HU/SB 10.8.51
51. VERS
- tato bhaktir bhagavati
- putrī-bhūte janārdane
- dampatyor nitarām āsīd
- gopa-gopīṣu bhārata
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tataḥ—ezután; bhaktiḥ bhagavati—a bhakti, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének végzett odaadó szolgálat vallása; putrī-bhūte—az Úrban, aki megjelent Yaśodā anya fiaként; janārdane—az Úr Kṛṣṇában; dam-patyoḥ—férjnek és feleségnek egyaránt; nitarām—folyamatosan; āsīt—volt; gopa-gopīṣu—Vṛndāvana összes lakója, a gopák és a gopīk, Nanda Mahārāja és Yaśodā társaságában élve és nyomdokaikat követve; bhārata—ó, Parīkṣit Mahārāja.
FORDÍTÁS
Ó, Parīkṣit Mahārāja, Bhāraták gyöngye! Az Istenség Legfelsőbb Személyisége aztán Nanda Mahārāja és Yaśodā fia lett, akik szülői ragaszkodásukban szüntelen, megingathatatlan odaadással szerették Őt, és társaságukban Vṛndāvana népe, a gopák és a gopīk is mind a kṛṣṇa-bhakti útját járták.
MAGYARÁZAT
Amikor az Istenség Legfelsőbb Személyisége a szomszédos gopáktól és gopīktól vajat, túrót és tejet lopott, rosszalkodása kívülről nézve gondot okozott, valójában azonban nem volt más, mint a kölcsönös szeretet megnyilvánulása az odaadó szolgálat eksztázisában. Minél inkább kimutatták érzelmeiket a gopák és a gopīk az Úr iránt, annál mélyebb lett az odaadó szolgálatuk. Néha a felületes szemlélő számára úgy tűnik, hogy a bhakta amiatt, hogy odaadó szolgálatot végez, nehéz helyzetbe kerül, a valóság azonban más. Amikor egy bhakta Kṛṣṇáért szenved, ez a szenvedés transzcendentális élvezet. Aki nem bhakta, az nem értheti ezt meg. Amikor Kṛṣṇa megnyilvánította gyermekkori kedvteléseit, nemcsak Nanda Mahārāja és Yaśodā odaadó szeretete erősödött, de azoknak az odaadó szolgálata is mélyebb lett, akik velük voltak. Azok tehát, akik a Vṛndāvanában végzett cselekedeteket követik, szintén eljutnak az odaadó szolgálat legtökéletesebb síkjára.