HU/SB 1.1.20: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
mNo edit summary |
||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Az antropomorfizmus vagy a zoomorfizmus tanai sohasem alkalmazhatók Śrī Kṛṣṇa, az Istenség Személyisége esetében. Az az elmélet, mely szerint lemondások és vezeklések révén az ember Istenné válik, manapság nagyon népszerűvé vált, különösen Indiában. Mióta a szentek és a bölcsek rámutattak arra, hogy az Úr Rāma, az Úr Kṛṣṇa és az Úr Caitanya Mahāprabhu a kinyilatkoztatott szentírások alapján az Istenség Személyisége, nagyon sok gátlástalan ember hozott létre egy saját inkarnációt. Mindennapos dologgá vált — főleg Bengáliában — az inkarnációk kiagyalása. Bárkit, aki népszerű egyéniség, s rendelkezik egy parányi misztikus erővel, látványos bűvészkedése miatt könnyen Isten inkarnációjának kiáltanak ki. Az Úr Śrī Kṛṣṇa nem ilyen inkarnáció. Ő megjelenésétől kezdve Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége volt. Fogadott anyja előtt mint a négykarú Viṣṇu jelent meg, majd kérésére emberi gyermek lett, s azonnal Gokulába indult, egy másik bhaktához, ahol Nanda Mahārāja és Yaśodā Mātā fiaként fogadták el. Ehhez hasonlóan Śrī Baladevát, az Úr Śrī Kṛṣṇa társát Śrī Vasudeva egy másik felesége emberi gyermekének tekintették. A Bhagavad-gītāban az Úr azt mondja, hogy születése és tettei transzcendentálisak, s bárki, aki elég szerencsés ahhoz, hogy megismerje születésének és tetteinek transzcendentális természetét, azonnal felszabadul, és alkalmassá válik arra, hogy visszatérjen Isten birodalmába. Tehát az Úr Śrī Kṛṣṇa születésének és tetteinek transzcendentális természetéről szóló tudás elegendő a felszabaduláshoz. A Bhāgavatam kilenc énekben írja le az Úr transzcendentális természetét, a Tizedik Ének pedig különleges kedvteléseiről ír. Mindezt megismerheti az ember, ahogy az olvasásban előrehalad. Ennél a pontnál azonban fontos megjegyezni, hogy az Úr már édesanyja ölében kimutatta isteni természetét, hogy tettei mind emberfölöttiek — hétéves korában például felemelte a Govardhana-hegyet —, s minden tette egyértelműen bizonyítja, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Misztikus leplének köszönhetően azonban fogadott apja, anyja és rokonai közönséges gyermekként bántak vele. Bármikor hajtott végre emberfölötti tettet, apja és anyja azt egészen máshogy értelmezte, s fiuk iránt érzett megingathatatlan szülői szeretetükben elégedettek voltak. Naimiṣāraṇya bölcsei úgy jellemezték, mint látszólag emberi lényt, aki valójában a legfelsőbb, mindenható Istenség Személyisége. | Az antropomorfizmus vagy a zoomorfizmus tanai sohasem alkalmazhatók Śrī Kṛṣṇa, az Istenség Személyisége esetében. Az az elmélet, mely szerint lemondások és vezeklések révén az ember Istenné válik, manapság nagyon népszerűvé vált, különösen Indiában. Mióta a szentek és a bölcsek rámutattak arra, hogy az Úr Rāma, az Úr Kṛṣṇa és az Úr Caitanya Mahāprabhu a kinyilatkoztatott szentírások alapján az Istenség Személyisége, nagyon sok gátlástalan ember hozott létre egy saját inkarnációt. Mindennapos dologgá vált — főleg Bengáliában — az inkarnációk kiagyalása. Bárkit, aki népszerű egyéniség, s rendelkezik egy parányi misztikus erővel, látványos bűvészkedése miatt könnyen Isten inkarnációjának kiáltanak ki. Az Úr Śrī Kṛṣṇa nem ilyen inkarnáció. Ő megjelenésétől kezdve Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége volt. Fogadott anyja előtt, mint a négykarú Viṣṇu jelent meg, majd kérésére emberi gyermek lett, s azonnal Gokulába indult, egy másik bhaktához, ahol Nanda Mahārāja és Yaśodā Mātā fiaként fogadták el. Ehhez hasonlóan Śrī Baladevát, az Úr Śrī Kṛṣṇa társát Śrī Vasudeva egy másik felesége emberi gyermekének tekintették. A Bhagavad-gītāban az Úr azt mondja, hogy születése és tettei transzcendentálisak, s bárki, aki elég szerencsés ahhoz, hogy megismerje születésének és tetteinek transzcendentális természetét, azonnal felszabadul, és alkalmassá válik arra, hogy visszatérjen Isten birodalmába. Tehát az Úr Śrī Kṛṣṇa születésének és tetteinek transzcendentális természetéről szóló tudás elegendő a felszabaduláshoz. A Bhāgavatam kilenc énekben írja le az Úr transzcendentális természetét, a Tizedik Ének pedig különleges kedvteléseiről ír. Mindezt megismerheti az ember, ahogy az olvasásban előrehalad. Ennél a pontnál azonban fontos megjegyezni, hogy az Úr már édesanyja ölében kimutatta isteni természetét, hogy tettei mind emberfölöttiek — hétéves korában például felemelte a Govardhana-hegyet —, s minden tette egyértelműen bizonyítja, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Misztikus leplének köszönhetően azonban fogadott apja, anyja és rokonai közönséges gyermekként bántak vele. Bármikor hajtott végre emberfölötti tettet, apja és anyja azt egészen máshogy értelmezte, s fiuk iránt érzett megingathatatlan szülői szeretetükben elégedettek voltak. Naimiṣāraṇya bölcsei úgy jellemezték, mint látszólag emberi lényt, aki valójában a legfelsőbb, mindenható Istenség Személyisége. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 11:58, 27 February 2019
20. VERS
- kṛtavān kila karmāṇi
- saha rāmeṇa keśavaḥ
- atimartyāni bhagavān
- gūḍhaḥ kapaṭa-mānuṣaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
kṛtavān—véghezvitt; kila—amit; karmāṇi—tettek; saha—együtt; rāmeṇa—Balarāmával; keśavaḥ—Śrī Kṛṣṇa; atimartyāni—emberfölötti; bhagavān—az Istenség Személyisége; gūḍhaḥ—álarcban; kapaṭa—látszólag; mānuṣaḥ—emberi lény.
FORDÍTÁS
Az Úr Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége Balarāmával együtt emberi lény szerepében jelent meg, s így elrejtőzve számtalan emberfölötti tettet hajtott végre.
MAGYARÁZAT
Az antropomorfizmus vagy a zoomorfizmus tanai sohasem alkalmazhatók Śrī Kṛṣṇa, az Istenség Személyisége esetében. Az az elmélet, mely szerint lemondások és vezeklések révén az ember Istenné válik, manapság nagyon népszerűvé vált, különösen Indiában. Mióta a szentek és a bölcsek rámutattak arra, hogy az Úr Rāma, az Úr Kṛṣṇa és az Úr Caitanya Mahāprabhu a kinyilatkoztatott szentírások alapján az Istenség Személyisége, nagyon sok gátlástalan ember hozott létre egy saját inkarnációt. Mindennapos dologgá vált — főleg Bengáliában — az inkarnációk kiagyalása. Bárkit, aki népszerű egyéniség, s rendelkezik egy parányi misztikus erővel, látványos bűvészkedése miatt könnyen Isten inkarnációjának kiáltanak ki. Az Úr Śrī Kṛṣṇa nem ilyen inkarnáció. Ő megjelenésétől kezdve Maga az Istenség Legfelsőbb Személyisége volt. Fogadott anyja előtt, mint a négykarú Viṣṇu jelent meg, majd kérésére emberi gyermek lett, s azonnal Gokulába indult, egy másik bhaktához, ahol Nanda Mahārāja és Yaśodā Mātā fiaként fogadták el. Ehhez hasonlóan Śrī Baladevát, az Úr Śrī Kṛṣṇa társát Śrī Vasudeva egy másik felesége emberi gyermekének tekintették. A Bhagavad-gītāban az Úr azt mondja, hogy születése és tettei transzcendentálisak, s bárki, aki elég szerencsés ahhoz, hogy megismerje születésének és tetteinek transzcendentális természetét, azonnal felszabadul, és alkalmassá válik arra, hogy visszatérjen Isten birodalmába. Tehát az Úr Śrī Kṛṣṇa születésének és tetteinek transzcendentális természetéről szóló tudás elegendő a felszabaduláshoz. A Bhāgavatam kilenc énekben írja le az Úr transzcendentális természetét, a Tizedik Ének pedig különleges kedvteléseiről ír. Mindezt megismerheti az ember, ahogy az olvasásban előrehalad. Ennél a pontnál azonban fontos megjegyezni, hogy az Úr már édesanyja ölében kimutatta isteni természetét, hogy tettei mind emberfölöttiek — hétéves korában például felemelte a Govardhana-hegyet —, s minden tette egyértelműen bizonyítja, hogy Ő az Istenség Legfelsőbb Személyisége. Misztikus leplének köszönhetően azonban fogadott apja, anyja és rokonai közönséges gyermekként bántak vele. Bármikor hajtott végre emberfölötti tettet, apja és anyja azt egészen máshogy értelmezte, s fiuk iránt érzett megingathatatlan szülői szeretetükben elégedettek voltak. Naimiṣāraṇya bölcsei úgy jellemezték, mint látszólag emberi lényt, aki valójában a legfelsőbb, mindenható Istenség Személyisége.