HU/SB 1.2.9

From Vanipedia


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


9. VERS

dharmasya hy āpavargyasya
nārtho ’rthāyopakalpate
nārthasya dharmaikāntasya
kāmo lābhāya hi smṛtaḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

dharmasya—dharma; hi—bizonyára; āpavargyasya—végső felszabadulás; na—nem; arthaḥ—vége; arthāya—anyagi haszonért; upakalpate—arra való; na—sem; arthasya—anyagi haszon; dharma-eka-antasya—annak, aki az eredeti dharma szerint végzi szolgálatát; kāmaḥ—érzékkielégítés; lābhāya—megvalósítása; hi—pontosan; smṛtaḥ—a nagy bölcsek leírják.


FORDÍTÁS

A dharma minden fajtája a végső felszabadulást szolgálja, és sohasem szabad anyagi haszon érdekében végezni. A bölcsek szerint annak, aki alapvető kötelessége szerint végez szolgálatot, sohasem szabad az anyagi nyereséget érzékkielégítésre használnia.


MAGYARÁZAT

Ahogyan korábban már írtunk róla, az Úrnak végzett tiszta odaadó szolgálatot automatikusan követi a tökéletes tudás, valamint az anyagi léthez való ragaszkodás megszűnése. Vannak azonban, akik úgy tartják, hogy a különféle, kötelességből végzett tevékenységek    —    beleértve a vallás gyakorlatát is    —    az anyagi haszonszerzést szolgálják. A hétköznapi ember mindenhol a világon hajlamos arra, hogy vallásos és másfajta kötelesség béli szolgálatainak fejében anyagi hasznot reméljen. Még a Védikus Irodalomban is jelen van az anyagi nyereség csábítása a különféle vallásos tevékenységek jutalmaként, s a legtöbb embert elragadják a kínálkozó lehetőségek és a vallásosság áldásai. Miért csábítja az úgynevezett vallásos embereket az anyagi nyereség? Mert lehetővé teszi az ember számára, hogy vágyai beteljesüljenek, s így érzékeit elégedetté tegye. A dharma ezen körforgásába tartozik az anyagi nyereséget eredményező állítólagos vallásosság, valamint az anyagi haszon, amelyet a vágyak beteljesítése követ. Az érzékkielégítés általános azok között az emberek között, akik nagyon elfoglaltak. E ślokában azonban Sūta Gosvāmī kijelentése    —    a Śrīmad-Bhāgavatam határozata alapján    —    ezt elítéli.

Az ember ne pusztán anyagi haszon fejében végezze kötelességét, az anyagi nyereséget pedig ne használja érzékkielégítésre. A következőkben megtudhatjuk, mire kell fordítanunk az anyagi nyereséget.