HU/SB 4.21.34
34. VERS
- asāv ihāneka-guṇo ’guṇo ’dhvaraḥ
- pṛthag-vidha-dravya-guṇa-kriyoktibhiḥ
- sampadyate ’rthāśaya-liṅga-nāmabhir
- viśuddha-vijñāna-ghanaḥ svarūpataḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
asau—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; iha—ebben az anyagi világban; aneka—különféle; guṇaḥ—tulajdonságok; aguṇaḥ—transzcendentális; adhvaraḥ—yajña; pṛthak-vidha—változatok; dravya—fizikai elemek; guṇa—alkotórészek; kriyā—szertartások; uktibhiḥ—különféle mantrákat énekelve; sampadyate—imádott; artha—érdek; āśaya—cél; liṅga—forma; nāmabhiḥ—név; viśuddha—szennyezettség nélkül; vijñāna—tudomány; ghanaḥ—tömény; sva-rūpataḥ—saját formájában.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége transzcendentális, akit ez az anyagi világ nem szennyez be. Noha Ő tiszta lélek-koncentrátum, az anyag változatossága nélkül, a feltételekhez kötött lélek érdekében mégis elfogadja az áldozatokat, amelyeket különböző anyagi elemekkel, szertartások és mantrák útján mutatnak be, s amelyeket a félisteneknek ajánlanak különféle elnevezések alatt, az áldozat végrehajtói érdekeinek és céljainak megfelelően.
MAGYARÁZAT
Az anyagi virágzás érdekében a Védák yajñákat (áldozatokat) ajánlanak. A Bhagavad-gītā (BG 3.10) megerősíti, hogy az Úr Brahmā megteremtette az élőlényeket, beleértve az emberi lényeket és a félisteneket is, és azt tanácsolta nekik, hogy anyagi vágyaik szerint mutassanak be yajñát (saha-yajñāḥ prajāḥ sṛṣṭvā). Ezeket a szertartásokat yajñának nevezik, mert végső céljuk az, hogy elégedetté tegyék az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, Viṣṇut. A yajñákat anyagi haszonért végzik, de mivel a cél az, hogy ugyanakkor elégedetté tegyék a Legfelsőbb Urat, a Védák az ilyen áldozatot ajánlják. Természetesen ezeket a szertartásokat karma-kāṇḍaként, anyagi cselekedetekként tartják számon, s az anyagi cselekedeteket kétségtelenül beszennyezi az anyagi természet három kötőereje. A karma-kāṇḍa rituális szertartásait általában a szenvedély kötőerejében végzik, a feltételekhez kötött lelkeknek azonban — mind az emberi lényeknek, mind a félisteneknek — mégis kötelességük ezeket a yajñákat bemutatni, mert enélkül egyáltalán nem lehetnek boldogok.
Śrīla Viśvanātha Cakravartī Ṭhākura elmagyarázza, hogy habár ezek a karma-kāṇḍa rituális szertartások szennyezettek, mégis megtalálható bennük az odaadó szolgálat, mert amikor valaki yajñát végez, az Úr Viṣṇunak központi szerepe van benne. Ez nagyon fontos, hiszen már a legkisebb erőfeszítés is, amit az Úr Viṣṇu elégedettsége érdekében teszünk, bhakti, s ez rendkívül értékes. A bhakti halvány sugara megtisztítja a szertartások anyagi természetét, melyek az odaadó szolgálat révén fokozatosan transzcendentális szintre emelkednek. Ezért annak ellenére, hogy az ilyen yajñák kívülről anyagi tevékenységek, az eredményük transzcendentális. A Sūrya-yajñához, az Indra-yajñához és a Candra-yajñához hasonló yajñákat a félisteneknek végzik, ám ezek a félistenek az Istenség Legfelsőbb Személyisége testrészei. A félistenek nem fogadhatnak el áldozati felajánlásokat a saját maguk részére. Csakis az Istenség Legfelsőbb Személyisége számára fogadhatják el az áldozatokat, ahogyan a kormány adóbehajtója is csak a kormány számára szedhet adót, nem pedig saját magának, hogy a bankszámláját növelje vele. A Bhagavad-gītā minden olyan yajñát, amelyet teljes tudással és megértéssel hajtanak végre, brahmārpaṇamnak nevez, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének bemutatott áldozatnak. Mivel a Legfelsőbb Úron kívül senki sem élvezheti az áldozat eredményeit, az Úr azt mondja, hogy Ő minden áldozat valódi élvezője (bhoktāraṁ yajña-tapasāṁ sarva-loka-maheśvaram). Az áldozatokat, ezt szem előtt tartva kell elvégezni. Ahogy a Bhagavad-gītā (BG 4.24) írja:
- brahmārpaṇaṁ brahma havir
- brahmāgnau brahmaṇā hutam
- brahmaiva tena gantavyaṁ
- brahma-karma-samādhinā
„A Kṛṣṇa-tudatban teljesen elmélyedő ember biztosan eljut a lelki birodalomba, mert teljes mértékben átadja magát a lelki tetteknek, melyeknek eredménye abszolút, és amit feláldoznak, az ugyanolyan lelki természetű.” Az áldozat bemutatójának mindig szem előtt kell tartania, hogy a Védákban említett áldozatoknak az a célja, hogy elégedetté tegyék az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Viṣṇur ārādhyate panthāḥ (Viṣṇu Purāṇa 3.8.9). Azokat az anyagi vagy lelki tetteket, melyeket azért hajtanak végre, hogy elégedetté tegyék a Legfelsőbb Urat, valódi yajñaként tartják számon, s végrehajtásukkal az ember megszabadul az anyagi kötöttségtől. Az anyag fogságából az odaadó szolgálat közvetlen módszerével szabadulhatunk meg, mely a következő kilenc folyamatot foglalja magában:
- śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ
- smaraṇaṁ pāda-sevanam
- arcanaṁ vandanaṁ dāsyaṁ
- sakhyam ātma-nivedanam
- (SB 7.5.23)
Ezt a kilenc folyamatot e vers viśuddha-vijñāna-ghanaḥnak nevezi, ami azt jelenti, hogy a Legfelsőbb Úr, Viṣṇu formájára összpontosított transzcendentális tudással az ember közvetlenül elégedetté teszi az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Ez a legjobb módszer arra, hogy elégedetté tegyük a Legfelsőbb Urat. Annak azonban, aki nem tudja ezt a közvetlen folyamatot követni, a yajñák bemutatásának közvetett folyamatát kell végeznie, hogy elégedetté tegye Viṣṇut, azaz Yajñát. Viṣṇut ezért yajña-patinak nevezik. Śriyaḥ patiṁ yajña-patiṁ jagat-patim (SB 2.9.15)
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége mély, megvalósított tudása a legfelsőbb lényegre összpontosul. Az orvostudomány például felszínesen tisztában van néhány dologgal, ám az orvosok mégsem tudják pontosan, mi történik a testben. Az Úr Kṛṣṇa azonban mindent a legapróbb részletekig ismer. Az Ő tudása ezért vijñāna-ghana, hiszen nem jellemző rá az anyagi tudomány egyetlen hibája sem. Az Istenség Legfelsőbb Személyisége viśuddha-vijñāna-ghana, sűrített transzcendentális tudás, ezért annak ellenére, hogy elfogadja a karma-kāṇḍīya, materialista yajñákat, mindig transzcendentális helyzetben marad. Az aneka-guṇa szó az Istenség Legfelsőbb Személyisége számtalan transzcendentális tulajdonságára utal, mert Rá nincsenek hatással az anyagi tulajdonságok. A különféle anyagi tárgyak vagy fizikai elemek fokozatosan szintén lelki értelmet kapnak, mert mivel minden a Legfelsőbb Lélekből árad, az anyagi és a lelki tulajdonságok között végsősoron nincs különbség. Ezt a megértés és tisztulás lépcsőzetes folyamatával lehet megvalósítani. Jó példa erre Dhruva Mahārāja, aki anyagi haszon reményében végezte meditációját az erdőben, végül azonban eljutott a lelki fejlettség szintjére, s többé nem akart semmiféle anyagi áldást. Elégedett volt csupán azzal, hogy a Legfelsőbb Úr társaságát élvezhette. Az āśaya szó eltökéltséget jelent. A feltételekhez kötött lélek általában az anyagi haszon reményében eltökélt, amikor azonban az anyagi haszonra irányuló vágyai a yajña végzése révén beteljesülnek, lassan eljut a lelki szintig, és élete tökéletessé válik. A Śrīmad-Bhāgavatam (SB 2.3.10) ezért a következőket javasolja:
- akāmaḥ sarva-kāmo vā
- mokṣa-kāma udāra-dhīḥ
- tīvreṇa bhakti-yogena
- yajeta puruṣaṁ param
Mindenki — akár akāma (bhakta), akár sarva-kāma (karmī), akár mokṣa-kāma (jñāni vagy yogī) — imádja az Istenség Legfelsőbb Személyiségét az odaadó szolgálat közvetlen módszerével. Aki így tesz, az egyszerre anyagi és lelki haszonhoz is juthat.