HU/SB 3.28.21: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
mNo edit summary |
||
| Line 38: | Line 38: | ||
<div class="purport"> | <div class="purport"> | ||
A māyāvādīk azt mondják, hogy mivel az ember képtelen elméjét az Abszolút Igazság személytelen létére rögzíteni, | A māyāvādīk azt mondják, hogy mivel az ember képtelen elméjét az Abszolút Igazság személytelen létére rögzíteni, elképzelhet bármilyen formát kedve szerint, s elméjét erre a képzeletbeli formára rögzítheti. Ezt a folyamatot azonban ez a vers nem helyesli. A képzelet szüleménye mindig képzelet marad, és csak további képzelődésekhez vezet. | ||
E sorok pontos leírást adnak az Úr örök formájáról. Talpán jellegzetes vonalak találhatók, amelyek villámra, zászlóra, lótuszvirágra és ösztökére emlékeztetnek. | E sorok pontos leírást adnak az Úr örök formájáról. Talpán jellegzetes vonalak találhatók, amelyek villámra, zászlóra, lótuszvirágra és ösztökére emlékeztetnek. Lábujjain ragyogó körmeinek fénye a holdfényhez hasonlatos. Amikor egy yogī az Úr talpán kirajzolódó jelekre és körmeinek ragyogó sugárzására pillant, megszabadulhat az anyagi lét tudatlanságának sötétségétől. Ezt a felszabadulást nem lehet elmebeli spekuláció segítségével elérni, hanem az Úr lábujja ragyogó körmeinek fényét kell hozzá megpillantani. Úgy is mondhatnánk, hogy ha meg akarunk szabadulni az anyagi lét tudatlanságának sötétségétől, elménket először az Úr lábára kell rögzítenünk. | ||
</div> | </div> | ||
Latest revision as of 08:14, 22 May 2019
21. VERS
- sañcintayed bhagavataś caraṇāravindaṁ
- vajrāṅkuśa-dhvaja-saroruha-lāñchanāḍhyam
- uttuṅga-rakta-vilasan-nakha-cakravāla-
- jyotsnābhir āhata-mahad-dhṛdayāndhakāram
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
sañcintayet—koncentráljon; bhagavataḥ—az Úrnak; caraṇa-aravindam—a lótuszlábára; vajra—villám; aṅkuśa—ösztöke (az elefántok vezetésére használt bot); dhvaja—lobogó; saroruha—lótusz; lāñchana—jelek; āḍhyam—feldíszített; uttuṅga—szembetűnő; rakta—vörös; vilasat—ragyogó; nakha—körmök; cakravāla—a hold köre; jyotsnābhiḥ—ragyogással; āhata—szétoszlatta; mahat—vastag; hṛdaya—szívnek; andhakāram—sötétség.
FORDÍTÁS
A bhakta először rögzítse elméjét az Úr lótuszlábára, amit a villám, az ösztöke, a zászló és a lótusz jelei díszítenek. Gyönyörű rubin körmeinek ragyogása a hold pályájára hasonlít, s eloszlatja az ember szívének sűrű sötétségét.
MAGYARÁZAT
A māyāvādīk azt mondják, hogy mivel az ember képtelen elméjét az Abszolút Igazság személytelen létére rögzíteni, elképzelhet bármilyen formát kedve szerint, s elméjét erre a képzeletbeli formára rögzítheti. Ezt a folyamatot azonban ez a vers nem helyesli. A képzelet szüleménye mindig képzelet marad, és csak további képzelődésekhez vezet.
E sorok pontos leírást adnak az Úr örök formájáról. Talpán jellegzetes vonalak találhatók, amelyek villámra, zászlóra, lótuszvirágra és ösztökére emlékeztetnek. Lábujjain ragyogó körmeinek fénye a holdfényhez hasonlatos. Amikor egy yogī az Úr talpán kirajzolódó jelekre és körmeinek ragyogó sugárzására pillant, megszabadulhat az anyagi lét tudatlanságának sötétségétől. Ezt a felszabadulást nem lehet elmebeli spekuláció segítségével elérni, hanem az Úr lábujja ragyogó körmeinek fényét kell hozzá megpillantani. Úgy is mondhatnánk, hogy ha meg akarunk szabadulni az anyagi lét tudatlanságának sötétségétől, elménket először az Úr lábára kell rögzítenünk.