HU/SB 6.1.37

Śrīmad-Bhāgavatam - Hatodik Ének - ELSŐ FEJEZET: Ajāmila életének története

SB 6.1.34-36 - SB 6.1.38

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

37. VERS

śrī-śuka uvāca

ity ukte yamadūtais te

vāsudevokta-kāriṇaḥ

tān pratyūcuḥ prahasyedaṁ

megha-nirhrādayā girā

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; iti—így; ukte—megszólították; yamadūtaiḥ—Yamarāja hírvivői; te—ők; vāsudeva-ukta-kāriṇaḥ—akik mindig készek végrehajtani az Úr Vāsudeva utasításait (mert az Úr Viṣṇu személyes társai, akik a sālokya felszabadulást érték el); tān—nekik; pratyūcuḥ—válaszolták; prahasya—mosolyogva; idam—ezt; megha-nirhrādayā—a morajló felhő hangjához hasonlóan zengő; girā—hangon.

FORDÍTÁS

Śukadeva Gosvāmī folytatta: Yamarāja hírvivőinek szavaira Vāsudeva szolgái elmosolyodtak, és a felhő morajlásához hasonlatos mély hangjukon így szóltak:

MAGYARÁZAT

A yamadūták csodálkozva látták, hogy a viṣṇudūták udvariasan ugyan, de megakadályozták őket Yamarāja parancsának végrehajtásában. A viṣṇudūták szintén meglepődtek, hogy a yamadūták annak ellenére, hogy magukat Yamarāja, a vallásos elvek legfelsőbb bírája szolgáinak tartják, nem ismerik a vallásos cselekvés elveit. Ezért aztán elmosolyodtak: „Mi ez az ostobaság, amiről beszélnek? Ha valóban Yamarāja szolgái, tudniuk kell, hogy Ajāmila nem az, akit magukkal kell vinniük.”

SB 6.1.34-36 - SB 6.1.38