HU/SB 3.27.24: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
mNo edit summary |
||
| Line 31: | Line 31: | ||
<div class="translation"> | <div class="translation"> | ||
Azzal, hogy felismeri az anyagi természet feletti uralkodás vágyának fogyatékosságát, és ezért feladja azt, az élőlény függetlenné válik és elfoglalja saját dicső helyzetét. | |||
</div> | </div> | ||
| Line 40: | Line 40: | ||
Mivel valójában nem az élőlény az anyagi források élvezője, kísérlete az anyagi természet feletti uralkodásra végül kudarcba fullad. Kudarca következtében nagyobb hatalomra vágyik, mint amivel egy közönséges élőlény rendelkezik, s a legfelsőbb élvező létébe akar olvadni. Ily módon tervezgeti, hogyan juthatna nagyobb élvezethez. | Mivel valójában nem az élőlény az anyagi források élvezője, kísérlete az anyagi természet feletti uralkodásra végül kudarcba fullad. Kudarca következtében nagyobb hatalomra vágyik, mint amivel egy közönséges élőlény rendelkezik, s a legfelsőbb élvező létébe akar olvadni. Ily módon tervezgeti, hogyan juthatna nagyobb élvezethez. | ||
Az ember független helyzetben valójában akkor van, amikor odaadó szolgálatot végez. A csekély értelműek nem érthetik meg az Úr örök szolgájának helyzetét. A „szolga” szó hallatán zavarba jönnek; nem képesek megérteni, hogy ez a szolgálat nem az anyagi világ szolgálatát jelenti. Az Úr szolgájának lenni a | Az ember független helyzetben valójában akkor van, amikor odaadó szolgálatot végez. A csekély értelműek nem érthetik meg az Úr örök szolgájának helyzetét. A „szolga” szó hallatán zavarba jönnek; nem képesek megérteni, hogy ez a szolgálat nem az anyagi világ szolgálatát jelenti. Az Úr szolgájának lenni a legmagasabb pozíció. Ha valaki ezt megérti, s így felébreszti magában eredeti természetét, mint az Úr örök szolgája, akkor teljesen függetlenné válik. Az élőlény az anyaggal kapcsolatba kerülve veszíti el függetlenségét. A lelki síkon teljes függetlenséggel rendelkezik, ezért nem merülhet fel a lehetősége annak, hogy függővé váljon az anyagi természet három kötőerejétől. Egy bhakta eljut erre a szintre, s ezért lemond az anyagi élvezetre irányuló vágyáról, mert látja annak fogyatékosságát. | ||
Egy bhakta és egy imperszonalista között az a különbség, hogy az imperszonalista megpróbál eggyé válni a Legfelsőbbel, hogy élvezetét semmi ne akadályozhassa, míg a bhakta az élvező mentalitásról mond le, s az Úr transzcendentális szerető szolgálatát végzi. Ez az ő eredeti, dicső helyzete, s ebben a helyzetben īśvara, teljesen független. A valódi | Egy bhakta és egy imperszonalista között az a különbség, hogy az imperszonalista megpróbál eggyé válni a Legfelsőbbel, hogy élvezetét semmi ne akadályozhassa, míg a bhakta az élvező mentalitásról mond le, s az Úr transzcendentális szerető szolgálatát végzi. Ez az ő eredeti, dicső helyzete, s ebben a helyzetben īśvara, teljesen független. A valódi īśvara vagy īśvara paramaḥ, a legfelsőbb īśvara, a legfelsőbb független lény nem más, mint Kṛṣṇa. Az élőlény csakis akkor īśvara, ha az Úr szolgálatát végzi. A valódi függetlenség tehát az Úr szerető szolgálatából származó transzcendentális öröm. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 10:21, 12 May 2019
24. VERS
- bhukta-bhogā parityaktā
- dṛṣṭa-doṣā ca nityaśaḥ
- neśvarasyāśubhaṁ dhatte
- sve mahimni sthitasya ca
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bhukta—élvezte; bhogā—élvezet; parityaktā—lemondva róla; dṛṣṭa—felfedezte; doṣā—hiba; ca—és; nityaśaḥ—mindig; na—nem; īśvarasya—a függetlennek; aśubham—kárt; dhatte—okoz; sve mahimni—saját dicsőségében; sthitasya—van; ca—és.
FORDÍTÁS
Azzal, hogy felismeri az anyagi természet feletti uralkodás vágyának fogyatékosságát, és ezért feladja azt, az élőlény függetlenné válik és elfoglalja saját dicső helyzetét.
MAGYARÁZAT
Mivel valójában nem az élőlény az anyagi források élvezője, kísérlete az anyagi természet feletti uralkodásra végül kudarcba fullad. Kudarca következtében nagyobb hatalomra vágyik, mint amivel egy közönséges élőlény rendelkezik, s a legfelsőbb élvező létébe akar olvadni. Ily módon tervezgeti, hogyan juthatna nagyobb élvezethez.
Az ember független helyzetben valójában akkor van, amikor odaadó szolgálatot végez. A csekély értelműek nem érthetik meg az Úr örök szolgájának helyzetét. A „szolga” szó hallatán zavarba jönnek; nem képesek megérteni, hogy ez a szolgálat nem az anyagi világ szolgálatát jelenti. Az Úr szolgájának lenni a legmagasabb pozíció. Ha valaki ezt megérti, s így felébreszti magában eredeti természetét, mint az Úr örök szolgája, akkor teljesen függetlenné válik. Az élőlény az anyaggal kapcsolatba kerülve veszíti el függetlenségét. A lelki síkon teljes függetlenséggel rendelkezik, ezért nem merülhet fel a lehetősége annak, hogy függővé váljon az anyagi természet három kötőerejétől. Egy bhakta eljut erre a szintre, s ezért lemond az anyagi élvezetre irányuló vágyáról, mert látja annak fogyatékosságát.
Egy bhakta és egy imperszonalista között az a különbség, hogy az imperszonalista megpróbál eggyé válni a Legfelsőbbel, hogy élvezetét semmi ne akadályozhassa, míg a bhakta az élvező mentalitásról mond le, s az Úr transzcendentális szerető szolgálatát végzi. Ez az ő eredeti, dicső helyzete, s ebben a helyzetben īśvara, teljesen független. A valódi īśvara vagy īśvara paramaḥ, a legfelsőbb īśvara, a legfelsőbb független lény nem más, mint Kṛṣṇa. Az élőlény csakis akkor īśvara, ha az Úr szolgálatát végzi. A valódi függetlenség tehát az Úr szerető szolgálatából származó transzcendentális öröm.