelsőbb Személyiségére utaljanak. A Śrīmad-Bhāgavatam például az ''oṁ namo bhagavate vāsudevāya'' szavakkal kezdődik. Nincs különbség az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Vāsudeva és az oṁkāra (praṇava) között. Alaposan meg kell értenünk, hogy az oṁkāra nem valamiféle nirākārára, alak nélküli dologra utal. Sőt, ez a vers azonnal kijelenti: ''oṁ namo bhagavate''. Bhagavān egy személy, s így az oṁkāra a Legfelsőbb Személyt képviseli. Az oṁkāra nem személytelen, ahogyan a māyāvādī filozófusok gondolják. Ezt határozottan kifejezi ebben a versben a puruṣāya szó. Az oṁkārával megszólított legfelsőbb igazság puruṣa, a Legfelsőbb Személy — Ő nem személytelen. Ha nem lenne személy, hogyan lenne képes irányítani az univerzum nagy, rettenthetetlen irányítóit? Az Úr Viṣṇu, az Úr Brahmā és az Úr Śiva az univerzum legfelsőbb irányítói, de az Úr Viṣṇunak még ők is a hódolatukat ajánlják. Ezért használja ez a vers a pareśāya szót, amely arra utal, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét a kiváló félistenek imádják. A ''pareśāya'' jelentése ''parameśvara''. Az Úr Brahmā és az Úr Śiva īśvarák, hatalmas irányítók, de az Úr Viṣṇu ''parameśvara'', a legfelsőbb irányító. | Az ''oṁkāra'' (praṇava) az Istenség Legfelsőbb Személyisége szimbolikus hangképviselője. ''Oṁ tat sad iti nirdeśo brahmaṇas tri-vidhaḥ smṛtaḥ'': a három szó, oṁ tat sat azonnal megidézi a Legfelsőbb Személyt. Ezért mondja Kṛṣṇa, hogy Ő az ''oṁkāra'' minden védikus mantrában (''praṇavaḥ sarva-vedeṣu''). A védikus mantrák éneklését az ''oṁkārával'' kezdik, hogy azonnal az Istenség Legfelsőbb Személyiségére utaljanak. A Śrīmad-Bhāgavatam például az ''oṁ namo bhagavate vāsudevāya'' szavakkal kezdődik. Nincs különbség az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Vāsudeva és az ''oṁkāra'' (praṇava) között. Alaposan meg kell értenünk, hogy az ''oṁkāra'' nem valamiféle nirākārára, alak nélküli dologra utal. Sőt, ez a vers azonnal kijelenti: ''oṁ namo bhagavate''. Bhagavān egy személy, s így az oṁkāra a Legfelsőbb Személyt képviseli. Az ''oṁkāra'' nem személytelen, ahogyan a māyāvādī filozófusok gondolják. Ezt határozottan kifejezi ebben a versben a puruṣāya szó. Az ''oṁkārával'' megszólított legfelsőbb igazság puruṣa, a Legfelsőbb Személy — Ő nem személytelen. Ha nem lenne személy, hogyan lenne képes irányítani az univerzum nagy, rettenthetetlen irányítóit? Az Úr Viṣṇu, az Úr Brahmā és az Úr Śiva az univerzum legfelsőbb irányítói, de az Úr Viṣṇunak még ők is a hódolatukat ajánlják. Ezért használja ez a vers a pareśāya szót, amely arra utal, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét a kiváló félistenek imádják. A ''pareśāya'' jelentése ''parameśvara''. Az Úr Brahmā és az Úr Śiva īśvarák, hatalmas irányítók, de az Úr Viṣṇu ''parameśvara'', a legfelsőbb irányító. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 07:18, 8 September 2019
2. VERS
- śrī-gajendra uvāca
- oṁ namo bhagavate tasmai
- yata etac cid-ātmakam
- puruṣāyādi-bījāya
- pareśāyābhidhīmahi
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-gajendraḥ uvāca—Gajendra, az elefántok királya így szólt; oṁ—ó, Uram; namaḥ—tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neked; bhagavate—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; tasmai—Neki; yataḥ—akiből; etat—ez a test és az anyagi megnyilvánulás; cit-ātmakam—a tudatnak (a szellemi léleknek) köszönhetően mozdul; puruṣāya—a Legfelsőbb Személynek; ādi-bījāya—aki mindennek az eredete vagy gyökere; para-īśāya—aki a legfelsőbb, aki transzcendentális, és akit még az olyan kiváló személyiségek is imádnak, mint Brahmā és Śiva; abhidhīmahi—hadd meditáljak Rajta.
FORDÍTÁS
Gajendra, az elefántok királya így szólt: Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom a Legfelsőbb Személynek, Vāsudevának [oṁ namo bhagavate vāsudevāya]! Őmiatta működik a lélek jelenlétének köszönhetően ez az anyagi test, s ezért Ő mindenki gyökere. Olyan kiváló személyiségek imádják, mint Brahmā és Śiva, és jelen van minden élőlény szívében. Hadd meditáljak Őrajta!
MAGYARÁZAT
Ebben a versben az etac cid-ātmakam szavak nagyon fontosak. Kétségtelen, hogy az anyagi test anyagi elemekből áll, amikor azonban valakiben felébred a Kṛṣṇa-tudatú megértés, teste többé már nem anyagi, hanem lelki. Az anyagi test az érzékkielégítést szolgálja, míg a lelki test az Úr transzcendentális szerető szolgálatát végzi. Egy olyan bhaktára tehát, aki a Legfelsőbb Úr szolgálatába merül, és állandóan Rá gondol, sohase tekintsünk úgy, mintha anyagi testtel rendelkezne. Az írások kijelentik: guruṣu nara-matiḥ, meg kell szabadulnunk attól a felfogástól, miszerint a lelki tanítómester egy anyagi testtel rendelkező, közönséges emberi lény. Arcye viṣṇau śilā-dhīḥ: mindenki tudja, hogy a mūrti a templomban kőből van, de sértés azt gondolni, hogy nem több puszta kőnél. Éppen így az is sértés, ha valaki azt gondolja, hogy a lelki tanítómester teste anyagi összetevőkből áll. Az ateisták azt hiszik, hogy a bhakták ostobán egy kőszobrot imádnak Istenként, és egy közönséges embert imádnak mint gurut. A valóság azonban az, hogy Kṛṣṇa mindenható hatalma kegyéből a mūrti úgynevezett kőszobra Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége, a lelki tanítómester teste pedig közvetlenül lelki test. Tudnunk kell, hogy a tiszta odaadó szolgálatot végző tiszta bhakta transzcendentális szinten áll (sa guṇān samatītyaitān brahma-bhūyāya kalpate (BG 14.26)). Ajánljuk ezért hódolatunkat az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, akinek a kegyéből az úgynevezett anyagi dolgok szintén lelkivé válnak, ha lelki cselekedetekben használjuk őket!
Az oṁkāra (praṇava) az Istenség Legfelsőbb Személyisége szimbolikus hangképviselője. Oṁ tat sad iti nirdeśo brahmaṇas tri-vidhaḥ smṛtaḥ: a három szó, oṁ tat sat azonnal megidézi a Legfelsőbb Személyt. Ezért mondja Kṛṣṇa, hogy Ő az oṁkāra minden védikus mantrában (praṇavaḥ sarva-vedeṣu). A védikus mantrák éneklését az oṁkārával kezdik, hogy azonnal az Istenség Legfelsőbb Személyiségére utaljanak. A Śrīmad-Bhāgavatam például az oṁ namo bhagavate vāsudevāya szavakkal kezdődik. Nincs különbség az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Vāsudeva és az oṁkāra (praṇava) között. Alaposan meg kell értenünk, hogy az oṁkāra nem valamiféle nirākārára, alak nélküli dologra utal. Sőt, ez a vers azonnal kijelenti: oṁ namo bhagavate. Bhagavān egy személy, s így az oṁkāra a Legfelsőbb Személyt képviseli. Az oṁkāra nem személytelen, ahogyan a māyāvādī filozófusok gondolják. Ezt határozottan kifejezi ebben a versben a puruṣāya szó. Az oṁkārával megszólított legfelsőbb igazság puruṣa, a Legfelsőbb Személy — Ő nem személytelen. Ha nem lenne személy, hogyan lenne képes irányítani az univerzum nagy, rettenthetetlen irányítóit? Az Úr Viṣṇu, az Úr Brahmā és az Úr Śiva az univerzum legfelsőbb irányítói, de az Úr Viṣṇunak még ők is a hódolatukat ajánlják. Ezért használja ez a vers a pareśāya szót, amely arra utal, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségét a kiváló félistenek imádják. A pareśāya jelentése parameśvara. Az Úr Brahmā és az Úr Śiva īśvarák, hatalmas irányítók, de az Úr Viṣṇu parameśvara, a legfelsőbb irányító.