HU/SB 6.17.22

Śrīmad-Bhāgavatam - Hatodik Ének - TIZENHETEDIK FEJEZET: Pārvatī anya megátkozza Citraketut

SB 6.17.21 - SB 6.17.23

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

22. VERS

na tasya kaścid dayitaḥ pratīpo

na jñāti-bandhur na paro na ca svaḥ

samasya sarvatra nirañjanasya

sukhe na rāgaḥ kuta eva roṣaḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

na—nem; tasya—Neki (a Legfelsőbb Úrnak); kaścit—bárki; dayitaḥ—kedves; pratīpaḥ—nem kedves; na—sem; jñāti—rokon; bandhuḥ—barát; na—sem; paraḥ—másik; na—sem; ca—szintén; svaḥ—saját; samasya—aki egyenlő; sarvatra—mindenhol; nirañjanasya—anélkül hogy az anyagi természet hatással lenne Rá; sukhe—boldogságban; na—nem; rāgaḥ—ragaszkodás; kutaḥ—ahonnan; eva—valójában; roṣaḥ—düh.

FORDÍTÁS

Az Istenség Legfelsőbb Személyisége egyenlőnek tekint minden élőlényt, ezért senki sem kedves a számára, és senki sem a halálos ellensége; senki sem a barátja, és senki sem a rokona. Ő nem ragaszkodik az anyagi világhoz, így nem vonzódik az úgynevezett boldogsághoz, és nem gyűlöli az úgynevezett szenvedést sem. A boldogság és a szenvedés viszonylagos fogalmak. Mivel az Úr mindig boldog, az Ő esetében nem lehet szó szenvedésről.

SB 6.17.21 - SB 6.17.23