HU/SB 6.15.28
28. VERS
- yat-pāda-mūlam upasṛtya narendra pūrve
- śarvādayo bhramam imaṁ dvitayaṁ visṛjya
- sadyas tadīyam atulānadhikaṁ mahitvaṁ
- prāpur bhavān api paraṁ na cirād upaiti
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat-pāda-mūlam—akinek a lótuszlába (az Úr Saṅkarṣaṇáé); upasṛtya—elnyervén a menedékét; nara-indra—ó, király; pūrve—hajdanán; śarva-ādayaḥ—a nagy félistenek, például az Úr Mahādeva; bhramam—illúziót; imam—ezt; dvitayam—kettősségekből állót; visṛjya—feladván; sadyaḥ—azonnal; tadīyam—Övé; atula—páratlan; anadhikam—felülmúlhatatlan; mahitvam—dicsőség; prāpuḥ—elért; bhavān—te magad; api—szintén; param—a legfelsőbb hajlékot; na—nem; cirāt—hosszú idő után; upaiti—el fogod érni.
FORDÍTÁS
Kedves királyom! Egyszer rég az Úr Śiva és a többi félisten Saṅkarṣaṇa lótuszlábánál kerestek menedéket. Azonnal megszabadultak a kettősség illúziójától, és páratlan, felülmúlhatatlan dicsőségre tettek szert a lelki életben. Hamarosan te is ugyanezt a helyzetet éred majd el.
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Hatodik Énekének tizenötödik fejezetéhez, melynek címe: „Nārada és Aṅgirā, a két szent Citraketu királyt tanítja”.