HU/SB 8.20.7: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Bali Mahārāja kész volt mindenét az Úr Viṣṇunak adni, és Śukrācārya — hivatásos pap lévén — minden bizonnyal aggódva várakozott, kétségekkel teli, hogy vajon a történelem során volt-e olyan eset, amikor valaki mindenét elajándékozta. Bali Mahārāja azonban Śibi Mahārāja és Dadhīci Mahārāja valós példáját idézte fel, akik lemondtak az életükről az emberek érdekében. Kétségtelen, hogy az ember ragaszkodik mindenhez, ami anyagi, különösen a földjéhez, a halál pillanatában azonban ettől a földtől és többi tulajdonától erőszakkal megfosztják, ahogyan a Bhagavad-gītā leírja (''mṛtyuḥ sarva-haraś cāham''). Az Úr személyesen jelent meg Bali Mahārāja előtt, hogy elvegye mindenét, és Bali Mahārāja így olyan szerencsés volt, hogy szemtől szemben láthatta az Urat. Az abhakták azonban nem láthatják az Urat személyesen — az ilyen emberek előtt az Úr mint halál jelenik meg, s erőnek erejével elveszi minden tulajdonukat. Ha ez így van, miért ne válhatnánk meg a tulajdonunktól, és adhatnánk át az Úr Viṣṇunak, hogy örömet okozzunk Neki? Śrī Cāṇakya Paṇḍita ezzel kapcsolatban azt mondja: ''san-nimitte varaṁ tyāgo vināśe niyate sati'' (Cāṇakya-śloka 36). Pénzünk és vagyonunk nem lesz hosszú életű, mert mindenképpen el fogjuk veszíteni, ezért aztán amíg a mi tulajdonunkban van, a legjobb, ha eladományozzuk egy nemes cél érdekében. Bali Mahārāja ezért megtagadta úgynevezett lelki tanítómestere utasítását. | Bali Mahārāja kész volt mindenét az Úr Viṣṇunak adni, és Śukrācārya — hivatásos pap lévén — minden bizonnyal aggódva várakozott, kétségekkel teli, hogy vajon a történelem során volt-e olyan eset, amikor valaki mindenét elajándékozta. Bali Mahārāja azonban Śibi Mahārāja és Dadhīci Mahārāja valós példáját idézte fel, akik lemondtak az életükről az emberek érdekében. Kétségtelen, hogy az ember ragaszkodik mindenhez, ami anyagi, különösen a földjéhez, a halál pillanatában azonban ettől a földtől és többi tulajdonától erőszakkal megfosztják, ahogyan a Bhagavad-gītā ([[HU/BG 10.34|BG 10.34]]) leírja (''mṛtyuḥ sarva-haraś cāham''). Az Úr személyesen jelent meg Bali Mahārāja előtt, hogy elvegye mindenét, és Bali Mahārāja így olyan szerencsés volt, hogy szemtől szemben láthatta az Urat. Az abhakták azonban nem láthatják az Urat személyesen — az ilyen emberek előtt az Úr mint halál jelenik meg, s erőnek erejével elveszi minden tulajdonukat. Ha ez így van, miért ne válhatnánk meg a tulajdonunktól, és adhatnánk át az Úr Viṣṇunak, hogy örömet okozzunk Neki? Śrī Cāṇakya Paṇḍita ezzel kapcsolatban azt mondja: ''san-nimitte varaṁ tyāgo vināśe niyate sati'' (Cāṇakya-śloka 36). Pénzünk és vagyonunk nem lesz hosszú életű, mert mindenképpen el fogjuk veszíteni, ezért aztán amíg a mi tulajdonunkban van, a legjobb, ha eladományozzuk egy nemes cél érdekében. Bali Mahārāja ezért megtagadta úgynevezett lelki tanítómestere utasítását. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 23:21, 6 September 2020
7. VERS
- śreyaḥ kurvanti bhūtānāṁ
- sādhavo dustyajāsubhiḥ
- dadhyaṅ-śibi-prabhṛtayaḥ
- ko vikalpo dharādiṣu
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śreyaḥ—a legfontosabb cselekedeteket; kurvanti—végzik; bhūtānām—az emberek általános tömegének; sādhavaḥ—a szentek; dustyaja—amiről rendkívül nehéz lemondani; asubhiḥ—életükkel; dadhyaṅ—Dadhīci Mahārāja; śibi—Śibi Mahārāja; prabhṛtayaḥ—és hasonló nagy személyiségek; kaḥ—mi; vikalpaḥ—meggondolás; dharā-ādiṣu—a földet a brāhmaṇának adni.
FORDÍTÁS
Dadhīci, Śibi és a többi kiváló személyiség mind készek voltak akár életüket is feláldozni az emberekért. Ezt történelmi tény. Miért ne mondhatnék le hát erről a jelentéktelen földdarabról? Milyen komoly érv szól ellene?
MAGYARÁZAT
Bali Mahārāja kész volt mindenét az Úr Viṣṇunak adni, és Śukrācārya — hivatásos pap lévén — minden bizonnyal aggódva várakozott, kétségekkel teli, hogy vajon a történelem során volt-e olyan eset, amikor valaki mindenét elajándékozta. Bali Mahārāja azonban Śibi Mahārāja és Dadhīci Mahārāja valós példáját idézte fel, akik lemondtak az életükről az emberek érdekében. Kétségtelen, hogy az ember ragaszkodik mindenhez, ami anyagi, különösen a földjéhez, a halál pillanatában azonban ettől a földtől és többi tulajdonától erőszakkal megfosztják, ahogyan a Bhagavad-gītā (BG 10.34) leírja (mṛtyuḥ sarva-haraś cāham). Az Úr személyesen jelent meg Bali Mahārāja előtt, hogy elvegye mindenét, és Bali Mahārāja így olyan szerencsés volt, hogy szemtől szemben láthatta az Urat. Az abhakták azonban nem láthatják az Urat személyesen — az ilyen emberek előtt az Úr mint halál jelenik meg, s erőnek erejével elveszi minden tulajdonukat. Ha ez így van, miért ne válhatnánk meg a tulajdonunktól, és adhatnánk át az Úr Viṣṇunak, hogy örömet okozzunk Neki? Śrī Cāṇakya Paṇḍita ezzel kapcsolatban azt mondja: san-nimitte varaṁ tyāgo vināśe niyate sati (Cāṇakya-śloka 36). Pénzünk és vagyonunk nem lesz hosszú életű, mert mindenképpen el fogjuk veszíteni, ezért aztán amíg a mi tulajdonunkban van, a legjobb, ha eladományozzuk egy nemes cél érdekében. Bali Mahārāja ezért megtagadta úgynevezett lelki tanítómestere utasítását.