HU/SB 6.4.46
46. VERS
- tapo me hṛdayaṁ brahmaṁs
- tanur vidyā kriyākṛtiḥ
- aṅgāni kratavo jātā
- dharma ātmāsavaḥ surāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tapaḥ—a lemondások, mint például az elme szabályozása, a misztikus yoga és a meditáció; me—Enyém; hṛdayam—szív; brahman—ó, brāhmaṇa; tanuḥ—a test; vidyā—a védikus szentírásokból szerzett tudás; kriyā—lelki cselekedetek; ākṛtiḥ—forma; aṅgāni—a test tagjai; kratavaḥ—a védikus írásokban említett rituális szertartások és áldozatok; jātāḥ—teljesített; dharmaḥ—a rituális szertartások végrehajtására vonatkozó vallásos elvek; ātmā—a lelkem; asavaḥ—életlevegők; surāḥ—a félistenek, akik végrehajtják utasításaimat az anyagi világ különféle területein.
FORDÍTÁS
Kedves brāhmaṇám! A meditáció formájában végzett lemondás a szívem, a védikus tudás a himnuszok és mantrák formájában a testem, a lelki cselekedetek és eksztatikus érzelmek pedig valódi alakomat alkotják. A megfelelően végrehajtott rituális szertartások és áldozatok a testem különféle végtagjai, a jámbor vagy lelki cselekedeteknek köszönhető láthatatlan jószerencse az elmém, a félistenek pedig, akik a különféle területeken végrehajtják utasításaimat, az életem és lelkem.
MAGYARÁZAT
Az ateisták néha azzal érvelnek, hogy mivel Isten számukra láthatatlan, nem hisznek Benne. Számukra a Legfelsőbb Úr leír egy olyan módszert, aminek a segítségével láthatják Istent személytelen formájában. Az okos emberek Istent személyes formájában látják, ahogyan a śāstra ír Róla, de ha valaki nagyon szeretné azonnal, szemtől szemben megpillantani az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akkor láthatja az Urat e leíráson keresztül, amely testének különféle belső és külső részeit festi le.
A tapasya, vagyis az anyagi cselekedetek megtagadása a lelki élet első elve, s aztán a lelki cselekedetek, például a védikus rituális áldozatok végzése, a védikus tudomány tanulmányozása, meditáció az Istenség Legfelsőbb Személyiségén és a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklése következik. Tisztelni kell a félisteneket is, és meg kell érteni helyzetüket, azt, hogy miképpen cselekszenek, és hogyan irányítják az anyagi világ különféle részlegeinek működését. Így az ember láthatja, hogy Isten létezik, és hogy a Legfelsőbb Úr jelenlétének köszönhetően minden tökéletesen működik. Az Úr a Bhagavad-gītāban így szól (BG 9.10):
- mayādhyakṣeṇa prakṛtiḥ
- sūyate sa-carācaram
- hetunānena kaunteya
- jagad viparivartate
„Ó, Kuntī fia! Ez az anyagi természet az Én irányításom alatt működik, létrehozva a mozgó és mozdulatlan lények mindegyikét. Az anyagi természet törvénye alapján újra és újra teremtődik és semmisül meg ez a megnyilvánulás.” Ha valaki képtelen meglátni a Legfelsőbb Urat, noha az Úr különféle inkarnációiban jelen van mint Kṛṣṇa, akkor a Védák utasításai szerint az anyagi természet működését megfigyelve láthatja az Úr személytelen arculatát.
Mindazt, amit az ember a védikus utasításokat követve hajt végre, dharmának hívják, ahogyan azt Yamarāja szolgái elmondták (SB 6.1.40):
- veda-praṇihito dharmo
- hy adharmas tad-viparyayaḥ
- vedo nārāyaṇaḥ sākṣāt
- svayambhūr iti śuśruma
„Amit a Védák előírnak, az alkotja a dharmát, a vallásos elveket, és ennek ellentéte a vallástalanság. A Védák közvetlenül maguk az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Nārāyaṇa, és önmaguktól születtek. Ezt Yamarājától hallottuk.”
Śrīla Madhvācārya ezzel kapcsolatban megjegyzi:
- tapo ’bhimānī rudras tu
- viṣṇor hṛdayam āśritaḥ
- vidyā rūpā tathaivomā
- viṣṇos tanum upāśritā
- śṛṅgārādy-ākṛti-gataḥ
- kriyātmā pāka-śāsanaḥ
- aṅgeṣu kratavaḥ sarve
- madhya-dehe ca dharma-rāṭ
- prāṇo vāyuś citta-gato
- brahmādyāḥ sveṣu devatāḥ
A különféle félistenek mind az Istenség Legfelsőbb Személyiségének védelme alatt cselekszenek, és különféle tetteik alapján kapják neveiket.