HU/SB 4.28.39: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
||
| Line 45: | Line 45: | ||
:''sa mahātmā sudurlabhaḥ | :''sa mahātmā sudurlabhaḥ | ||
„Sok-sok születés és halál után az igazi tudást elsajátító ember átadja magát Nekem, mert tudja, hogy Én vagyok minden ok oka, és Rajtam kívül nem létezik semmi. Az ilyen nagy lélek bizony ritka.” ([[HU/BG 7.19 | BG 7.19]]) Vāsudeva, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa minden, és aki tudja ezt, az a legnagyobb transzcendentalista. A Bhagavad-gītāban az áll, hogy az élőlény erre sok-sok születés után jön rá. Ezt erősítik meg ebben a versben a divyaṁ varṣa-śatam („száz félisteni év”) szavak. A félistenek bolygóin egy nap (tizenkét óra) hat földi hónappal egyenlő. Száz félisteni év harminchatezer földi évnek felel meg. Malayadhvaja király tehát harminchatezer évig végzett lemondásokat és vezekléseket, s utána tántoríthatatlanná vált az Úr odaadó szolgálatában. Ahhoz, hogy ilyen sokáig éljen a földön, az élőlénynek sokszor meg kell születnie. Ez megerősíti Kṛṣṇa végkövetkeztetését. Az, hogy valaki eljut a Kṛṣṇa-tudat végkövetkeztetéséig, szilárd marad abban a megvalósításban, hogy Kṛṣṇa minden, valamint szolgálja Kṛṣṇát, a tökéletesség szintjének a jellemzője. A Caitanya-caritāmṛta (Madhya 22.62) így ír: kṛṣṇe bhakti kaile sarva-karma kṛta haya. Amikor valaki Kṛṣṇa imádata vagy a Neki végzett odaadó szolgálat révén elérkezik ahhoz a felismeréshez, hogy Kṛṣṇa minden, akkor valóban tökéletessé válik minden tekintetben. Nem csak fel kell ismernünk, hogy Kṛṣṇa minden, hanem szilárdan meg is kell állapodnunk ebben a megvalósításban. Ez az élet legfőbb tökéletessége, és Malayadhvaja király végül ezt a tökéletességet érte el. | „Sok-sok születés és halál után az igazi tudást elsajátító ember átadja magát Nekem, mert tudja, hogy Én vagyok minden ok oka, és Rajtam kívül nem létezik semmi. Az ilyen nagy lélek bizony ritka.” ([[HU/BG 7.19|BG 7.19]]) Vāsudeva, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa minden, és aki tudja ezt, az a legnagyobb transzcendentalista. A Bhagavad-gītāban az áll, hogy az élőlény erre sok-sok születés után jön rá. Ezt erősítik meg ebben a versben a divyaṁ varṣa-śatam („száz félisteni év”) szavak. A félistenek bolygóin egy nap (tizenkét óra) hat földi hónappal egyenlő. Száz félisteni év harminchatezer földi évnek felel meg. Malayadhvaja király tehát harminchatezer évig végzett lemondásokat és vezekléseket, s utána tántoríthatatlanná vált az Úr odaadó szolgálatában. Ahhoz, hogy ilyen sokáig éljen a földön, az élőlénynek sokszor meg kell születnie. Ez megerősíti Kṛṣṇa végkövetkeztetését. Az, hogy valaki eljut a Kṛṣṇa-tudat végkövetkeztetéséig, szilárd marad abban a megvalósításban, hogy Kṛṣṇa minden, valamint szolgálja Kṛṣṇát, a tökéletesség szintjének a jellemzője. A Caitanya-caritāmṛta (Madhya 22.62) így ír: kṛṣṇe bhakti kaile sarva-karma kṛta haya. Amikor valaki Kṛṣṇa imádata vagy a Neki végzett odaadó szolgálat révén elérkezik ahhoz a felismeréshez, hogy Kṛṣṇa minden, akkor valóban tökéletessé válik minden tekintetben. Nem csak fel kell ismernünk, hogy Kṛṣṇa minden, hanem szilárdan meg is kell állapodnunk ebben a megvalósításban. Ez az élet legfőbb tökéletessége, és Malayadhvaja király végül ezt a tökéletességet érte el. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 16:57, 6 September 2020
39. VERS
- āste sthāṇur ivaikatra
- divyaṁ varṣa-śataṁ sthiraḥ
- vāsudeve bhagavati
- nānyad vedodvahan ratim
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
āste—marad; sthāṇuḥ—mozdulatlan; iva—mint; ekatra—egy helyen; divyam—a félisteneké; varṣa—évek; śatam—száz; sthiraḥ—szilárd; vāsudeve—az Úr Kṛṣṇának; bhagavati—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; na—nem; anyat—bármi más; veda—tudott; udvahan—birtokolva; ratim—vonzalom.
FORDÍTÁS
Száz félisteni évig maradt így mozdulatlanul egy helyben. Aztán tiszta odaadó vonzalom ébredt benne Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége iránt, és megingathatatlanná vált ebben a helyzetben.
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā így ír:
- bahūnāṁ janmanām ante
- jñānavān māṁ prapadyate
- vāsudevaḥ sarvam iti
- sa mahātmā sudurlabhaḥ
„Sok-sok születés és halál után az igazi tudást elsajátító ember átadja magát Nekem, mert tudja, hogy Én vagyok minden ok oka, és Rajtam kívül nem létezik semmi. Az ilyen nagy lélek bizony ritka.” (BG 7.19) Vāsudeva, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Kṛṣṇa minden, és aki tudja ezt, az a legnagyobb transzcendentalista. A Bhagavad-gītāban az áll, hogy az élőlény erre sok-sok születés után jön rá. Ezt erősítik meg ebben a versben a divyaṁ varṣa-śatam („száz félisteni év”) szavak. A félistenek bolygóin egy nap (tizenkét óra) hat földi hónappal egyenlő. Száz félisteni év harminchatezer földi évnek felel meg. Malayadhvaja király tehát harminchatezer évig végzett lemondásokat és vezekléseket, s utána tántoríthatatlanná vált az Úr odaadó szolgálatában. Ahhoz, hogy ilyen sokáig éljen a földön, az élőlénynek sokszor meg kell születnie. Ez megerősíti Kṛṣṇa végkövetkeztetését. Az, hogy valaki eljut a Kṛṣṇa-tudat végkövetkeztetéséig, szilárd marad abban a megvalósításban, hogy Kṛṣṇa minden, valamint szolgálja Kṛṣṇát, a tökéletesség szintjének a jellemzője. A Caitanya-caritāmṛta (Madhya 22.62) így ír: kṛṣṇe bhakti kaile sarva-karma kṛta haya. Amikor valaki Kṛṣṇa imádata vagy a Neki végzett odaadó szolgálat révén elérkezik ahhoz a felismeréshez, hogy Kṛṣṇa minden, akkor valóban tökéletessé válik minden tekintetben. Nem csak fel kell ismernünk, hogy Kṛṣṇa minden, hanem szilárdan meg is kell állapodnunk ebben a megvalósításban. Ez az élet legfőbb tökéletessége, és Malayadhvaja király végül ezt a tökéletességet érte el.