HU/SB 7.7.19-20
19-20. VERSEK
- ātmā nityo ’vyayaḥ śuddha
- ekaḥ kṣetra-jña āśrayaḥ
- avikriyaḥ sva-dṛg hetur
- vyāpako ’saṅgy anāvṛtaḥ
- etair dvādaśabhir vidvān
- ātmano lakṣaṇaiḥ paraiḥ
- ahaṁ mamety asad-bhāvaṁ
- dehādau mohajaṁ tyajet
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
ātmā—a szellemi lélek, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének része; nityaḥ—mentes a születéstől vagy a haláltól; avyayaḥ—sohasem sorvadó; śuddhaḥ—a ragaszkodás és az elkülönülés anyagi szennyeződése nélkül; ekaḥ—egyéni; kṣetra-jñaḥ—aki tudással rendelkezik, s ezért különbözik az anyagi testtől; āśrayaḥ—az eredeti alap 1; avikriyaḥ—nem megy keresztül változáson, mint a test 2; sva-dṛk—önragyogó 3; hetuḥ—minden ok oka; vyāpakaḥ—a tudat formájában szétárad a testben; asaṅgī—nem függ a testtől (szabadon vándorolhat egyik testből a másikba); anāvṛtaḥ—nem fedi anyagi szennyeződés; etaiḥ—mindezek által; dvādaśabhiḥ—tizenkettő; vidvān—az, aki nem ostoba, hanem a valóságnak megfelelően, tökéletesen tud mindent; ātmanaḥ—a szellemi léleknek; lakṣaṇaiḥ—a jellemzői; paraiḥ—transzcendentális; aham—én („ez a test vagyok”); mama—enyém („minden az enyém, ami kapcsolatban áll ezzel a testtel”); iti—így; asat-bhāvam—téves életfelfogás; deha-ādau—önmagunk azonosítása az anyagi testtel, s aztán a feleségünkkel, a gyermekeinkkel, a családunkkal, egy közösséggel, a nemzetünkkel stb.; moha-jam—illuzórikus tudásból származó; tyajet—fel kell adni.
FORDÍTÁS
„Ātmā” a Legfelsőbb Úrra vagy az élőlényekre utal. Mindannyian lelkiek, nem születnek és nem halnak meg, nem pusztulnak el, és mentesek az anyagi szennyeződéstől. Egyének ők, a külső test ismerői, s ők az alapja vagy menedéke mindennek. Anyagi változások nem jellemzik őket, önragyogóak, ők minden ok okai, és mindent áthatóak. Nem állnak kapcsolatban az anyagi testtel, ezért nem fedi őket semmi. E transzcendentális tulajdonságok birtokában annak, aki valóban művelt, le kell mondania az illuzórikus életfelfogásról, amelyben az ember azt gondolja: „Én ez az anyagi test vagyok, s minden, ami kapcsolatban áll ezzel a testtel, az enyém.”
MAGYARÁZAT
A Bhagavad-gītāban (BG 15.7) az Úr Kṛṣṇa egyértelműen kijelenti: mamaivāṁśo jīva-loke jīva-bhūtaḥ. „Minden élőlény az Én részem.” Az élőlények tehát minőség tekintetében ugyanolyanok, mint az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki a vezető, a Legfelsőbb minden élőlény között. A Védákban az áll: nityo nityānāṁ cetanaś cetanānām, az Úr a legfőbb egyéni élőlény, az alárendelt élőlények vezetője. Az élőlények Isten részei, hasonmásai, ezért tulajdonságaik nem különböznek a Legfelsőbb Úr tulajdonságaitól. Az élőlények ugyanúgy az Úrral azonos tulajdonságokkal rendelkeznek, ahogyan egy csöpp tengervíz is ugyanazokból a kémiai elemekből áll, mint maga a hatalmas tenger. Minőség tekintetében tehát azonosak, míg mennyiség szempontjából különböznek. Az Istenség Legfelsőbb Személyiségét megérthetjük, ha megértjük hasonmását, az élőlényt, mert az élőlényekben Isten valamennyi tulajdonsága megtalálható parányi mértékben. Azonosak, ám Isten hatalmas, míg az élőlény rendkívül parányi. Aṇor aṇīyān mahato mahīyān (Kaṭha Upaniṣad 1.2.20). Az élőlények kisebbek az atomnál, de Isten hatalmasabb a leghatalmasabbnál. A nagyságról alkotott képünket az ég képviselheti, mert az égről azt gondoljuk, hogy határtalanul nagy. Isten azonban hatalmasabb az égnél. Éppen így azt is tudjuk, hogy az élőlény kisebb az atomoknál, mert nem nagyobb, mint egy hajszál keresztmetszetének a tízezred része, ám az a tulajdonság, hogy minden ok legfelsőbb oka, jelen van mind az élőlényben, mind az Istenség Legfelsőbb Személyiségében. Valójában az élőlény jelenlétének köszönhetően létezik a test és mennek végbe a testi változások. Az anyagi törvények által irányított változások is azért következnek be, mert a Legfelsőbb Úr jelen van az univerzumban.
Az ekaḥ — „egyéni” — szó nagyon fontos. Ahogy a Bhagavad-gītā elmagyarázza (BG 9.4): mat-sthāni sarva-bhūtāni na cāhaṁ teṣv avasthitaḥ. Minden anyagi és lelki, beleértve a földet, a vizet, a levegőt, a tüzet, az eget és az élőlényeket, a szellemi lélek síkján létezik. Noha minden az Istenség Legfelsőbb Személyisége kiáradása, nem szabad azt hinnünk, hogy a Legfelsőbb Úr bármitől is függ.
Isten és az élőlény egyaránt teljesen tudatosak. Élőlényekként tudatosak vagyunk testi létünkről. Az Úr hasonló módon tudatos a hatalmas kozmikus megnyilvánulásról. Ezt a Védák is megerősítik: yasmin dyauḥ pṛthivī cāntarīkṣam. Vijñātāram adhikena vijānīyāt. Ekam evādvitīyam. Ātma-jyotiḥ samrāḍ ihovāca. Sa imān lokān asṛjata. Satyaṁ jñānam anantam. Asaṅgo hy ayaṁ puruṣaḥ. Pūrṇasya pūrṇam ādāya pūrṇam evāvaśiṣyate. Ezek a védikus kijelentések mind alátámasztják, hogy az Istenség Legfelsőbb Személyisége és a parányi lélek egyaránt egyének. Az egyik hatalmas, a másik pedig parányi, ám mindketten — a test által behatárolt és az univerzálisan határtalan egyaránt — minden ok okai.
Sohasem szabad elfelejtenünk, hogy noha minőségileg egyenlőek vagyunk az Istenség Legfelsőbb Személyiségével, mennyiség tekintetében sohasem lehetünk Vele azonosak. Amikor a csekély értelműek látják, hogy minőségüket tekintve egyenlőek Istennel, ostobán azt hiszik, hogy mennyiség terén szintén egyenlőek Vele. Értelmüket aviśuddha-buddhayaḥnak, csiszolatlan vagy szennyezett értelemnek nevezik. Amikor az ilyen emberek, akik sok-sok életen át igyekeznek, hogy megértsék a legfelsőbb okot, végül valódi tudásra tesznek szert Kṛṣṇáról, Vāsudeváról, akkor meghódolnak Neki (vāsudevaḥ sarvam iti sa mahātmā sudurlabhaḥ (BG 7.19)), s így kiváló mahātmākká, tökéletes lelkekké válnak. Ha valaki olyan szerencsés, hogy megérti Istenhez fűződő kapcsolatát és azt, hogy Isten hatalmas (vibhu), míg az élőlény parányi (aṇu), akkor tudása tökéletes. Az egyén sötétségben van, amikor úgy gondolja, hogy azonos anyagi testével, s hogy minden, ami kapcsolatban áll az anyagi testével, az övé. Ezt úgy nevezik: ahaṁ mama (janasya moho ’yam ahaṁ mameti (SB 5.5.8)). Ez illúzió. Fel kell adnunk illuzórikus felfogásunkat, és így teljes tudásra kell szert tennünk mindenről.
1 A szellemi lélek oltalma nélkül az anyagi test nem létezhet.
2 Ahogyan már elmagyaráztuk, a fa gyümölcsei és virágai megszületnek, léteznek, növekszenek, átalakulnak, elsorvadnak és elpusztulnak az évszakok váltakozásával, ám a fa e változások során ugyanaz marad. Az ātmā ugyanígy mentes minden változástól.
3 Nincs szükség arra, hogy a lelket szembetűnővé tegyük; automatikusan szembetűnő. Nagyon könnyen megérthetjük, hogy az élő testben jelen van egy szellemi lélek.