HU/SB 8.12.47: Difference between revisions
(Srimad-Bhagavatam Compile Form edit) |
(Vanibot #0035: BhagChapterDiac - change chapter link to no diacritics form) |
||
| Line 45: | Line 45: | ||
:''mayi te teṣu cāpy aham'' | :''mayi te teṣu cāpy aham'' | ||
„Én senkire sem irigykedem, és olyan sincs, akivel szemben elfogult lennék — mindenkivel egyenlően bánok. De aki odaadással szolgál Engem, az a barátom, Bennem van, s Én is a barátja vagyok.” Ez a részrehajlás az Istenség Legfelsőbb Személyisége részéről természetes. Az ember nem részrehajlásból törődik a gyermekeivel, hanem mert kölcsönös szeretet fűzi őket egymáshoz. A gyermekek az apa szeretetétől függenek, s az apa szeretetből gondoskodik a gyermekeiről. Éppen így mivel a bhakták az Úr lótuszlábán kívül semmit sem ismernek, az Úr mindig kész védelmet nyújtani nekik és teljesíteni vágyaikat. Éppen ezért az Úr azt mondja, ''kaunteya pratijānīhi na me bhaktaḥ praṇaśyati'': „Ó, Kuntī fia, hirdesd bátran: az Én hívem nem vész el soha!” | „Én senkire sem irigykedem, és olyan sincs, akivel szemben elfogult lennék — mindenkivel egyenlően bánok. De aki odaadással szolgál Engem, az a barátom, Bennem van, s Én is a barátja vagyok.” Ez a részrehajlás az Istenség Legfelsőbb Személyisége részéről természetes. Az ember nem részrehajlásból törődik a gyermekeivel, hanem mert kölcsönös szeretet fűzi őket egymáshoz. A gyermekek az apa szeretetétől függenek, s az apa szeretetből gondoskodik a gyermekeiről. Éppen így mivel a bhakták az Úr lótuszlábán kívül semmit sem ismernek, az Úr mindig kész védelmet nyújtani nekik és teljesíteni vágyaikat. Éppen ezért az Úr ([[HU/BG 9.31|BG 9.31]]) azt mondja, ''kaunteya pratijānīhi na me bhaktaḥ praṇaśyati'': „Ó, Kuntī fia, hirdesd bátran: az Én hívem nem vész el soha!” | ||
Latest revision as of 23:12, 6 September 2020
47. VERS
- asad-aviṣayam aṅghriṁ bhāva-gamyaṁ prapannān
- amṛtam amara-varyān āśayat sindhu-mathyam
- kapaṭa-yuvati-veṣo mohayan yaḥ surārīṁs
- tam aham upasṛtānāṁ kāma-pūraṁ nato ’smi
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
asat-aviṣayam—az ateisták nem értik meg; aṅghrim—az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábának; bhāva-gamyam—a bhakták megértik; prapannān—teljesen meghódolt; amṛtam—a nektárt; amara-varyān—csak a félisteneknek; āśayat—adta inni; sindhu-mathyam—a tejóceánból keletkezett; kapaṭa-yuvati-veṣaḥ—megjelent, mint egy illuzórikus fiatal lány; mohayan—elbűvölve; yaḥ—Ő, aki; sura-arīn—a félistenek ellenségei; tam—Neki; aham—én; upasṛtānām—a bhaktáknak; kāma-pūram—aki minden vágyat teljesít; nataḥ asmi—tiszteletteljes hódolatomat ajánlom.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége egy fiatal leány alakját öltötte fel, megtévesztve ezzel a démonokat, s a tejóceán köpüléséből létrejött nektárt hívei, a félistenek között osztotta szét. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom ennek az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki mindig teljesíti bhaktái vágyait!
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége tisztán megnyilvánítja a tejóceán köpüléséről szóló elbeszélés tanulságát. Noha Ő senkivel szemben sem részrehajló, természetes szeretetéből fakadóan a bhaktáknak kedvez. Az Úr így szól a Bhagavad-gītāban (BG 9.29):
- samo ’haṁ sarva-bhūteṣu
- na me dveṣyo ’sti na priyaḥ
- ye bhajanti tu māṁ bhaktyā
- mayi te teṣu cāpy aham
„Én senkire sem irigykedem, és olyan sincs, akivel szemben elfogult lennék — mindenkivel egyenlően bánok. De aki odaadással szolgál Engem, az a barátom, Bennem van, s Én is a barátja vagyok.” Ez a részrehajlás az Istenség Legfelsőbb Személyisége részéről természetes. Az ember nem részrehajlásból törődik a gyermekeivel, hanem mert kölcsönös szeretet fűzi őket egymáshoz. A gyermekek az apa szeretetétől függenek, s az apa szeretetből gondoskodik a gyermekeiről. Éppen így mivel a bhakták az Úr lótuszlábán kívül semmit sem ismernek, az Úr mindig kész védelmet nyújtani nekik és teljesíteni vágyaikat. Éppen ezért az Úr (BG 9.31) azt mondja, kaunteya pratijānīhi na me bhaktaḥ praṇaśyati: „Ó, Kuntī fia, hirdesd bátran: az Én hívem nem vész el soha!”
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Nyolcadik Énekének tizenkettedik fejezetéhez, melynek címe: „A Mohinī-mūrti inkarnáció megtéveszti az Úr Śivát”