HU/SB 3.15.25: Difference between revisions

(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
 
mNo edit summary
 
Line 38: Line 38:


<div class="purport">
<div class="purport">
Ez a vers érthetően kijelenti, hogy Isten birodalma túl van az anyagi univerzumokon. Ahogyan a Föld fölött ezer és ezer felsőbb bolygót találunk, úgy sok millió bolygó tartozik a lelki világhoz is. Brahmājī itt azt állítja, hogy a lelki világ a félistenek birodalma fölött található. Az ember csakis akkor léphet be a Legfelsőbb Úr országába, ha magas fokon rendelkezik a kívánt tulajdonságokkal. Egy bhaktában minden jó tulajdonság kialakul. A Śrīmad-Bhāgavatam Ötödik Éneke tizennyolcadik fejezetének tizenkettedik versében az áll, hogy aki Kṛṣṇa-tudatos, az szert tesz a félistenek összes kedvező tulajdonságára. Az anyagi világban nagyra becsülik a félistenek tulajdonságait, éppen úgy, ahogyan egy úriember tulajdonságai is    –    ahogy tapasztalhatjuk is    –    értékesebbek, mint egy olyan emberéi, aki a tudatlanságba merül, vagy a lét alantasabb körülményei között él. A felsőbb bolygókon élő félistenek tulajdonságai messze felülmúlják a Föld lakóinak tulajdonságait.
Ez a vers érthetően kijelenti, hogy Isten birodalma túl van az anyagi univerzumokon. Ahogyan a Föld fölött ezer és ezer felsőbb bolygót találunk, úgy sok millió bolygó tartozik a lelki világhoz is. Brahmājī itt azt állítja, hogy a lelki világ a félistenek birodalma fölött található. Az ember csakis akkor léphet be a Legfelsőbb Úr országába, ha magas fokon rendelkezik a kívánt tulajdonságokkal. Egy bhaktában minden jó tulajdonság kialakul. A Śrīmad-Bhāgavatam Ötödik Éneke [[HU/SB 5.18.12|tizennyolcadik fejezetének tizenkettedik versében]] az áll, hogy aki Kṛṣṇa-tudatú, az szert tesz a félistenek összes kedvező tulajdonságára. Az anyagi világban nagyra becsülik a félistenek tulajdonságait, éppen úgy, ahogyan egy úriember tulajdonságai is    –    ahogy tapasztalhatjuk is    –    értékesebbek, mint egy olyan emberéi, aki a tudatlanságba merül, vagy a lét alantasabb körülményei között él. A felsőbb bolygókon élő félistenek tulajdonságai messze felülmúlják a Föld lakóinak tulajdonságait.


Brahmājī megerősíti ebben a versben, hogy csak azok léphetnek be Isten királyságába, akikben kialakultak a szükséges tulajdonságok. A Caitanya-caritāmṛta huszonhat olyan tulajdonságról számol be, amely egy bhakta számára szükséges. Ezek a következők: nagyon kedves; nem vitatkozik senkivel; a Kṛṣṇa-tudatot tekinti az élet legfőbb céljának; mindenkivel egyformán viselkedik; senki sem talál hibát a jellemében; nagylelkű, szelíd és mindig tiszta, belül és kívül egyaránt; nem tekint semmit a tulajdonának az anyagi világban; minden élőlény jótevője; békés; olyan lélek, aki teljesen meghódolt Kṛṣṇának; nincsenek teljesítésre váró anyagi vágyai; szerény és alázatos, mindig határozott, s legyőzte az érzékek működését; nem eszik többet, mint amennyi teste fenntartásához szükséges; sohasem vágyik őrült módjára anyagi elismerésre; tisztelettel fordul mindenki felé, és nem követel meg tiszteletet magának; nagyon komoly, nagyon könyörületes és nagyon barátságos; költői; minden tettében ügyes, és ha értelmetlenségről beszélnek, szótlan marad. A Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Énekének huszonötödik fejezetében a huszonegyedik vers szintén felsorolja a szent emberek tulajdonságait. Ott azt olvashatjuk, hogy az a szent életű ember, aki alkalmas arra, hogy belépjen Isten királyságába, nagyon türelmes és nagyon kedves minden élőlényhez. Nem részrehajló; az emberi lényekhez és az állatokhoz egyaránt kedves. Nem olyan ostoba, hogy megöljön egy kecske-Nārāyaṇát azért, hogy megetessen egy ember-Nārāyaṇát, egy daridra-nārāyaṇát. Kedves minden élőlényhez, ezért nincsen ellensége. Nagyon békés. Ezekkel a tulajdonságokkal rendelkeznek azok, akik méltóak arra, hogy belépjenek Isten birodalmába. A Śrīmad-Bhāgavatam Ötödik Énekének ötödik fejezetében a második vers megerősíti, hogy az ilyen ember lassanként felszabadul, s belép Isten országába. A Második Ének harmadik fejezetének huszonnegyedik versében szintén az áll, hogy ha valaki nem sír, vagy testén nem mutatkoznak változások, miután sértés nélkül énekelte az Úr szent nevét, akkor szíve kőkemény, s nem változik meg még azután sem, hogy Isten szent neveit, a Hare Kṛṣṇát énekli. Ezek a testi változások az eksztázis miatt jöhetnek létre, ha valaki sértés nélkül ismétli az Úr szent neveit: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare.
Brahmājī megerősíti ebben a versben, hogy csak azok léphetnek be Isten királyságába, akikben kialakultak a szükséges tulajdonságok. A Caitanya-caritāmṛta huszonhat olyan tulajdonságról számol be, amely egy bhakta számára szükséges. Ezek a következők:  
#nagyon kedves;  
#nem vitatkozik senkivel;  
#a Kṛṣṇa-tudatot tekinti az élet legfőbb céljának;  
#mindenkivel egyformán viselkedik;  
#senki sem talál hibát a jellemében;  
#nagylelkű,  
#szelíd és  
#mindig tiszta, belül és kívül egyaránt;  
#nem tekint semmit a tulajdonának az anyagi világban;  
#minden élőlény jótevője;  
#békés;  
#olyan lélek, aki teljesen meghódolt Kṛṣṇának;  
#nincsenek teljesítésre váró anyagi vágyai;  
#szerény és  
#alázatos,  
#mindig határozott, s  
#legyőzte az érzékek működését;  
#nem eszik többet, mint amennyi teste fenntartásához szükséges;  
#sohasem vágyik őrült módjára anyagi elismerésre;  
#tisztelettel fordul mindenki felé, és nem követel meg tiszteletet magának;  
#nagyon komoly,  
#nagyon könyörületes és  
#nagyon barátságos;  
#költői;  
#minden tettében ügyes, és  
#ha értelmetlenségről beszélnek, szótlan marad.  
A Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Énekének [[HU/SB 3.25.24|huszonötödik fejezetében a huszonegyedik vers]] szintén felsorolja a szent emberek tulajdonságait. Ott azt olvashatjuk, hogy az a szent életű ember, aki alkalmas arra, hogy belépjen Isten királyságába, nagyon türelmes és nagyon kedves minden élőlényhez. Nem részrehajló; az emberi lényekhez és az állatokhoz egyaránt kedves. Nem olyan ostoba, hogy megöljön egy kecske-Nārāyaṇát azért, hogy megetessen egy ember-Nārāyaṇát, egy daridra-nārāyaṇát. Kedves minden élőlényhez, ezért nincsen ellensége. Nagyon békés. Ezekkel a tulajdonságokkal rendelkeznek azok, akik méltóak arra, hogy belépjenek Isten birodalmába. A Śrīmad-Bhāgavatam Ötödik Énekének [[HU/SB 5.5.2|ötödik fejezetében a második vers]] megerősíti, hogy az ilyen ember lassanként felszabadul, s belép Isten országába. A Második Ének [[HU/SB 2.3.24|harmadik fejezetének huszonnegyedik versében]] szintén az áll, hogy ha valaki nem sír, vagy testén nem mutatkoznak változások, miután sértés nélkül énekelte az Úr szent nevét, akkor szíve kőkemény, s nem változik meg még azután sem, hogy Isten szent neveit, a Hare Kṛṣṇát énekli. Ezek a testi változások az eksztázis miatt jöhetnek létre, ha valaki sértés nélkül ismétli az Úr szent neveit: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare.


Érdemes megjegyeznünk, hogy tíz sértést fontos elkerülnünk. Az első sértés azok gyalázása, akik egész életükben az Úr dicsőségét próbálják hirdetni. Az embereket tanítani kell arra, hogy megértsék a Legfelsőbb dicsőségét, ezért sohasem szabad gyalázni azokat a bhaktákat, akik az Úr dicsőségét prédikálják. Ez a legnagyobb sértés. Viṣṇu szent neve a legkedvezőbb név, és kedvtelései sem különböznek tőle. Számtalan ostoba akad, aki azt mondja, hogy mindegy, mit énekel az ember, Hare Kṛṣṇát vagy Kālī, Durgā illetve Śiva neveit; ezek mind egyformák. Az is sértésnek számít, ha valaki azt gondolja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szent neve és a félistenek nevei és cselekedetei ugyanazon a szinten állnak. Ha az ember Viṣṇu szent nevét anyagi hangvibrációnak tartja, szintén sértést követ el. A harmadik sértés az, ha az Úr dicsőségét prédikáló lelki tanítómestert valaki közönséges emberi lénynek tekinti. A negyedik sértést az követi el, aki a védikus írásokat, például a Purāṇákat és más transzcendentálisan kinyilatkoztatott szentírásokat közönséges tudományos könyveknek tekinti. Az ötödik sértés azt gondolni, hogy a bhakták túlzott fontosságot tulajdonítanak Isten szent nevének. Valójában az Úr nem különbözik nevétől. A lelki értékek legmagasabb rendű megvalósítása az, ha Isten szent nevét énekeljük, ahogyan az erre a korra elő van írva: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare. A hatodik sértés Isten szent nevét félremagyarázni. A hetedik sértés bűnös cselekedeteket elkövetni abban a reményben, hogy Isten szent nevének éneklésével megszabadulhatunk a visszahatástól. Köztudott, hogy az ember megszabadulhat minden bűnének visszahatásától pusztán azáltal, hogy Isten szent nevét énekli, de azt gondolni, hogy emiatt az ember szabadon elkövethet bármilyen bűnös tettet, az sértés. A nyolcadik sértés a Hare Kṛṣṇa éneklését egyenlőnek tekinteni más lelki cselekedetekkel, például a meditációval, a lemondással, a vezekléssel vagy az áldozattal. Semmilyen szinten sem lehet egyenlőnek tekinteni őket. A kilencedik sértés olyan emberek előtt dicsőíteni a szent név jelentőségét, akiket ez nem érdekel. A tizedik sértés ragaszkodni ahhoz a téves felfogáshoz, mely szerint az ember bárminek is a tulajdonosa lehet, vagyis a lelki élet gyakorlása közben a testet tekinteni az önvalónak.
Érdemes megjegyeznünk, hogy tíz sértést fontos elkerülnünk.  
*Az első sértés azok gyalázása, akik egész életükben az Úr dicsőségét próbálják hirdetni. Az embereket tanítani kell arra, hogy megértsék a Legfelsőbb dicsőségét, ezért sohasem szabad gyalázni azokat a bhaktákat, akik az Úr dicsőségét prédikálják. Ez a legnagyobb sértés.  
*Viṣṇu szent neve a legkedvezőbb név, és kedvtelései sem különböznek tőle. Számtalan ostoba akad, aki azt mondja, hogy mindegy, mit énekel az ember, Hare Kṛṣṇát vagy Kālī, Durgā illetve Śiva neveit; ezek mind egyformák. Az is sértésnek számít, ha valaki azt gondolja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szent neve és a félistenek nevei és cselekedetei ugyanazon a szinten állnak. Ha az ember Viṣṇu szent nevét anyagi hangvibrációnak tartja, szintén sértést követ el.  
*A harmadik sértés az, ha az Úr dicsőségét prédikáló lelki tanítómestert valaki közönséges emberi lénynek tekinti.  
*A negyedik sértést az követi el, aki a védikus írásokat, például a Purāṇákat és más transzcendentálisan kinyilatkoztatott szentírásokat közönséges tudományos könyveknek tekinti.  
*Az ötödik sértés azt gondolni, hogy a bhakták túlzott fontosságot tulajdonítanak Isten szent nevének. Valójában az Úr nem különbözik nevétől. A lelki értékek legmagasabb rendű megvalósítása az, ha Isten szent nevét énekeljük, ahogyan az erre a korra elő van írva: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare.  
*A hatodik sértés Isten szent nevét félremagyarázni.  
*A hetedik sértés bűnös cselekedeteket elkövetni abban a reményben, hogy Isten szent nevének éneklésével megszabadulhatunk a visszahatástól. Köztudott, hogy az ember megszabadulhat minden bűnének visszahatásától pusztán azáltal, hogy Isten szent nevét énekli, de azt gondolni, hogy emiatt az ember szabadon elkövethet bármilyen bűnös tettet, az sértés.  
*A nyolcadik sértés a Hare Kṛṣṇa éneklését egyenlőnek tekinteni más lelki cselekedetekkel, például a meditációval, a lemondással, a vezekléssel vagy az áldozattal. Semmilyen szinten sem lehet egyenlőnek tekinteni őket.  
*A kilencedik sértés olyan emberek előtt dicsőíteni a szent név jelentőségét, akiket ez nem érdekel.  
*A tizedik sértés ragaszkodni ahhoz a téves felfogáshoz, mely szerint az ember bárminek is a tulajdonosa lehet, vagyis a lelki élet gyakorlása közben a testet tekinteni az önvalónak.


Abban, aki e tíz sértéstől megszabadulva énekli Isten szent nevét, kialakulnak az eksztatikus testi jellegek, amelyeket pulakāśrunak neveznek. A pulaka jelentése „a boldogság jegyei”, az aśru pedig azt jelenti: „könnyek a szemben.” Annak a testén, aki sértés nélkül énekli a szent nevet, a boldogság jelei mutatkoznak meg, szeme pedig könnybe lábad. Ebben a versben az áll, hogy akiken valóban megnyilvánulnak a boldogság jelei, s akiknek a szemét könny borítja, amikor az Úr dicsőségéről beszélnek, alkalmasak arra, hogy belépjenek Isten országába. A Caitanya-caritāmṛta kijelenti, hogy amíg az emberen ezek a jelek nem mutatkoznak meg, mialatt a Hare Kṛṣṇát énekli, addig tudhatjuk, hogy még mindig sértéseket követ el. A Caitanya-caritāmṛta jó gyógyírt javasol erre. Az Ādi-līlā nyolcadik fejezetének harmincegyedik versében az áll, hogy ha valaki menedéket keres az Úr Caitanyánál, és csak énekli az Úr szent nevét, a Hare Kṛṣṇát, megszabadul minden sértéstől.
Abban, aki e tíz sértéstől megszabadulva énekli Isten szent nevét, kialakulnak az eksztatikus testi jellegek, amelyeket pulakāśrunak neveznek. A pulaka jelentése „a boldogság jegyei”, az aśru pedig azt jelenti: „könnyek a szemben.” Annak a testén, aki sértés nélkül énekli a szent nevet, a boldogság jelei mutatkoznak meg, szeme pedig könnybe lábad. Ebben a versben az áll, hogy akiken valóban megnyilvánulnak a boldogság jelei, s akiknek a szemét könny borítja, amikor az Úr dicsőségéről beszélnek, alkalmasak arra, hogy belépjenek Isten országába. A Caitanya-caritāmṛta kijelenti, hogy amíg az emberen ezek a jelek nem mutatkoznak meg, mialatt a Hare Kṛṣṇát énekli, addig tudhatjuk, hogy még mindig sértéseket követ el. A Caitanya-caritāmṛta jó gyógyírt javasol erre. Az Ādi-līlā nyolcadik fejezetének harmincegyedik versében az áll, hogy ha valaki menedéket keres az Úr Caitanyánál, és csak énekli az Úr szent nevét, a Hare Kṛṣṇát, megszabadul minden sértéstől.

Latest revision as of 07:10, 2 April 2019


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


25. VERS

yac ca vrajanty animiṣām ṛṣabhānuvṛttyā
dūre yamā hy upari naḥ spṛhaṇīya-śīlāḥ
bhartur mithaḥ suyaśasaḥ kathanānurāga-
vaiklavya-bāṣpa-kalayā pulakī-kṛtāṅgāḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yat–Vaikuṇṭha; ca–és; vrajanti–megy; animiṣām–a félisteneknek; ṛṣabha–fő; anuvṛttyā–nyomdokait követve; dūre–távolságot tartani; yamāḥ–szabályozó elvek; hi–bizonyára; upari–felett; naḥ–mi; spṛhaṇīya–vágyni rá; śīlāḥ–jó tulajdonságok; bhartuḥ–a Legfelsőbb Úrnak; mithaḥ–egymásnak; suyaśasaḥ–dicsőség; kathana–beszélgetésekkel; anurāga–vonzódás; vaiklavya–eksztázis; bāṣpa-kalayā–könnyek a szemben; pulakī-kṛta–remegés; aṅgāḥ–testek.


FORDÍTÁS

Akiknek az Úr dicsősége hallatán az eksztázis miatt testi vonásaik elváltoznak, nehezen lélegeznek és verejtékeznek, azok eljutnak Isten országába még akkor is, ha mit sem törődnek a meditációval és a többi lemondással. Isten országa túl van az anyagi univerzumokon, s Brahmā és a félistenek mind oda vágynak.


MAGYARÁZAT

Ez a vers érthetően kijelenti, hogy Isten birodalma túl van az anyagi univerzumokon. Ahogyan a Föld fölött ezer és ezer felsőbb bolygót találunk, úgy sok millió bolygó tartozik a lelki világhoz is. Brahmājī itt azt állítja, hogy a lelki világ a félistenek birodalma fölött található. Az ember csakis akkor léphet be a Legfelsőbb Úr országába, ha magas fokon rendelkezik a kívánt tulajdonságokkal. Egy bhaktában minden jó tulajdonság kialakul. A Śrīmad-Bhāgavatam Ötödik Éneke tizennyolcadik fejezetének tizenkettedik versében az áll, hogy aki Kṛṣṇa-tudatú, az szert tesz a félistenek összes kedvező tulajdonságára. Az anyagi világban nagyra becsülik a félistenek tulajdonságait, éppen úgy, ahogyan egy úriember tulajdonságai is    –    ahogy tapasztalhatjuk is    –    értékesebbek, mint egy olyan emberéi, aki a tudatlanságba merül, vagy a lét alantasabb körülményei között él. A felsőbb bolygókon élő félistenek tulajdonságai messze felülmúlják a Föld lakóinak tulajdonságait.

Brahmājī megerősíti ebben a versben, hogy csak azok léphetnek be Isten királyságába, akikben kialakultak a szükséges tulajdonságok. A Caitanya-caritāmṛta huszonhat olyan tulajdonságról számol be, amely egy bhakta számára szükséges. Ezek a következők:

  1. nagyon kedves;
  2. nem vitatkozik senkivel;
  3. a Kṛṣṇa-tudatot tekinti az élet legfőbb céljának;
  4. mindenkivel egyformán viselkedik;
  5. senki sem talál hibát a jellemében;
  6. nagylelkű,
  7. szelíd és
  8. mindig tiszta, belül és kívül egyaránt;
  9. nem tekint semmit a tulajdonának az anyagi világban;
  10. minden élőlény jótevője;
  11. békés;
  12. olyan lélek, aki teljesen meghódolt Kṛṣṇának;
  13. nincsenek teljesítésre váró anyagi vágyai;
  14. szerény és
  15. alázatos,
  16. mindig határozott, s
  17. legyőzte az érzékek működését;
  18. nem eszik többet, mint amennyi teste fenntartásához szükséges;
  19. sohasem vágyik őrült módjára anyagi elismerésre;
  20. tisztelettel fordul mindenki felé, és nem követel meg tiszteletet magának;
  21. nagyon komoly,
  22. nagyon könyörületes és
  23. nagyon barátságos;
  24. költői;
  25. minden tettében ügyes, és
  26. ha értelmetlenségről beszélnek, szótlan marad.

A Śrīmad-Bhāgavatam Harmadik Énekének huszonötödik fejezetében a huszonegyedik vers szintén felsorolja a szent emberek tulajdonságait. Ott azt olvashatjuk, hogy az a szent életű ember, aki alkalmas arra, hogy belépjen Isten királyságába, nagyon türelmes és nagyon kedves minden élőlényhez. Nem részrehajló; az emberi lényekhez és az állatokhoz egyaránt kedves. Nem olyan ostoba, hogy megöljön egy kecske-Nārāyaṇát azért, hogy megetessen egy ember-Nārāyaṇát, egy daridra-nārāyaṇát. Kedves minden élőlényhez, ezért nincsen ellensége. Nagyon békés. Ezekkel a tulajdonságokkal rendelkeznek azok, akik méltóak arra, hogy belépjenek Isten birodalmába. A Śrīmad-Bhāgavatam Ötödik Énekének ötödik fejezetében a második vers megerősíti, hogy az ilyen ember lassanként felszabadul, s belép Isten országába. A Második Ének harmadik fejezetének huszonnegyedik versében szintén az áll, hogy ha valaki nem sír, vagy testén nem mutatkoznak változások, miután sértés nélkül énekelte az Úr szent nevét, akkor szíve kőkemény, s nem változik meg még azután sem, hogy Isten szent neveit, a Hare Kṛṣṇát énekli. Ezek a testi változások az eksztázis miatt jöhetnek létre, ha valaki sértés nélkül ismétli az Úr szent neveit: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare.

Érdemes megjegyeznünk, hogy tíz sértést fontos elkerülnünk.

  • Az első sértés azok gyalázása, akik egész életükben az Úr dicsőségét próbálják hirdetni. Az embereket tanítani kell arra, hogy megértsék a Legfelsőbb dicsőségét, ezért sohasem szabad gyalázni azokat a bhaktákat, akik az Úr dicsőségét prédikálják. Ez a legnagyobb sértés.
  • Viṣṇu szent neve a legkedvezőbb név, és kedvtelései sem különböznek tőle. Számtalan ostoba akad, aki azt mondja, hogy mindegy, mit énekel az ember, Hare Kṛṣṇát vagy Kālī, Durgā illetve Śiva neveit; ezek mind egyformák. Az is sértésnek számít, ha valaki azt gondolja, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyiségének szent neve és a félistenek nevei és cselekedetei ugyanazon a szinten állnak. Ha az ember Viṣṇu szent nevét anyagi hangvibrációnak tartja, szintén sértést követ el.
  • A harmadik sértés az, ha az Úr dicsőségét prédikáló lelki tanítómestert valaki közönséges emberi lénynek tekinti.
  • A negyedik sértést az követi el, aki a védikus írásokat, például a Purāṇákat és más transzcendentálisan kinyilatkoztatott szentírásokat közönséges tudományos könyveknek tekinti.
  • Az ötödik sértés azt gondolni, hogy a bhakták túlzott fontosságot tulajdonítanak Isten szent nevének. Valójában az Úr nem különbözik nevétől. A lelki értékek legmagasabb rendű megvalósítása az, ha Isten szent nevét énekeljük, ahogyan az erre a korra elő van írva: Hare Kṛṣṇa, Hare Kṛṣṇa, Kṛṣṇa Kṛṣṇa, Hare Hare/ Hare Rāma, Hare Rāma, Rāma Rāma, Hare Hare.
  • A hatodik sértés Isten szent nevét félremagyarázni.
  • A hetedik sértés bűnös cselekedeteket elkövetni abban a reményben, hogy Isten szent nevének éneklésével megszabadulhatunk a visszahatástól. Köztudott, hogy az ember megszabadulhat minden bűnének visszahatásától pusztán azáltal, hogy Isten szent nevét énekli, de azt gondolni, hogy emiatt az ember szabadon elkövethet bármilyen bűnös tettet, az sértés.
  • A nyolcadik sértés a Hare Kṛṣṇa éneklését egyenlőnek tekinteni más lelki cselekedetekkel, például a meditációval, a lemondással, a vezekléssel vagy az áldozattal. Semmilyen szinten sem lehet egyenlőnek tekinteni őket.
  • A kilencedik sértés olyan emberek előtt dicsőíteni a szent név jelentőségét, akiket ez nem érdekel.
  • A tizedik sértés ragaszkodni ahhoz a téves felfogáshoz, mely szerint az ember bárminek is a tulajdonosa lehet, vagyis a lelki élet gyakorlása közben a testet tekinteni az önvalónak.

Abban, aki e tíz sértéstől megszabadulva énekli Isten szent nevét, kialakulnak az eksztatikus testi jellegek, amelyeket pulakāśrunak neveznek. A pulaka jelentése „a boldogság jegyei”, az aśru pedig azt jelenti: „könnyek a szemben.” Annak a testén, aki sértés nélkül énekli a szent nevet, a boldogság jelei mutatkoznak meg, szeme pedig könnybe lábad. Ebben a versben az áll, hogy akiken valóban megnyilvánulnak a boldogság jelei, s akiknek a szemét könny borítja, amikor az Úr dicsőségéről beszélnek, alkalmasak arra, hogy belépjenek Isten országába. A Caitanya-caritāmṛta kijelenti, hogy amíg az emberen ezek a jelek nem mutatkoznak meg, mialatt a Hare Kṛṣṇát énekli, addig tudhatjuk, hogy még mindig sértéseket követ el. A Caitanya-caritāmṛta jó gyógyírt javasol erre. Az Ādi-līlā nyolcadik fejezetének harmincegyedik versében az áll, hogy ha valaki menedéket keres az Úr Caitanyánál, és csak énekli az Úr szent nevét, a Hare Kṛṣṇát, megszabadul minden sértéstől.