HU/SB 3.24.27: Difference between revisions

(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
 
mNo edit summary
 
Line 24: Line 24:


<div class="synonyms">
<div class="synonyms">
''aho''—óh; ''pāpacyamānānām''—azokkal, akik nagyon szenvednek; ''niraye''—a pokoli anyagi világban; ''svaiḥ''—sajátjaik; ''amaṅgalaiḥ''—bűnök által; ''kālena bhūyasā''—hosszú idő után; ''nūnam''—sőt; ''prasīdanti''—elégedettek; ''iha''—ebben a világban; ''devatāḥ''—a félistenek.
''aho''—ó; ''pāpacyamānānām''—azokkal, akik nagyon szenvednek; ''niraye''—a pokoli anyagi világban; ''svaiḥ''—sajátjaik; ''amaṅgalaiḥ''—bűnök által; ''kālena bhūyasā''—hosszú idő után; ''nūnam''—sőt; ''prasīdanti''—elégedettek; ''iha''—ebben a világban; ''devatāḥ''—a félistenek.
</div>
</div>


Line 31: Line 31:


<div class="translation">
<div class="translation">
Kardama Muni így szólt: Óh, hosszú idő után az univerzum félisteneit elégedetté tették a szenvedő lelkek, akik saját bűnös tetteik miatt az anyag kötelékeibe bonyolódtak!
Kardama Muni így szólt: Ó, hosszú idő után az univerzum félisteneit elégedetté tették a szenvedő lelkek, akik saját bűnös tetteik miatt az anyag kötelékeibe bonyolódtak!
</div>
</div>


Line 38: Line 38:


<div class="purport">
<div class="purport">
Ez az anyagi világ a szenvedés világa, s e szenvedést az ott élők, a feltételekhez között lelkek bűnei idézik elő. A szenvedést nem kívülről kapják: valójában ők maguk hozzák létre saját tetteikkel. Az erdőben a tűz magától lobban fel. Senki sem megy oda, hogy tüzet gyújtson; a különféle fák súrlódása következtében a tűz magától fellángol. Amikor az anyagi világ erdőtüzéből túlságosan nagy hő árad, a félistenek, beleértve magát Brahmāt is, aggodalmukban a Legfelsőbb Úrhoz, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fordulnak, s arra kérik, hogy segítsen. Akkor az Istenség Legfelsőbb Személyisége alászáll. Más szóval tehát amikor a feltételekhez kötött lelkek szenvedései bánatot okoznak a félisteneknek, a félistenek az Úrhoz fordulnak, hogy enyhítsen szenvedésükön, s az Istenség Személyisége alászáll. Amikor az Úr alászáll, a félistenek mind élettel telnek meg. Kardama Muni ezért így szólt: „Az emberi szenvedések sok-sok esztendeje után a félistenek most mind elégedettek, mert megjelent Kapiladeva, az Istenség inkarnációja.”
Ez az anyagi világ a szenvedés világa, s e szenvedést az ott élők, a feltételekhez között lelkek bűnei idézik elő. A szenvedést nem kívülről kapják, valójában ők maguk hozzák létre saját tetteikkel. Az erdőben a tűz magától lobban fel. Senki sem megy oda, hogy tüzet gyújtson; a különféle fák súrlódása következtében a tűz magától fellángol. Amikor az anyagi világ erdőtüzéből túlságosan nagy hő árad, a félistenek, beleértve magát Brahmāt is, aggodalmukban a Legfelsőbb Úrhoz, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fordulnak, s arra kérik, hogy segítsen. Akkor az Istenség Legfelsőbb Személyisége alászáll. Más szóval, tehát amikor a feltételekhez kötött lelkek szenvedései bánatot okoznak a félisteneknek, a félistenek az Úrhoz fordulnak, hogy enyhítsen szenvedésükön, s az Istenség Személyisége alászáll. Amikor az Úr alászáll, a félisteneket mind öröm tölti el. Kardama Muni ezért így szólt: „Az emberi szenvedések sok-sok esztendeje után a félistenek most mind elégedettek, mert megjelent Kapiladeva, az Istenség inkarnációja.”
</div>
</div>



Latest revision as of 09:48, 13 April 2019


Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


27. VERS

aho pāpacyamānānāṁ
niraye svair amaṅgalaiḥ
kālena bhūyasā nūnaṁ
prasīdantīha devatāḥ


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

aho—ó; pāpacyamānānām—azokkal, akik nagyon szenvednek; niraye—a pokoli anyagi világban; svaiḥ—sajátjaik; amaṅgalaiḥ—bűnök által; kālena bhūyasā—hosszú idő után; nūnam—sőt; prasīdanti—elégedettek; iha—ebben a világban; devatāḥ—a félistenek.


FORDÍTÁS

Kardama Muni így szólt: Ó, hosszú idő után az univerzum félisteneit elégedetté tették a szenvedő lelkek, akik saját bűnös tetteik miatt az anyag kötelékeibe bonyolódtak!


MAGYARÁZAT

Ez az anyagi világ a szenvedés világa, s e szenvedést az ott élők, a feltételekhez között lelkek bűnei idézik elő. A szenvedést nem kívülről kapják, valójában ők maguk hozzák létre saját tetteikkel. Az erdőben a tűz magától lobban fel. Senki sem megy oda, hogy tüzet gyújtson; a különféle fák súrlódása következtében a tűz magától fellángol. Amikor az anyagi világ erdőtüzéből túlságosan nagy hő árad, a félistenek, beleértve magát Brahmāt is, aggodalmukban a Legfelsőbb Úrhoz, az Istenség Legfelsőbb Személyiségéhez fordulnak, s arra kérik, hogy segítsen. Akkor az Istenség Legfelsőbb Személyisége alászáll. Más szóval, tehát amikor a feltételekhez kötött lelkek szenvedései bánatot okoznak a félisteneknek, a félistenek az Úrhoz fordulnak, hogy enyhítsen szenvedésükön, s az Istenség Személyisége alászáll. Amikor az Úr alászáll, a félisteneket mind öröm tölti el. Kardama Muni ezért így szólt: „Az emberi szenvedések sok-sok esztendeje után a félistenek most mind elégedettek, mert megjelent Kapiladeva, az Istenség inkarnációja.”