HU/SB 10.5.26

Śrīmad-Bhāgavatam - Tizedik Ének - ÖTÖDIK FEJEZET: Nanda Mahārāja és Vasudeva találkozása

SB 10.5.25 - SB 10.5.27

Click here for English

---

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada

26. VERS

kaccit paśavyaṁ nirujaṁ

bhūry-ambu-tṛṇa-vīrudham

bṛhad vanaṁ tad adhunā

yatrāsse tvaṁ suhṛd-vṛtaḥ

SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

kaccit—vajon; paśavyam—a tehenek védelmét; nirujam—nehézségek vagy betegség nélkül; bhūri—elegendő; ambu—víz; tṛṇa—fű; vīrudham—növények; bṛhat vanam—a nagy erdő; tat—mindezek a lehetőségek ott vannak; adhunā—most; yatra—ahol; āsse—élsz; tvam—te; suhṛt-vṛtaḥ—barátokkal körülvéve.

FORDÍTÁS

Kedves barátom, Nanda Mahārāja! Kedvez-e az erdő a jószágoknak, a teheneknek ott, ahol barátaiddal élsz? Remélem, nincs részetek betegségben és nehézségekben. Az a vidék minden bizonnyal bővelkedik vízben, fűben és más növényekben.

MAGYARÁZAT

Az emberiség boldogsága érdekében gondoskodnunk kell az állatokról, különösen a tehenekről. Vasudeva éppen ezért azt kérdezte, vajon jó lehetőségeik vannak-e az állatoknak ott, ahol Nanda Mahārāja él. Ahhoz, hogy helyes úton próbáljuk elérni az emberi boldogságot, gondoskodnunk kell arról, hogy a tehenek védelemben részesüljenek. Ez azt jelenti, hogy erdőkre és dús, fűvel és vízzel teli legelőkre van szükség. Ha a jószágok boldogok, bőségesen adnak tejet, amely hasznára válik az embernek, mert számtalan tejterméket nyer belőle, s így boldogan élhet. A Bhagavad-gītā (BG 18.44) kijelenti: kṛṣi-go-rakṣya-vāṇijyaṁ vaiśya-karma svabhāva-jam. Hogyan lehetne az emberi társadalom boldog, ha nem biztosít megfelelő lehetőségeket az állatok számára? Az, hogy az emberek azért tenyésztenek szarvasmarhát, hogy a vágóhídra küldjék őket, nagy bűn. E démonikus vállalkozással az emberek elvágják maguk előtt a lehetőséget az igazi emberi életre. Mivel nem tulajdonítanak semmi fontosságot Kṛṣṇa utasításainak, állítólagos civilizációjuk fejlődése a bolondok igyekezetére hasonlít egy elmegyógyintézetben.

SB 10.5.25 - SB 10.5.27