HU/SB 7.5.30
30. VERS
- śrī-prahrāda uvāca
- matir na kṛṣṇe parataḥ svato vā
- mitho ’bhipadyeta gṛha-vratānām
- adānta-gobhir viśatāṁ tamisraṁ
- punaḥ punaś carvita-carvaṇānām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-prahrādaḥ uvāca—Prahlāda Mahārāja mondta; matiḥ—hajlam; na—soha; kṛṣṇe—az Úr Kṛṣṇának; parataḥ—mások tanításaiból; svataḥ—saját megértésükből; vā—akár; mithaḥ—együttes erőfeszítésből; abhipadyeta—kifejlődik; gṛha-vratānām—azoknak, akik túlságosan ragaszkodnak a materialista, testi életfelfogáshoz; adānta—féktelen; gobhiḥ—az érzékek által; viśatām—belépve; tamisram—pokoli élet; punaḥ—újra; punaḥ—újra; carvita—már megrágott dolgok; carvaṇānām—akik rágják.
FORDÍTÁS
Prahlāda Mahārāja így válaszolt: Megzabolázatlan érzékeiknek köszönhetően a materialista élethez túlságosan ragaszkodó emberek a pokoli lét felé haladnak, és újra meg újra a már megrágottat rágják. Sohasem ébred bennük vonzalom Kṛṣṇa iránt sem mások tanításának hatására, sem a saját erőfeszítéseik eredményeképpen, sem a kettő együtteséből.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben a matir na kṛṣṇe szavak a Kṛṣṇának végzett odaadó szolgálatra utalnak. Vannak politikusoknak, művelt tudósoknak és filozófusoknak nevezett emberek, akik a Bhagavad-gītāt olvassák, és igyekeznek olyan jelentést kicsavarni belőle, ami megfelel anyagi céljaiknak, ám az, hogy félreértik Kṛṣṇát, nem hoz semmi hasznot a számukra. Mivel ezek a politikusok, filozófusok és tudósok a Bhagavad-gītāt arra akarják felhasználni, hogy anyagi szinten elrendezzék az életüket, nem tudnak örökké Kṛṣṇára gondolni, azaz nem lehetnek Kṛṣṇa-tudatosak (matir na kṛṣṇe). A Bhagavad-gītā (BG 18.55) elmondja: bhaktyā mām abhijānāti, egyedül az odaadó szolgálattal lehet Kṛṣṇát a valóságnak megfelelően megérteni. Az állítólagos politikusok és tudósok Kṛṣṇát egy képzeletbeli személynek tartják. A politikus azt mondja, hogy az ő Kṛṣṇája különbözik attól a Kṛṣṇától, akiről a Bhagavad-gītā beszél. Noha a Legfelsőbbként fogadja el Kṛṣṇát és Rāmát, azt gondolja, hogy Rāma és Kṛṣṇa személytelenek, mert elképzelni sem tudja a Kṛṣṇának végzett szolgálatot. Az egyetlen dolog, amit tesz, az punaḥ punaś carvita-carvaṇānām — újra meg újra a megrágottat rágja. Az efféle politikusok és tudósok célja az, hogy testük érzékeivel élvezzék az anyagi világot. Ezért a vers egyértelműen kijelenti, hogy akik gṛha-vraták, akiknek egyetlen céljuk az, hogy jól éljenek testükkel az anyagi világban, nem érthetik meg Kṛṣṇát. A két kifejezés, gṛha-vrata és carvita-carvaṇānām, arra utal, hogy a materialisták életről életre különböző testformákban próbálják élvezni az érzékkielégítést, mégis elégedetlenek. A perszonalizmus, ilyen izmus vagy olyan izmus nevében továbbra is a materialista életmódhoz ragaszkodnak. A Bhagavad-gītā (BG 2.44) kijelenti:
- bhogaiśvarya-prasaktānāṁ
- tayāpahṛta-cetasām
- vyavasāyātmikā buddhiḥ
- samādhau na vidhīyate
„Azoknak az elméjében, akik túlságosan ragaszkodnak az érzéki élvezethez és az anyagi gazdagsághoz, s akiket mindezek megtévesztenek, sohasem ébred szilárd eltökéltség, hogy a Legfelsőbb Úr odaadó szolgálatát végezzék.” Akik ragaszkodnak az érzéki élvezethez, azok nem lehetnek állhatatosak az Úr odaadó szolgálatában. Nem érthetik meg Bhagavānt, Kṛṣṇát vagy az Ő tanítását, a Bhagavad-gītāt. Adānta-gobhir viśatāṁ tamisram: útjuk valójában a pokol felé vezet.
Ahogy azt Ṛṣabhadeva (SB 5.5.2) megerősítette, mahat-sevāṁ dvāram āhur vimukteḥ: egy bhakta szolgálatán keresztül kell megpróbálnunk megérteni Kṛṣṇát. A mahat szó a bhaktára vonatkozik.
- mahātmānas tu māṁ pārtha
- daivīṁ prakṛtim āśritāḥ
- bhajanty ananya-manaso
- jñātvā bhūtādim avyayam
„Ó, Pṛthā fia, a nagy lelkek, akik nincsenek illúzióban, az isteni természet védelme alatt állnak. Teljesen elmerülnek az odaadó szolgálatban, mert az Istenség Legfelsőbb Személyiségeként eredetinek és kimeríthetetlennek ismernek Engem.” (BG 9.13) Mahātmā az, aki örökké, a nap huszonnégy órájában odaadó szolgálatot végez. Ahogy a következő versek majd elmagyarázzák, ha valaki nem követ egy ilyen kiváló személyiséget, nem értheti meg Kṛṣṇát. Hiraṇyakaśipu meg akarta tudni, honnan kapta Prahlāda ezt a Kṛṣṇa-tudatot. Ki tanította? Prahlāda gúnyosan így válaszolt: „Kedves apám! A hozzád hasonló emberek sohasem értik meg Kṛṣṇát. Őt csak az értheti meg, aki egy mahat, egy nagy lélek szolgálatát végzi. Akik az anyagi feltételeken próbálnak javítani, azok azt rágják, ami már meg van rágva. Mindeddig senki sem tudta tökéletessé tenni az anyagi feltételeket, de az emberek életről életre, nemzedékről nemzedékre próbálkoznak, és újra meg újra kudarcot vallanak. Ha valaki nem kap megfelelő nevelést egy mahattól — egy mahātmātól, az Úr tiszta bhaktájától —, nincs lehetősége arra, hogy megértse Kṛṣṇát és az Ő odaadó szolgálatát.”