HU/SB 10.5: Nanda Maharaja és Vasudeva találkozása
10.5.1-2. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Nanda Mahārāja természetétől fogva végtelenül nagylelkű volt, s amikor az Úr Śrī Kṛṣṇa megjelent a fiaként, boldogság töltötte el. Ezért aztán miután megfürdött, megtisztította magát és illendően felöltözött, meghívta a brāhmaṇákat, akik tudták, hogyan kell vibrálni a védikus mantrákat. Miután e képzett brāhmaṇákkal elmondatta a Védák áldásos himnuszait, gondoskodott róla, hogy az előírások szerint egy védikus születési szertartással ünnepeljék meg újszülött gyermeke világra jöttét, s a félistenek és ősatyák imádatát is elrendezte.
10.5.3. vers: Nanda Mahārāja kétmillió tehenet adományozott a brāhmaṇáknak, amelyeket tetőtől talpig kelmék és ékszerek díszítettek. Hét hegynyi gabonát is ajándékozott nekik, amelyeket drágakövekkel és aranyhímzésű ruhákkal takartak le.
10.5.4. vers: Ó, király! Az idő múlásával megtisztul a föld és a többi anyagi tulajdon, a fürdéstől megtisztul a test, a tisztítástól pedig megtisztulnak a szennyezett dolgok. A tisztító szertartásoktól megtisztul a születés, a lemondástól megtisztulnak az érzékek, az imádattól és a brāhmaṇáknak ajánlott adományoktól pedig megtisztul az anyagi tulajdon. Az elégedettségtől megtisztul az elme, az önmegvalósítástól, a Kṛṣṇa-tudattól pedig megtisztul a lélek.
10.5.5. vers: A brāhmaṇák a Védák áldásos mantráit zengték, amelyek vibrációjukkal megtisztították a környezetet. Azok, akik jól értettek az ősi történetek, például a Purāṇák elbeszéléséhez, azok, akik a királyi családok történelmének elmondásában voltak jártasak, valamint a hivatásos szónokok valamennyien szavaltak, a dalnokok pedig énekeltek, és számtalan hangszer kísérte őket, köztük bherīk és dundubhik is.
10.5.6. vers: Vrajapurát, Nanda Mahārāja hajlékát mindenhol füzérek és zászlók díszítették, és számos helyen kapukat emeltek, melyeket különféle virágfüzérekkel, kelmékkel és mangólevelekkel ékesítettek fel. Az udvarokat, az utcai kapukat és a házak szobáiban mindent alaposan kisöpörtek és vízzel felmostak.
10.5.7. vers: A teheneket, a bikákat és a borjakat alaposan bekenték kurkumával kevert olajjal, melyhez különféle ásványokat adtak. Fejüket pávatollak díszítették, füzéreket viseltek, testüket pedig kelmék és aranydíszek borították.
10.5.8. vers: Ó, Parīkṣit Mahārāja! A tehénpásztorok gazdagon felöltöztek: értékes ékszerekkel díszítették fel magukat, és pompás ruhákat — kabátokat és turbánokat — öltöttek fel. Így felékesítve, kezükben a legkülönfélébb ajándékokat tartva igyekeztek Nanda Mahārāja háza felé.
10.5.9. vers: A tehénpásztorok feleségei, a gopīk nagy örömmel hallották, hogy Yaśodā anya egy fiúgyermeknek adott életet. Hozzáláttak hát, hogy felékesítsék magukat, hogy illendő ruhákba bújjanak, felvegyék ékszereiket, fekete szemfestékkel díszítsék szemüket, és így tovább.
10.5.10. vers: A tehénpásztorok feleségei, akiknek lótuszhoz hasonlatos, különleges szépségű arcát sáfrány és frissen nőtt kuṅkuma díszítette, ajándékokkal a kezükben Yaśodā anya házához siettek. Természetes szépségüknek köszönhetően csípőjük telt volt, keblük pedig dús, és ide-oda ringott, amint sietve lépkedtek.
10.5.11. vers: A gopīk fülében ragyogóan fénylő, drágakövekkel kirakott fülbevalók, nyakukban pedig fémmedálok függtek. Kezüket karkötők díszítették, és színpompás ruhákat viseltek. Hajukból úgy hullottak a virágok az útra, mint a zápor, s miközben ringó fülbevalóikkal, hullámzó kebleikkel és virágfüzéreikkel Nanda Mahārāja háza felé igyekeztek, csodálatosan szépek voltak.
10.5.12. vers: A tehénpásztorok feleségei és leányai megáldották az újszülött gyermeket, Kṛṣṇát: „Légy Vraja királya, és gondoskodj sokáig népéről!” Kurkumapor, olaj és víz keverékével locsolták le a Legfelsőbb Urat, aki sohasem születik meg, s imádkozni kezdtek Hozzá.
10.5.13. vers: Most, hogy a mindent átható, határtalan Úr Kṛṣṇa, a kozmikus megnyilvánulás Ura megérkezett Nanda Mahārāja birtokára, számtalan hangszer szólalt meg, hogy megünnepeljék a nagy eseményt.
10.5.14. vers: A tehénpásztorok örömükben túró, sűrített tej, vaj és víz keverékével locsolták egymás testét, s így élvezték a nagyszerű ünnepséget. Vajjal dobálták egymást, és bekenték vele egymás testét.
10.5.15-16. vers: A nagylelkű Nanda Mahārāja ruhákat, ékszereket és teheneket ajándékozott a tehénpásztoroknak, hogy örömet okozzon az Úr Viṣṇunak, s ezzel minden tekintetben kedvezett fiának. Megajándékozta a sūtákat, a māgadhákat, a vandīkat és a többieket, akik képzettségük szerint a hivatásukat űzték, és mindenki vágyát teljesítette.
10.5.17. vers: Nanda Mahārāja és Yaśodā nagyra becsülték a végtelenül szerencsés Rohiṇīt, Baladeva anyját, s így ő is pompás ruhákba bújt, s nyaklánccal, virágfüzérrel és egyéb ékszerekkel ékesítette fel magát. Azzal foglalatoskodott, hogy mindenhol megjelent, s fogadta a hölgyeket, az ünnepség vendégeit.
10.5.18. vers: Ó, Parīkṣit Mahārāja! Nanda Mahārāja otthona örökké az Istenség Legfelsőbb Személyiségének és transzcendentális tulajdonságainak hajléka, ezért természetes, hogy mindig teljes gazdagsággal van megáldva. Ám attól kezdve, hogy az Úr Kṛṣṇa megjelent ott, mégis a szerencse istennője kedvteléseinek helyszíne lett.
10.5.19. vers: Śukadeva Gosvāmī folytatta: Ezután, kedves Parīkṣit királyom, ó, Kuru-dinasztia legkiválóbb védelmezője, Nanda Mahārāja megbízta a helyi tehénpásztorokat, hogy védelmezzék Gokulát, ő pedig Mathurāba ment, hogy befizesse az éves adókat Kaṁsa királynak.
10.5.20. vers: Amikor Vasudeva meghallotta, hogy Nanda Mahārāja, nagyon kedves barátja és fivére Mathurāba érkezett, s már kifizette az adókat Kaṁsának, ellátogatott szállására.
10.5.21. vers: Amikor Nanda Mahārāja meghallotta, hogy Vasudeva eljött hozzá, szeretet és ragaszkodás töltötte el, s olyan elégedett volt, mintha testébe újra visszatért volna az élet. Amikor hirtelen meglátta Vasudevát, felállt, és mindkét karjával átölelte őt.
10.5.22. vers: Ó, Parīkṣit Mahārāja! Miután Nanda Mahārāja nagy tisztelettel fogadta és köszöntötte Vasudevát, Vasudeva nagy békésségben leült, és saját két fiáról kérdezett, hiszen nagyon szerette Őket.
10.5.23. vers: Kedves bátyám, Nanda Mahārāja! Előrehaladott korod ellenére nem volt egyetlen fiad sem, s nem is reménykedhettél benne, hogy valaha is születik egy. Az tehát, hogy most van egy fiad, a nagy szerencse jele.
10.5.24. vers: Az is a jó szerencsének köszönhető, hogy láthatlak. E lehetőséget megkapván úgy érzem, mintha újra megszülettem volna. Noha az ember ebben az anyagi világban él, itt rendkívül nehéz találkoznia bensőséges barátaival és kedves rokonaival.
10.5.25. vers: A folyó hullámainak ereje a számtalan deszkát és botot, melyek képtelenek együtt maradni, mind elsodorja. Éppen így különböző múltbeli tetteink és az idő hullámai miatt mi sem tudunk együtt maradni barátainkkal és rokonainkkal, noha bensőséges kapcsolatban állunk velünk.
10.5.26. vers: Kedves barátom, Nanda Mahārāja! Kedvez-e az erdő a jószágoknak, a teheneknek ott, ahol barátaiddal élsz? Remélem, nincs részetek betegségben és nehézségekben. Az a vidék minden bizonnyal bővelkedik vízben, fűben és más növényekben.
10.5.27. vers: Baladeva fiam, akit te és feleséged, Yaśodādevī neveltek, titeket tekint apjának és anyjának. Vajon békében él-e otthonodban valódi anyjával, Rohiṇīvel?
10.5.28. vers: Amikor valakinek a barátai és rokonai megfelelő körülmények között élnek, üdvössé válik számára a vallás, az anyagi gyarapodás és a védikus írásokban ajánlott érzékkielégítés. Máskülönben, ha barátai és rokonai szenvednek, ez a három dolog semmilyen boldogságot nem képes nyújtani.
10.5.29. vers: Nanda Mahārāja így szólt: Ó, jaj! Kaṁsa király sok-sok gyermekedet megölte, akik Devakītól születtek, egyetlen leányod pedig, a legkisebb gyermek mind közül, a mennyei bolygókra ment.
10.5.30. vers: Kétségtelen, hogy mindenkit a sors irányít, amely meghatározza gyümölcsöző tetteink eredményeit. Más szóval az embernek a láthatatlan sors elrendezéséből van fia vagy leánya, s amikor a fiú vagy a leány többé már nincs jelen, az szintén a láthatatlan sorsnak köszönhető. A sors a végső irányítója mindenkinek. Aki tudja ezt, azt semmi sem zavarja meg.
10.5.31. vers: Vasudeva így szólt Nanda Mahārājához: Kedves bátyám! Most, hogy kifizetted az éves adókat Kaṁsának, s engem is láttál, ne maradj sokáig ezen a helyen! Jobb, ha visszatérsz Gokulába, mert tudom, hogy bármikor megzavarhatják nyugalmát.
10.5.32. vers: Śukadeva Gosvāmī így szólt: Miután Vasudeva ezt a tanácsot adta Nanda Mahārājának, Nanda Mahārāja és társai, a tehénpásztorok engedélyt kértek Vasudevától, befogták ökreiket a járomba, szekereik elé, s útnak indultak Gokulába.