HU/SB 6.17.18
18. VERS
- saṁsāra-cakra etasmiñ
- jantur ajñāna-mohitaḥ
- bhrāmyan sukhaṁ ca duḥkhaṁ ca
- bhuṅkte sarvatra sarvadā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
saṁsāra-cakre—az anyagi lét kerekében; etasmin—ez; jantuḥ—az élőlény; ajñāna-mohitaḥ—a tudatlanságtól megzavarodva; bhrāmyan—vándorolva; sukham—boldogság; ca—és; duḥkham—szenvedés; ca—szintén; bhuṅkte—keresztülmegy; sarvatra—mindenhol; sarvadā—mindig.
FORDÍTÁS
A tudatlanságtól megzavarodva az élőlény az anyagi világ erdejében vándorol, miközben örökké, mindenhol a múltban elkövetett tetteiből származó boldogságot és szenvedést élvezi vagy szenvedi el. [Ezért, kedves anyám, sem téged, sem engem nem lehet okolni a történtekért.]
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītā (BG 3.27) megerősíti:
- prakṛteḥ kriyamāṇāni
- guṇaiḥ karmāṇi sarvaśaḥ
- ahaṅkāra-vimūḍhātmā
- kartāham iti manyate
„A megtévesztett lélek az anyagi természet három kötőerejének hatása alatt önmagát hiszi a tettek végrehajtójának, pedig valójában a természet végzi azokat.” A feltételekhez kötött lélek valójában teljes mértékben az anyagi természet irányítása alatt áll. Ide-oda vándorolva mindig és mindenhol múltbeli tetteinek eredményeit kénytelen elfogadni. Ezt a természet törvényei rendezik így, de az ember ostobán önmagát hiszi a cselekvőnek, noha a valóságban nem ő cselekszik. Annak érdekében, hogy megszabaduljon a karma-cakrától, karmája visszahatásainak kerekétől, a bhakti-mārga — az odaadó szolgálat vagy Kṛṣṇa-tudat — útjára kell lépnie. Ez az egyetlen gyógyír. Sarva-dharmān parityajya mām ekaṁ śaraṇaṁ vraja (BG 18.66).