HU/SB 5.18.29
29. VERS
- hiraṇmaye ’pi bhagavān nivasati kūrma-tanuṁ bibhrāṇas tasya tat priyatamāṁ tanum aryamā saha varṣa-puruṣaiḥ pitṛ-gaṇādhipatir upadhāvati mantram imaṁ cānujapati.
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
hiraṇmaye—Hiraṇmaya-varṣában; api—valóban; bhagavān—az Istenség Legfelsőbb Személyisége; nivasati—lakik; kūrma-tanum—egy teknős teste; bibhrāṇaḥ—megnyilvánítva; tasya—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; tat—az; priya-tamām—legkedvesebb; tanum—test; aryamā—Aryamā, Hiraṇmaya-varṣa legfőbb lakója; saha—vele; varṣa-puruṣaiḥ—e földrész népe; pitṛ-gaṇa-adhipatiḥ—aki a pitāk vezére; upadhāvati—odaadó szolgálatával imádja; mantram—himnuszt; imam—ezt; ca—szintén; anujapati—énekli.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī folytatta: Hiraṇmaya-varṣában a Legfelsőbb Úr, Viṣṇu egy teknős formájában él [kūrma-śarīra]. Aryamā, Hiraṇmaya-varṣa legfőbb lakója és e föld többi alattvalója odaadó szolgálattal imádják e számukra legkedvesebb és leggyönyörűbb formát, s a következő himnuszokat éneklik:
MAGYARÁZAT
Ebben a versben a priyatama (a legkedvesebb) szó nagyon fontos. Minden bhakta az Úr egy bizonyos formáját tekinti a legkedvesebbnek. Ateista mentalitásuk miatt néhányan azt gondolják, hogy az Úr teknős-, vadkan- és halinkarnációi nem igazán szépek. Nem tudják, hogy az Úr minden formájában a teljes fenséggel rendelkező Istenség Személyisége. Mivel egyik fensége a határtalan szépség, az Úr inkarnációi mind nagyon gyönyörűek, és a bhakták így látják őket. Az abhakták azonban azt gondolják, hogy az Úr Kṛṣṇa inkarnációi közönséges anyagi lények, ezért különbséget tesznek a gyönyörű és a nem gyönyörű között. Egy bhakta azért imádja az Úr egy bizonyos formáját, mert azt a formát szereti látni. A Brahma-saṁhitā (5.33) kijelenti: advaitam acyutam anādim ananta-rūpam ādyam purāṇa-puruṣaṁ nava-yauvanaṁ ca. Az Úr szépséges teste mindig örökifjú. Az Úr bizonyos megjelenési formájának szolgái ezt a formát mindig nagyon gyönyörűnek látják, s így mindig odaadóan szolgálják.