HU/SB 6.10.29
Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada
29. VERS
- te sva-prayāsaṁ vitathaṁ nirīkṣya
- harāv abhaktā hata-yuddha-darpāḥ
- palāyanāyāji-mukhe visṛjya
- patiṁ manas te dadhur ātta-sārāḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
te—ők (a démonok); sva-prayāsam—saját törekvéseik; vitatham—eredménytelen; nirīkṣya—láttán; harau abhaktāḥ—az asurák, akik nem bhaktái az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; hata—legyőzve; yuddha-darpāḥ—büszkeségük a harcban; palāyanāya—mert elhagyták a csatateret; āji-mukhe—a csata legelején; visṛjya—otthagyva; patim—vezérüket, Vṛtrāsurát; manaḥ—elméjük; te—mindegyikük; dadhuḥ—adták; ātta-sārāḥ—akiknek elvették a bátorságát.
FORDÍTÁS
Az asurák, akik sohasem lesznek az Úr Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége bhaktái, látták, hogy minden igyekezetük hiábavaló, s így harci büszkeségüknek nyoma sem maradt. Már a csata legelején úgy döntöttek, hogy vezérüket hátrahagyva elmenekülnek, mert az ellenség megfosztotta őket erejüktől.