HU/SB 6.1.49

Śrīmad-Bhāgavatam - Hatodik Ének - ELSŐ FEJEZET: Ajāmila életének története

SB 6.1.48 - SB 6.1.50

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

49. VERS

yathājñas tamasā yukta

upāste vyaktam eva hi

na veda pūrvam aparaṁ

naṣṭa-janma-smṛtis tathā

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yathā—mint; ajñaḥ—egy tudatlan élőlény; tamasā—alvás közben; yuktaḥ—végez; upāste—aszerint cselekszik; vyaktam—az álomban megnyilvánuló test; eva—bizonyára; hi—valóban; na veda—nem ismeri; pūrvam—a múltbeli testet; aparam—a következő testet; naṣṭa—elveszett; janma-smṛtiḥ—emlékezés a születésre; tathā—hasonlóan.

FORDÍTÁS

Ahogyan az alvó ember az álmaiban megnyilvánuló testnek megfelelően cselekszik, és azt a testet önmagának tekinti, úgy azonosítja magát az ember jelenlegi testével is, amit a múltban elkövetett vallásos vagy vallástalan tettei következtében kapott, és nem tud múltbeli vagy jövőbeli életeiről.

MAGYARÁZAT

Az ember azért követ el bűnös cselekedeteket, mert nem tudja, mit tett múlt életében, hogy megkapta jelenlegi, anyagi feltételekhez kötött testét, amely kénytelen elviselni a háromféle szenvedést. Ahogyan Ṛṣabhadeva a Śrīmad-Bhāgavatamban (SB 5.5.4) elmondja, nūnaṁ pramattaḥ kurute vikarma: az az emberi lény, aki őrült módjára az érzékkielégítést hajszolja, nem riad vissza semmilyen bűnös tettől. Yad indriya-prītaya āpṛnoti: pusztán az érzékkielégítés reményében hajtja végre a bűnös tetteket. Na sādhu manye: ez nem helyes. Yata ātmano ’yam asann api kleśada āsa dehaḥ: e bűnös tettek miatt egy újabb testet kap, amelyben szenvednie kell, ahogyan jelenlegi testében is múltbeli bűnei miatt szenved.

Tudnunk kell, hogy az az ember, akinek nincsen védikus tudása, mindig úgy cselekszik, hogy nem tudja, milyen tetteket hajtott végre a múltban, milyen tetteket hajt végre most, és milyen szenvedés vár rá a jövőben. Teljes sötétségben él. A védikus utasítás ezért így szól: tamasi mā. „Ne maradj a sötétségben!” Jyotir gama: „Igyekezz kijutni a fényre!” A védikus tudás az a fény vagy világosság, amit akkor képes valaki megérteni, ha felemelkedik a jóság kötőerejébe, vagy ha a lelki tanítómester és a Legfelsőbb Úr odaadó szolgálatába merülve túllép a jóság kötőerején is. Erről ír a Śvetāśvatara Upaniṣad (6.23):

yasya deve parā bhaktir

yathā deve tathā gurau

tasyaite kathitā hy arthāḥ

prakāśante mahātmanaḥ

„A védikus tudás lényege automatikusan feltárul azok előtt a nagy lelkek előtt, akiknek rendíthetetlen hitük van mind az Úrban, mind a lelki tanítómesterben.” A Védák kijelentik: tad-vijñānārthaṁ sa gurum evābhigacchet, egy lelki tanítómesterhez kell fordulnunk, aki tökéletesen ismeri a Védákat, és hűségesen követnünk kell az utasításait, hogy az Úr bhaktájává válhassunk. Ekkor a Védákban rejlő tudás feltárulhat előttünk. Ha a védikus tudás megnyilvánul a számunkra, nem kell többé az anyagi természet sötétségében maradnunk.

Az élőlény a természet anyagi kötőerőivel    —    a jóság, a szenvedély és a tudatlanság kötőerejével    —    való kapcsolata szerint kap egy bizonyos fajta testet. A jóság kötőerejével kapcsolatban álló emberre a legjobb példa a képzett brāhmaṇa. Az ilyen brāhmaṇa ismeri a múltat, a jelent és a jövőt, mert a védikus írásokat követi, és a śāstra szemén keresztül lát (śāstra-cakṣuḥ). Megérti, hogy mi történt előző életében, megérti, miért kapta jelenlegi testét, hogyan szabadulhat ki māyā karmai közül, és hogyan kerülheti el, hogy újabb anyagi testbe kerüljön. Mindez annak a számára lehetséges, aki a jóság kötőerejének hatása alatt áll. Általában azonban az élőlényeket a szenvedély és a tudatlanság guṇái kötik meg.

Az élőlény azonban minden esetben az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Paramātmā döntésének megfelelően kap egy alacsonyabb vagy magasabb rendű testet. Az előző vers kijelentette:

manasaiva pure devaḥ

pūrva-rūpaṁ vipaśyati

anumīmāṁsate ’pūrvaṁ

manasā bhagavān ajaḥ

Minden bhagavāntól, vagyis az ajaḥ-tól, a megszületetlentől függ. Miért nem tesszük elégedetté Bhagavānt annak érdekében, hogy egy jobb testet kapjunk? A válasz: ajñas tamasā    —    a rendkívüli tudatlanság az oka. Aki teljes sötétségben él, az nem ismerheti előző életét, és nem tudhatja azt sem, milyen lesz következő élete. Egyedül jelenlegi teste érdekli. Aki a tudatlanság kötőerejében van, és jelenlegi testén kívül semmi más nem érdekli, az noha emberi testben él, állathoz hasonlatos, mert az állat a tudatlanság burkával befedve azt hiszi, hogy az élet végső célját és boldogságát a mértéktelen evés jelenti. Az emberi lénynek műveltnek kell lennie ahhoz, hogy megértse előző életét, és azt, hogyan törekedjen egy jobb életre a jövőben. Van egy könyv is, a Bhṛgu-saṁhitā, ami az asztrológiai számításokra támaszkodva minden információt megad az ember múltbeli, jelenlegi és jövőbeli életeiről. Valamilyen módon meg kell értenünk a múltunkat, a jelenünket és a jövőnket. Akit csak jelen teste érdekel, és csak azzal törődik, hogy a lehető legteljesebb élvezetben legyen része az érzékein keresztül, az a tudatlanság kötőerejének hatása alatt áll, és jövője rendkívül sötét. A jövő valójában mindig sötét azok számára, akiket a tudatlanság nagyon vastagon beborít. Ebben a korban az emberi társadalmat különösen befedi a tudatlanság kötőereje, és ezért mindenki azt hiszi, hogy jelenlegi testén túl nincs semmi más, és senki sem törődik a múltjával vagy a jövőjével.

SB 6.1.48 - SB 6.1.50