HU/SB 3.16.27
27. VERS
- brahmovāca
- atha te munayo dṛṣṭvā
- nayanānanda-bhājanam
- vaikuṇṭhaṁ tad-adhiṣṭhānaṁ
- vikuṇṭhaṁ ca svayaṁ-prabham
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
brahmā uvāca–az Úr Brahmā így szólt; atha–most; te–azok; munayaḥ–bölcsek; dṛṣṭvā–miután látták; nayana–a szemeknek; ānanda–öröm; bhājanam–létrehozva; vaikuṇṭham–a Vaikuṇṭha-bolygók; tat–Neki; adhiṣṭhānam–a lakhely; vikuṇṭham–az Istenség Legfelsőbb Személyisége; ca–és; svayam-prabham–önragyogó.
FORDÍTÁS
Az Úr Brahmā így szólt: Miután találkoztak Vaikuṇṭha Urával, az Istenség Legfelsőbb Személyiségével a ragyogó Vaikuṇṭha-bolygón, a bölcsek elhagyták a transzcendentális hajlékot.
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyiségének transzcendentális hajléka – ahogyan azt a Bhagavad-gītā elmondja s ez a vers is megerősíti – ragyogó fényt áraszt. A Bhagavad-gītāban arról olvashatunk, hogy a lelki világban nincs szükség napra, holdra vagy elektromosságra. Ez azt jelenti, hogy ott minden bolygó fényt áraszt, minden bolygó önellátó és független. Ott minden teljes. Az Úr Kṛṣṇa azt mondja, hogy aki egyszer eljut arra a Vaikuṇṭha-bolygóra, sohasem tér vissza onnan. Vaikuṇṭha lakói sohasem térnek vissza az anyagi világba, Jaya és Vijaya esetében azonban másról volt szó. Egy időre eljöttek az anyagi világba, majd visszatértek a Vaikuṇṭhára.