HU/SB 6.2.15

Śrīmad-Bhāgavatam - Hatodik Ének - MÁSODIK FEJEZET: A viṣṇudūták megmentik Ajāmilát

SB 6.2.14 - SB 6.2.16

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

15. VERS

patitaḥ skhalito bhagnaḥ

sandaṣṭas tapta āhataḥ

harir ity avaśenāha

pumān nārhati yātanāḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

patitaḥ—elesett; skhalitaḥ—elcsúszott; bhagnaḥ—eltörte a csontjait; sandaṣṭaḥ—megmarta; taptaḥ—láz támadta meg, vagy mástól szenved; āhataḥ—megsebesült; hariḥ—az Úr Kṛṣṇa; iti—így; avaśena—véletlenül; āha—énekli; pumān—egy személy; na—nem; arhati—megérdemli; yātanāḥ—pokoli körülmények.

FORDÍTÁS

Ha valaki kimondja az Úr szent nevét, s azután egy véletlen szerencsétlenség folytán meghal    —    leesik egy ház tetejéről, elcsúszik az úton és eltöri a csontjait, megmarja egy kígyó, fájdalom és magas láz támadja meg, vagy épp fegyver sebesíti meg    —,    azonnal megmenekül a pokoli léttől, annak ellenére, hogy bűnös.

MAGYARÁZAT

A Bhagavad-gītāban (BG 8.6) a következőt olvashatjuk:

yaṁ yaṁ vāpi smaran bhāvaṁ

tyajaty ante kalevaram

taṁ tam evaiti kaunteya

sadā tad-bhāva-bhāvitaḥ

„Amilyen létállapotra emlékezik az ember teste elhagyásakor, azt éri majd el kétségtelenül.” Ha valaki rendszeresen énekli a Hare Kṛṣṇa mantrát, természetes, hogy akkor is azt fogja énekelni, amikor valami baj éri. De még ha nem is énekli rendszeresen, akkor is megmenekül a halála után rá váró pokoli élettől, ha valahogyan mégis kimondja az Úr szent nevét (a Hare Kṛṣṇát), amikor váratlanul baleset éri és meghal.

SB 6.2.14 - SB 6.2.16