HU/SB 10.5.30

Śrīmad-Bhāgavatam - Tizedik Ének - ÖTÖDIK FEJEZET: Nanda Mahārāja és Vasudeva találkozása

SB 10.5.29 - SB 10.5.31

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

30. VERS

nūnaṁ hy adṛṣṭa-niṣṭho ’yam

adṛṣṭa-paramo janaḥ

adṛṣṭam ātmanas tattvaṁ

yo veda na sa muhyati

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

nūnam—bizonyára; hi—valójában; adṛṣṭa—láthatatlan; niṣṭhaḥ ayam—valami ott véget ér; adṛṣṭa—a láthatatlan sors; paramaḥ—végső; janaḥ—minden élőlény ebben az anyagi világban; adṛṣṭam—azt a sorsot; ātmanaḥ—magáé; tattvam—a végső igazságot; yaḥ—bárki, aki; veda—ismeri; na—nem; saḥ—ő; muhyati—megzavarodik.

FORDÍTÁS

Kétségtelen, hogy mindenkit a sors irányít, amely meghatározza gyümölcsöző tetteink eredményeit. Más szóval az embernek a láthatatlan sors elrendezéséből van fia vagy leánya, s amikor a fiú vagy a leány többé már nincs jelen, az szintén a láthatatlan sorsnak köszönhető. A sors a végső irányítója mindenkinek. Aki tudja ezt, azt semmi sem zavarja meg.

MAGYARÁZAT

Nanda Mahārāja azzal vigasztalta öccsét, Vasudevát, hogy végül is a sors felelős mindenért. Vasudevának nem szabad boldogtalannak lennie amiatt, hogy Kaṁsa megölte sok gyermekét, vagy hogy utolsó gyermeke, leánya a mennyei bolygókra ment.

SB 10.5.29 - SB 10.5.31