HU/SB 4.8.61

Śrīmad-Bhāgavatam - Negyedik Ének - NYOLCADIK FEJEZET: Dhruva Mahārāja elhagyja otthonát, és az erdőbe vonul

SB 4.8.59-60 - SB 4.8.62

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

61. VERS

viraktaś cendriya-ratau

bhakti-yogena bhūyasā

taṁ nirantara-bhāvena

bhajetāddhā vimuktaye

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

viraktaḥ ca—a teljes lemondás életrendje; indriya-ratau—az érzékkielégítés kérdésében; bhakti-yogena—az odaadó szolgálat folyamatával; bhūyasā—nagy komolysággal; tam—Neki (a Legfelsőbbnek); nirantara—állandóan, napi huszonnégy órán át; bhāvena—az eksztázis legfelső szintjén; bhajeta—imádnia kell; addhā—közvetlenül; vimuktaye—a felszabadulás érdekében.

FORDÍTÁS

Aki nagyon eltökélten vágyik a felszabadulásra, az kövesse kitartóan a transzcendentális szerető szolgálat útját, napi huszonnégy órán keresztül merüljön a legmélyebb eksztázisba, és tartsa magát távol az érzékkielégítés minden tettétől.

MAGYARÁZAT

Az eltérő céloknak megfelelően a tökéletességnek különféle szintjei vannak. Az emberek általában karmīk, mert érzékkielégítő cselekedeteket végeznek. A karmīk felett a jñānīk állnak, akik arra törekszenek, hogy megszabaduljanak az anyagi kötelékektől. A yogīk még náluk is fejlettebbek, mert ők az Istenség Legfelsőbb Személyiségének lótuszlábán meditálnak. Ám mindannyiuk fölött a bhakták állnak, akik egyedül az Úr transzcendentális szerető szolgálatával törődnek, s komoly szándékkal az eksztázis legfelsőbb szintjét érték el.

Dhruva Mahārāja azt a tanácsot kapta, hogy ha nem vágyik érzékei kielégítésére, akkor végezze közvetlenül az Úr transzcendentális szerető szolgálatát. Az apavarga, a felszabadulás útja a mokṣának nevezett szinten kezdődik. A vers a vimuktaye, „a felszabadulás érdekében” szót különösen kihangsúlyozza. Ha valaki boldog akar lenni ebben az anyagi világban, vágyhat arra, hogy eljusson a számtalan anyagi bolygórendszer egyikébe, ahol magasabb szintű érzékkielégítésben lehet része. A valódi mokṣa vagyis felszabadulás azonban ilyen vágy nélkül történik. Ezt a Bhakti-rasāmṛta-sindhu az anyābhilāṣitā-śūnyam, „az anyagi érzékkielégítésre irányuló vágy nélkül” kifejezéssel magyarázza meg. Azoknak, akik még mindig az anyagi élet élvezetére vágynak a különféle szinteken vagy különféle bolygókon, nem javasolt a bhakti-yogában elérhető felszabadulás. A bhakti-yogát, az odaadó szolgálatot csakis azok tudják nagyon tisztán végezni, akik teljesen mentesek az érzékkielégítés szennyeződésétől. Az apavarga útján a dharma, az artha és a kāma szintjéig minden cselekedet az érzékkielégítést szolgálja, de amikor az ember eléri a mokṣát, a személytelen felszabadulás szintjét, akkor a Legfelsőbb létébe akar belemerülni. Ez azonban szintén csak érzékkielégítés. Ám amikor túljut a felszabadulás szintjén, azonnal az Úr társa lesz, hogy transzcendentális szerető szolgálatot végezhessen. Ezt szakkifejezéssel vimuktinak nevezik. Ennek a bizonyos vimukti felszabadulásnak az elérése érdekében Nārada Muni azt javasolja, végezzük közvetlenül az odaadó szolgálatot.

SB 4.8.59-60 - SB 4.8.62