HU/SB 4.29.79: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
(No difference)
|
Latest revision as of 17:29, 6 September 2020
79. VERS
- atas tad apavādārthaṁ
- bhaja sarvātmanā harim
- paśyaṁs tad-ātmakaṁ viśvaṁ
- sthity-utpatty-apyayā yataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ataḥ—ezért; tat—azt; apavāda-artham—hogy kivédd; bhaja—végezz odaadó szolgálatot; sarva-ātmanā—minden érzékeddel; harim—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; paśyan—látva; tat—az Úrnak; ātmakam—az irányítása alatt; viśvam—a kozmikus megnyilvánulás; sthiti—fenntartás; utpatti—teremtés; apyayāḥ—és a pusztulás; yataḥ—akitől.
FORDÍTÁS
Mindig emlékezz, hogy ez a kozmikus megnyilvánulás az Istenség Legfelsőbb Személyisége akaratából jött létre, marad fenn és pusztul majd el, következésképpen ebben a kozmikus megnyilvánulásban minden az Úr irányítása alatt áll. Ahhoz, hogy szert tegyen erre a tökéletes tudásra, az embernek mindig az Úr odaadó szolgálatát kell végeznie.
MAGYARÁZAT
Anyagi feltételek között az önmegvalósítás, vagyis az, hogy megértjük, hogy Brahman, azaz szellemi lélek vagyunk, nagyon nehéz. Ha azonban elfogadjuk az Úr odaadó szolgálatát, akkor az Úr fokozatosan felfedi Magát előttünk, s így a fejlődő bhakta lassanként megvalósítja lelki helyzetét. Az éjszaka sötétjében semmit sem láthatunk, még saját magunkat sem, de amikor süt a nap, akkor nemcsak a napot, hanem minden mást is látunk a világban. Az Úr Kṛṣṇa azt mondja a Bhagavad-gītā hetedik fejezetében (BG 7.1):
- mayy āsakta-manāḥ pārtha
- yogaṁ yuñjan mad-āśrayaḥ
- asaṁśayaṁ samagraṁ māṁ
- yathā jñāsyasi tac chṛṇu
„Halld most ó, Pṛthā fia, hogyan ismerhetsz meg Engem teljesen, kétségektől mentesen, ha tudatodat Bennem elmerítve, elmédet Rám szögezve gyakorlod a yogát!”
Amikor annak érdekében, hogy teljesen Kṛṣṇa-tudatúvá váljunk, az Úr odaadó szolgálatát végezzük, akkor nemcsak Kṛṣṇát értjük meg, hanem minden mást is, ami kapcsolatban áll Vele. A Kṛṣṇa-tudaton keresztül tehát nemcsak Kṛṣṇát és a kozmikus megnyilvánulást érthetjük meg, hanem saját eredeti helyzetünket is. Kṛṣṇa-tudatban megérthetjük, hogy az egész anyagi teremtést az Istenség Legfelsőbb Személyisége teremtette, Ő tartja fenn és Ő pusztítja el, s az egész Benne merül el. Mi is szerves részei vagyunk az Úrnak. Minden az Úr irányítása alatt áll, ezért az egyetlen kötelességünk az, hogy meghódoljunk a Legfelsőbbnek, és transzcendentális odaadó szolgálatot végezzünk Neki.