HU/SB 10.2.19

Śrīmad-Bhāgavatam - Tizedik Ének - MÁSODIK FEJEZET: A félistenek fohásza az anyaméhben megjelent Úr Kṛṣṇához

SB 10.2.18 - SB 10.2.20

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

19. VERS

sā devakī sarva-jagan-nivāsa-

nivāsa-bhūtā nitarāṁ na reje

bhojendra-gehe ’gni-śikheva ruddhā

sarasvatī jñāna-khale yathā satī

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

sā devakī—ő, Devakīdevī; sarva-jagat-nivāsa—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, minden univerzum fenntartójának (mat-sthāni sarva-bhūtāni); nivāsa-bhūtā—Devakī méhe most a hajléka lett; nitarām—széles körben; na—nem; reje—világosság töltötte el; bhojendra-gehe—Kaṁsa házának határain belül; agni-śikhā iva—mint a tűz lángjai; ruddhā—eltakarva; sarasvatī—tudás; jñāna-khale—a jñāna-khalának nevezett emberben, aki rendelkezik tudással, de nem tudja átadni másoknak; yathā—vagy ahogyan; satī—így lévén.

FORDÍTÁS

Devakī az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, minden ok okát, az egész kozmosz alapját hordozta magában, mivel azonban Kaṁsa házában élt fogolyként, olyan volt, mint a tűz lángjai, melyet az edény falai takarnak el, vagy mint az az ember, aki rendelkezik tudással, de nem tudja azt másoknak átadni, hogy az emberi társadalomnak hasznára váljon.

MAGYARÁZAT

Ebben a versben a jñāna-khala szó nagyon fontos. A tudás arra van, hogy átadjuk másoknak. Az emberiség terjedelmes tudományos ismeretekkel rendelkezik, mégis, amint a tudósok és filozófusok egy bizonyos fajta tudásra ébrednek, igyekeznek azt elterjeszteni szerte a világon, másképp ez a tudás lassanként kiszárad, és senkinek sem válik a hasznára. Indiának a Bhagavad-gītā tudománya van a kezében, sajnos azonban valamilyen okból az isteni tudomány e magasztos ismereteit mégsem terjesztették el a világon, holott az egész emberi társadalomnak szólnak. Éppen ezért Kṛṣṇa Maga jelent meg Śrī Caitanya Mahāprabhuként, s arra utasított minden indiait, hogy vállalják fel a Bhagavad-gītā tudománya elterjesztésének ügyét szerte a világon.

yāre dekha, tāre kaha ’kṛṣṇa’-upadeśa

āmāra ājñāya guru hañā tāra’ ei deśa

„Taníts mindenkit arra, hogy kövesse az Úr Śrī Kṛṣṇa utasításait, melyeket a Bhagavad-gītā és a Śrīmad-Bhāgavatam ad át! Ily módon légy lelki tanítómester, és igyekezz felszabadítani mindenkit ezen a Földön!” (Cc. Madhya 7.128) Noha India rendelkezik a Bhagavad-gītā nagyszerű tudományával, az indiaiak nem tettek kellőképpen eleget kötelességüknek, hogy elterjesszék. A Kṛṣṇa-tudatú mozgalmat azért kezdtük el, hogy torzítás nélkül átadjuk ezt a tudást, úgy, ahogy van. Noha korábban is történtek már próbálkozások arra, hogy elterjesszék a Bhagavad-gītā tudományát, e törekvések igyekeztek eltorzítani ezt a tudást, és kompromisszumot kötöttek a világi tudással. Most azonban a Kṛṣṇa-tudatú mozgalom anyagi megalkuvás nélkül nélkül hirdeti a Bhagavad-gītāt, úgy, ahogyan van, s az emberek abban az áldásban részesülnek, hogy felébred bennük a Kṛṣṇa-tudat, s az Úr Kṛṣṇa bhaktáivá válnak. Kezdetét vette tehát a tudás megfelelő terjesztése, amely nemcsak az egész világnak lesz hasznára, de India dicsősége is növekedni fog az emberi társadalomban. Kaṁsa bezárva akarta tartani a Kṛṣṇa-tudatot a házában (bhojendra-gehe), azzal az eredménnyel, hogy később minden kincsével együtt ő maga semmisült meg. Éppen így fojtották el a Bhagavad-gītā igazi tudományát India lelkiismeretlen vezetői is, ami azzal a következménnyel járt, hogy az indiai kultúra és a Legfelsőbbről szóló tudás feledésbe merült. A Kṛṣṇa-tudat terjedésével azonban most arra teszünk kísérletet, hogy megfelelő célra használjuk a Bhagavad-gītāt.

SB 10.2.18 - SB 10.2.20