HU/SB 6.17.19

Śrīmad-Bhāgavatam - Hatodik Ének - TIZENHETEDIK FEJEZET: Pārvatī anya megátkozza Citraketut

SB 6.17.18 - SB 6.17.20

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

19. VERS

naivātmā na paraś cāpi

kartā syāt sukha-duḥkhayoḥ

kartāraṁ manyate ’trājña

ātmānaṁ param eva ca

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

na—nem; eva—valójában; ātmā—a szellemi lélek; na—sem; paraḥ—másik (barát vagy ellenség); ca—szintén; api—valójában; kartā—a cselekvő; syāt—lehet; sukha-duḥkhayoḥ—a boldogságnak és a boldogtalanságnak; kartāram—a cselekvő; manyate—tekinti; atra—ezzel kapcsolatban; ajñaḥ—aki nincs tudatában a valódi ténynek; ātmānam—magát; param—másik; eva—valóban; ca—szintén.

FORDÍTÁS

Ebben az anyagi világban az élőlény számára nem ő maga és nem is mások [barátai és ellenségei] okozzák az anyagi boldogságot és szenvedést, rendkívüli tudatlanságában mégis azt gondolja, hogy ő és a többiek ezeknek az okai.

MAGYARÁZAT

Ebben a versben az ajña szó nagyon fontos. Az anyagi világban valamilyen mértékben minden élőlény ajña, azaz tudatlan. Ez a tudatlanság az anyagi természet megnyilvánította tudatlanság kötőerejében rendkívül erős. Az embernek ezért jellemét és viselkedését megváltoztatva fel kell emelkednie a jóság kötőerejébe, majd fokozatosan el kell érnie a transzcendentális vagy adhokṣaja síkot, ahol saját maga és mások helyzetét egyaránt megvalósíthatja. Minden az Istenség Legfelsőbb Személyisége felügyelete alatt történik. Azt a folyamatot, amely előre meghatározza a tett eredményeit, niyatamnak, örökké működőnek nevezik.

SB 6.17.18 - SB 6.17.20