HU/SB 8.16.5: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
No edit summary |
||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
Ebben a versben Aditit férje, Kaśyapa Muni ''gṛha-medhininek'' szólítja, aminek a jelentése: „akit elégedetté tesz a családi élet, amely az érzékkielégítést szolgálja”. Akik családos életet élnek, azok általában az érzékkielégítést hajszolják az anyagi eredmények érdekében végzett cselekedetek mezején. Az ilyen ''gṛhamedhīknek'' csupán egyetlen életcéljuk van: az érzékkielégítés. Azt mondják ezért, hogy ''yan maithunādi-gṛhamedhi-sukhaṁ hi tuccham'': a családos ember élete az érzékkielégítésen alapszik, s ezért az ebből származó boldogság nagyon csekély. A védikus folyamat azonban mindent átfog, olyannyira, hogy az ember még a családos életben is végezheti tetteit a dharma, artha, kāma és mokṣa szabályozó elveinek megfelelően. Az ember számára a cél a felszabadulás elérése kell, hogy legyen, mivel azonban nem képes azonnal felhagyni az érzékkielégítéssel, a śāstrák parancsolatai előírják, hogyan kövesse a vallás, az anyagi gyarapodás és az érzékkielégítés elveit. Ahogy a Śrīmad-Bhāgavatam ([[HU/SB 1.2.9|SB 1.2.9]]) elmondja: ''dharmasya hy āpavargyasya nārtho ’rthāyopakalpate''. „A dharma minden fajtája a végső felszabadulást szolgálja, és sohasem szabad anyagi haszon érdekében végezni.” A családban élőknek nem szabad azt gondolniuk, hogy a vallás célja az, hogy általa tökéletesítsék érzékkielégítésük folyamatát. A családos élet szintén a lelki megértés terén tett fejlődést szolgálja, amelynek a segítségével az ember végül kiszabadulhat az anyag béklyóiból. Azzal a szándékkal kell folytatnunk a családos életet, hogy megértsük az élet végső célját (''tattva-jijñāsā''). Ebben az esetben a családi élet épp olyan jó, mint a yogī élete. Kaśyapa Muni ezért arról kérdezte feleségét, hogy vajon a vallás, az anyagi gyarapodás és az érzékkielégítés elveit megfelelően, a śāstra utasításai szerint követi-e. Amint valaki eltér a śāstra utasításaitól, a családi élet célját azonnal szem elől téveszti. | Ebben a versben Aditit férje, Kaśyapa Muni ''gṛha-medhininek'' szólítja, aminek a jelentése: „akit elégedetté tesz a családi élet, amely az érzékkielégítést szolgálja”. Akik családos életet élnek, azok általában az érzékkielégítést hajszolják az anyagi eredmények érdekében végzett cselekedetek mezején. Az ilyen ''gṛhamedhīknek'' csupán egyetlen életcéljuk van: az érzékkielégítés. Azt mondják ezért, hogy ''yan maithunādi-gṛhamedhi-sukhaṁ hi tuccham'' ([[HU/SB 7.9.45|SB 7.9.45]]): a családos ember élete az érzékkielégítésen alapszik, s ezért az ebből származó boldogság nagyon csekély. A védikus folyamat azonban mindent átfog, olyannyira, hogy az ember még a családos életben is végezheti tetteit a dharma, artha, kāma és mokṣa szabályozó elveinek megfelelően. Az ember számára a cél a felszabadulás elérése kell, hogy legyen, mivel azonban nem képes azonnal felhagyni az érzékkielégítéssel, a śāstrák parancsolatai előírják, hogyan kövesse a vallás, az anyagi gyarapodás és az érzékkielégítés elveit. Ahogy a Śrīmad-Bhāgavatam ([[HU/SB 1.2.9|SB 1.2.9]]) elmondja: ''dharmasya hy āpavargyasya nārtho ’rthāyopakalpate''. „A dharma minden fajtája a végső felszabadulást szolgálja, és sohasem szabad anyagi haszon érdekében végezni.” A családban élőknek nem szabad azt gondolniuk, hogy a vallás célja az, hogy általa tökéletesítsék érzékkielégítésük folyamatát. A családos élet szintén a lelki megértés terén tett fejlődést szolgálja, amelynek a segítségével az ember végül kiszabadulhat az anyag béklyóiból. Azzal a szándékkal kell folytatnunk a családos életet, hogy megértsük az élet végső célját (''tattva-jijñāsā''). Ebben az esetben a családi élet épp olyan jó, mint a yogī élete. Kaśyapa Muni ezért arról kérdezte feleségét, hogy vajon a vallás, az anyagi gyarapodás és az érzékkielégítés elveit megfelelően, a śāstra utasításai szerint követi-e. Amint valaki eltér a śāstra utasításaitól, a családi élet célját azonnal szem elől téveszti. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 08:28, 30 September 2019
5. VERS
- api vākuśalaṁ kiñcid
- gṛheṣu gṛha-medhini
- dharmasyārthasya kāmasya
- yatra yogo hy ayoginām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
api—tűnődöm; vā—vajon; akuśalam—kedvezőtlen esemény; kiñcit—néhány; gṛheṣu—otthon; gṛha-medhini—ó, feleségem, aki ragaszkodsz a családos élethez; dharmasya—a vallás elveinek; arthasya—az anyagi helyzetnek; kāmasya—a vágyak beteljesülésének; yatra—otthon; yogaḥ—a meditáció eredménye; hi—valóban; ayoginām—még azoké is, akik nem transzcendentalisták.
FORDÍTÁS
Ó, feleségem, aki nagyon ragaszkodsz a családi élethez! Ha az ember megfelelően követi a vallás, az anyagi gyarapodás és az érzékkielégítés elveit a családi életben, tettei épp olyan jók, mint a transzcendentalisták cselekedetei. Talán ezeknek az elveknek a követésében mutatkozott hiba?
MAGYARÁZAT
Ebben a versben Aditit férje, Kaśyapa Muni gṛha-medhininek szólítja, aminek a jelentése: „akit elégedetté tesz a családi élet, amely az érzékkielégítést szolgálja”. Akik családos életet élnek, azok általában az érzékkielégítést hajszolják az anyagi eredmények érdekében végzett cselekedetek mezején. Az ilyen gṛhamedhīknek csupán egyetlen életcéljuk van: az érzékkielégítés. Azt mondják ezért, hogy yan maithunādi-gṛhamedhi-sukhaṁ hi tuccham (SB 7.9.45): a családos ember élete az érzékkielégítésen alapszik, s ezért az ebből származó boldogság nagyon csekély. A védikus folyamat azonban mindent átfog, olyannyira, hogy az ember még a családos életben is végezheti tetteit a dharma, artha, kāma és mokṣa szabályozó elveinek megfelelően. Az ember számára a cél a felszabadulás elérése kell, hogy legyen, mivel azonban nem képes azonnal felhagyni az érzékkielégítéssel, a śāstrák parancsolatai előírják, hogyan kövesse a vallás, az anyagi gyarapodás és az érzékkielégítés elveit. Ahogy a Śrīmad-Bhāgavatam (SB 1.2.9) elmondja: dharmasya hy āpavargyasya nārtho ’rthāyopakalpate. „A dharma minden fajtája a végső felszabadulást szolgálja, és sohasem szabad anyagi haszon érdekében végezni.” A családban élőknek nem szabad azt gondolniuk, hogy a vallás célja az, hogy általa tökéletesítsék érzékkielégítésük folyamatát. A családos élet szintén a lelki megértés terén tett fejlődést szolgálja, amelynek a segítségével az ember végül kiszabadulhat az anyag béklyóiból. Azzal a szándékkal kell folytatnunk a családos életet, hogy megértsük az élet végső célját (tattva-jijñāsā). Ebben az esetben a családi élet épp olyan jó, mint a yogī élete. Kaśyapa Muni ezért arról kérdezte feleségét, hogy vajon a vallás, az anyagi gyarapodás és az érzékkielégítés elveit megfelelően, a śāstra utasításai szerint követi-e. Amint valaki eltér a śāstra utasításaitól, a családi élet célját azonnal szem elől téveszti.