HU/SB 9.19.12
12. VERS
- tathāhaṁ kṛpaṇaḥ subhru
- bhavatyāḥ prema-yantritaḥ
- ātmānaṁ nābhijānāmi
- mohitas tava māyayā
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tathā—pontosan úgy, mint a kecskebak; aham—én; kṛpaṇaḥ—egy fösvény, aki nem érti meg az élet fontosságát; su-bhru—ó, feleségem, gyönyörű szemöldökű; bhavatyāḥ—társaságodban; prema-yantritaḥ—mintha a szeretet kötne, holott valójában a kéj az; ātmānam—önmegvalósítás (ki vagyok, és mi a kötelességem); na abhijānāmi—még máig sem tudtam megérteni; mohitaḥ—megzavarodva; tava—tiéd; māyayā—az anyagilag vonzó vonásoktól.
FORDÍTÁS
Ó, kedves, gyönyörű szemöldökű feleségem! Pontosan olyan vagyok, mint ez a kecskebak, mert értelmem olyan csekély, hogy szépséged elbűvöl, s megfeledkeztem valódi feladatomról, az önmegvalósításról.
MAGYARÁZAT
Ha valaki a felesége úgynevezett szépségének az áldozata marad, családi élete nem más, mint egy sötét kút. Hitvātma-pātaṁ gṛham andha-kūpam. Egy ilyen sötét kútban élni kétségtelenül öngyilkosság. Ha valaki ki akar szabadulni az anyagi élet gyötrelmes helyzetéből, önként fel kell adnia kéjes kapcsolatát a feleségével, másként szó sem lehet az önmegvalósításról. Ha valaki nem rendelkezik rendkívül fejlett lelki tudattal, számára a családi élet nem más, mint egy sötét kút, amelyben az ember öngyilkosságot követ el. Prahlāda Mahārāja ezért azt javasolta, hogy a kellő időben, legkésőbb az ötvenedik életéve betöltése után az ember hagyjon fel a családi élettel, és vonuljon az erdőbe — vanaṁ gato yad dharim āśrayeta (SB 7.5.5) —, s ott keressen oltalmat Hari lótuszlábánál.