HU/SB 8.9.29: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
||
| Line 1: | Line 1: | ||
[[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 8. ének, 9. fejezet|H29]] | [[Category:HU/Srímad-Bhágavatam - 8. ének, 9. fejezet|H29]] | ||
<div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 8|Nyolcadik Ének]] - [[HU/SB 8.9: Az Úr alászáll mint Mohini-murti| KILENCEDIK FEJEZET: Az Úr alászáll mint Mohinī-mūrti]]'''</div> | <div style="float:left">'''[[Hungarian - Srimad-Bhagavatam|Śrīmad-Bhāgavatam]] - [[HU/SB 8|Nyolcadik Ének]] - [[HU/SB 8.9: Az Úr alászáll, mint Mohini-murti| KILENCEDIK FEJEZET: Az Úr alászáll, mint Mohinī-mūrti]]'''</div> | ||
<div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 8.9.28| SB 8.9.28]] '''[[HU/SB 8.9.28|SB 8.9.28]] - [[HU/SB 8.10.1|SB 8.10.1]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 8.10.1| SB 8.10.1]]</div> | <div style="float:right">[[File:Go-previous.png|link=HU/SB 8.9.28| SB 8.9.28]] '''[[HU/SB 8.9.28|SB 8.9.28]] - [[HU/SB 8.10.1|SB 8.10.1]]''' [[File:Go-next.png|link=HU/SB 8.10.1| SB 8.10.1]]</div> | ||
<!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK--> | <!-- BEGIN VANISOURCE VERSION PAGE LINK--> | ||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Ez a különbség az anyagi és a Kṛṣṇa-tudatú tettek között. A világon mindenki cselekszik, beleértve a karmīkat, a jñānīkat, a yogīkat és a bhaktákat is. Ám a bhaktákén kívül minden cselekedet kudarccal végződik, és nem több puszta idő- és energiavesztegetésnél. ''Moghāśā mogha-karmāṇo mogha-jñānā vicetasaḥ'': ha valaki nem bhakta, reményei, cselekedetei és tudása mind kudarcra vannak ítélve. Egy abhakta a saját érzékkielégítéséért, illetve családja, társadalma, közössége és nemzete érzékkielégítéséért dolgozik, mivel azonban egyetlen ilyen tett sincs kapcsolatban az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, asatnak számít. Az asat szó rosszat vagy ideigleneset, a sat pedig állandót és jót jelent. A Kṛṣṇa elégedettsége érdekében végrehajtott tettek állandóak és jók, míg az asat tettekből, annak ellenére, hogy néha emberbarátságként, altruizmusként, nacionalizmusként, ilyen izmusként vagy olyan izmusként híresek, sohasem származik semmilyen tartós eredmény, s ezért mind rosszak. Kṛṣṇa-tudatban végezve még a legjelentéktelenebb tett is örök nyereség, és tökéletesen jó, mert Kṛṣṇáért, a tökéletesen jó Istenség Legfelsőbb Személyiségéért tesszük, aki mindenki barátja (''suhṛdaṁ sarva-bhūtānām''). Az Istenség Legfelsőbb Személyisége minden dolog egyedüli élvezője és tulajdonosa (''bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ sarva-loka-maheśvaram''), ezért minden olyan cselekedet, amelyet a Legfelsőbb Úrért végzünk, maradandó. Az efféle tettek eredményeképpen a tett végrehajtója azonnal elismerésben részesül. ''Na ca tasmān manuṣyeṣu kaścin me priya-kṛttamaḥ''. Az ilyen bhakta amiatt, hogy tökéletesen ismeri az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, azonnal transzcendentális helyzetbe kerül, ámbár a felületes szemlélő úgy találhatja, hogy anyagi tetteket végez. Az anyagi és a lelki cselekedetek között mindössze az a különbség, hogy az anyagi tetteket csupán azért végezzük, hogy saját érzékeinknek okozzunk elégedettséget, míg a lelki tettek az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális érzékeinek örömére szolgálnak. A lelki tevékenységek valóban mindenkinek a javára válnak, míg a materialista cselekedetek senkire sem hoznak áldást; sőt általuk az ember csak a karma törvényeibe bonyolódik. | Ez a különbség az anyagi és a Kṛṣṇa-tudatú tettek között. A világon mindenki cselekszik, beleértve a karmīkat, a jñānīkat, a yogīkat és a bhaktákat is. Ám a bhaktákén kívül minden cselekedet kudarccal végződik, és nem több puszta idő- és energiavesztegetésnél. ''Moghāśā mogha-karmāṇo mogha-jñānā vicetasaḥ'' ([[HU/BG 9.12|BG 9.12]]): ha valaki nem bhakta, reményei, cselekedetei és tudása mind kudarcra vannak ítélve. Egy abhakta a saját érzékkielégítéséért, illetve családja, társadalma, közössége és nemzete érzékkielégítéséért dolgozik, mivel azonban egyetlen ilyen tett sincs kapcsolatban az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, asatnak számít. Az asat szó rosszat vagy ideigleneset, a sat pedig állandót és jót jelent. A Kṛṣṇa elégedettsége érdekében végrehajtott tettek állandóak és jók, míg az asat tettekből, annak ellenére, hogy néha emberbarátságként, altruizmusként, nacionalizmusként, ilyen izmusként vagy olyan izmusként híresek, sohasem származik semmilyen tartós eredmény, s ezért mind rosszak. Kṛṣṇa-tudatban végezve még a legjelentéktelenebb tett is örök nyereség, és tökéletesen jó, mert Kṛṣṇáért, a tökéletesen jó Istenség Legfelsőbb Személyiségéért tesszük, aki mindenki barátja (''suhṛdaṁ sarva-bhūtānām''). Az Istenség Legfelsőbb Személyisége minden dolog egyedüli élvezője és tulajdonosa (''bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ sarva-loka-maheśvaram'' ([[HU/BG 5.29|BG 5.29]])), ezért minden olyan cselekedet, amelyet a Legfelsőbb Úrért végzünk, maradandó. Az efféle tettek eredményeképpen a tett végrehajtója azonnal elismerésben részesül. ''Na ca tasmān manuṣyeṣu kaścin me priya-kṛttamaḥ'' ([[HU/BG 18.69|BG 18.69]]). Az ilyen bhakta amiatt, hogy tökéletesen ismeri az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, azonnal transzcendentális helyzetbe kerül, ámbár a felületes szemlélő úgy találhatja, hogy anyagi tetteket végez. Az anyagi és a lelki cselekedetek között mindössze az a különbség, hogy az anyagi tetteket csupán azért végezzük, hogy saját érzékeinknek okozzunk elégedettséget, míg a lelki tettek az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális érzékeinek örömére szolgálnak. A lelki tevékenységek valóban mindenkinek a javára válnak, míg a materialista cselekedetek senkire sem hoznak áldást; sőt általuk az ember csak a karma törvényeibe bonyolódik. | ||
Latest revision as of 23:08, 6 September 2020
29. VERS
- yad yujyate ’su-vasu-karma-mano-vacobhir
- dehātmajādiṣu nṛbhis tad asat pṛthaktvāt
- tair eva sad bhavati yat kriyate ’pṛthaktvāt
- sarvasya tad bhavati mūla-niṣecanaṁ yat
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat—bármi; yujyate—végrehajtott; asu—az ember életének védelme érdekében; vasu—a vagyon védelmezése; karma—cselekedetek; manaḥ—az elme működése által; vacobhiḥ—a szavak tevékenységei által; deha-ātma-ja-ādiṣu—az ember saját teste vagy családja kedvéért stb., a testtel kapcsolatban; nṛbhiḥ—az emberi lények által; tat—azt; asat—ideiglenes, mulandó; pṛthaktvāt—az Istenség Legfelsőbb Személyiségétől való elkülönülés miatt; taiḥ—ugyanazon cselekedetek által; eva—valójában; sat bhavati—valóságossá és örökké válik; yat—amely; kriyate—végrehajtott; apṛthaktvāt—az el nem különülés miatt; sarvasya—mindenkinek; tat bhavati—hasznára válik; mūla-niṣecanam—pontosan úgy, mint amikor vízzel öntözzük a fa gyökerét; yat—ami.
FORDÍTÁS
A társadalomban az emberek szavaikkal, elméjükkel és tetteikkel számtalan cselekedetet hajtanak végre, hogy megvédelmezzék vagyonukat és életüket, ám mindezt személyes vagy kiterjesztett érzékkielégítésük érdekében teszik, a testtel kapcsolatban. Ezek a tettek mind kudarcra vannak ítélve, mert nem állnak kapcsolatban az odaadó szolgálattal. Ha azonban valaki ugyanezeket a tetteket azért hajtja végre, hogy az Urat tegye elégedetté, ezek eredményeiből mindenki részesül, éppúgy, ahogyan az egész fának jut abból a vízből, amit a fa gyökerére öntünk.
MAGYARÁZAT
Ez a különbség az anyagi és a Kṛṣṇa-tudatú tettek között. A világon mindenki cselekszik, beleértve a karmīkat, a jñānīkat, a yogīkat és a bhaktákat is. Ám a bhaktákén kívül minden cselekedet kudarccal végződik, és nem több puszta idő- és energiavesztegetésnél. Moghāśā mogha-karmāṇo mogha-jñānā vicetasaḥ (BG 9.12): ha valaki nem bhakta, reményei, cselekedetei és tudása mind kudarcra vannak ítélve. Egy abhakta a saját érzékkielégítéséért, illetve családja, társadalma, közössége és nemzete érzékkielégítéséért dolgozik, mivel azonban egyetlen ilyen tett sincs kapcsolatban az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, asatnak számít. Az asat szó rosszat vagy ideigleneset, a sat pedig állandót és jót jelent. A Kṛṣṇa elégedettsége érdekében végrehajtott tettek állandóak és jók, míg az asat tettekből, annak ellenére, hogy néha emberbarátságként, altruizmusként, nacionalizmusként, ilyen izmusként vagy olyan izmusként híresek, sohasem származik semmilyen tartós eredmény, s ezért mind rosszak. Kṛṣṇa-tudatban végezve még a legjelentéktelenebb tett is örök nyereség, és tökéletesen jó, mert Kṛṣṇáért, a tökéletesen jó Istenség Legfelsőbb Személyiségéért tesszük, aki mindenki barátja (suhṛdaṁ sarva-bhūtānām). Az Istenség Legfelsőbb Személyisége minden dolog egyedüli élvezője és tulajdonosa (bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ sarva-loka-maheśvaram (BG 5.29)), ezért minden olyan cselekedet, amelyet a Legfelsőbb Úrért végzünk, maradandó. Az efféle tettek eredményeképpen a tett végrehajtója azonnal elismerésben részesül. Na ca tasmān manuṣyeṣu kaścin me priya-kṛttamaḥ (BG 18.69). Az ilyen bhakta amiatt, hogy tökéletesen ismeri az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, azonnal transzcendentális helyzetbe kerül, ámbár a felületes szemlélő úgy találhatja, hogy anyagi tetteket végez. Az anyagi és a lelki cselekedetek között mindössze az a különbség, hogy az anyagi tetteket csupán azért végezzük, hogy saját érzékeinknek okozzunk elégedettséget, míg a lelki tettek az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális érzékeinek örömére szolgálnak. A lelki tevékenységek valóban mindenkinek a javára válnak, míg a materialista cselekedetek senkire sem hoznak áldást; sőt általuk az ember csak a karma törvényeibe bonyolódik.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Nyolcadik Énekének kilencedik fejezetéhez, melynek címe: „Az Úr alászáll, mint Mohinī-mūrti”