SK/BG 1
Śrīla Prabhupādove komentáre nájdete keď si kliknte na jednotlivé verše dolu.
1.1: Dhṛtarāṣtra riekol: „Ó, Sañjaya, čo urobili moji a Pāṇḍuovi synovia, keď sa v bojovnej nálade zhromaždili na pútnom mieste Kuruovcov?“
1.2: Sañjaya riekol: „Ó, môj kráľ, po zhliadnutí vojska zoradeného do vojenského šíku bratmi Pāṇḍuovcami pristúpil kráľ Duryodhana k svojmu učiteľovi a predniesol nasledujúce slová:
1.3: Ó, môj učiteľ, pozri na mohutné vojsko synov Pāṇḍuových, ktoré tak znalecky zoradil tvoj múdry žiak, syn Drupadov.
1.4: V tejto armáde je veľa hrdinských lukostrelcov, ktorí sa v boji vyrovnajú Bhīmovi a Arjunovi, a sú tu aj veľkí bojovníci, ako Yuyudhāna, Virāṭa a Drupada.
1.5: Sú tu tiež veľkí, hrdinskí a mocní bojovníci ako Dhṛṣṭaketu, Cekitāna, Kāśirāja, Purujit, Kuntibhoja a Śaibya.
1.6: Je tu mocný Yudhāmanyu, silný Uttamaujā, Subhadrin syn i synovia Draupadī. Všetci sú to udatní bojovníci na vojenských vozoch.
1.7: Ó, najlepší z brāhmaṇov, dovoľ mi, aby som ťa informoval o veliteľoch, ktorí sú obzvlášť schopní viesť moje vojsko.
1.8:Okrem teba sú tu osobnosti ako Bhīṣma, Karṇa, Kṛpa, Aśvatthāmā, Vikarṇa a Somadattov syn nazývaný Bhūriśravā, ktorí vychádzajú z bojov vždy víťazne.
1.9: Je tu veľa ďalších hrdinov, ktorí sú pripravení za mňa obetovať svoje životy. Všetci sú dobre ozbrojení najrôznejšími zbraňami a všetci sú to skúsení bojovníci.
1.10: Naša vojenská sila je neobmedzená a dokonale chránená praotcom Bhīṣmom, zatiaľ čo sila bratov Pāṇḍuovcov, svedomito chránená Bhīmom, je obmedzená.
1.11: Teraz, keď tu takto stojíte rozostavení na svojich príslušných strategických miestach, musíte praotca Bhīṣmu podporiť zo všetkých síl.
1.12: Potom Bhīṣma, mocný a statočný predok Kuruovského rodu, praotec bojovníkov, zadul mocne do svojej lastúry. Burácajúci zvuk, podobný leviemu revu, potešil Duryodhanu.
1.13: Potom sa zrazu spoločne búrlivým hlasom rozozneli všetky lastúry, bubny, bubienky, kotly a rohy.
1.14: Na druhej strane aj Śrī Kṛṣṇa a Arjuna zaduli do svojich transcendentálnych lastúr, sediac na veľkom bojovom voze, v ktorom boli zapriahnuté biele tátoše.
1.15: Śrī Kṛṣṇa zadul do Svojej lastúry nazývanej Pāñcajanya a Arjuna do svojej Devadatty. A Bhīma, nenásytný jedák schopný nadľudských skutkov, zadul do svojej strašlivej lastúry nazývanej Pauṇḍra.
1.16-18: Kráľ Yudhiṣṭhira, syn Kuntī, zadul do svojej lastúry zvanej Anantavijaya, a Nakula a Sahadeva do svojej Sughoṣi a Maṇipuṣpaky. Vynikajúci lukostrelec kráľ Kāśī, mocný bojovník Śikhandī, Dhṛṣṭadyumna, Virāṭa, neporaziteľný Sātyaki, Drupada, synovia Draupadī, silne ozbrojený Subhadrin syn a ďalší, ó, môj kráľ, tí všetci duli do svojich lastúr.
19. vers: A különböző kagylókürtök rettentő hangja betöltötte az eget és a földet, s megremegtette Dhṛtarāṣṭra fiainak szívét.
20. vers: Ekkor Arjuna, Pāṇḍu fia a harci szekéren ülve, melynek Hanumān díszlett a zászlaján, felvette íját, s felkészült, hogy kilője nyilait. Ó, király! Dhṛtarāṣṭra fiainak felsorakozott hada láttán e szavakkal fordult az Úr Kṛṣṇához:.
21-22. vers: Arjuna így szólt: Ó, tévedhetetlen, kérlek, hajtsd harci szekeremet a két sereg közé, hogy láthassam, kik vannak jelen, kik vágynak a harcra, s kikkel kell majd megküzdenem e nagy összecsapásban!
23. vers: Hadd lássam, kik jöttek el harcolni, hogy Dhṛtarāṣṭra gonosz szívű fiának örömet szerezzenek!
24. vers: Sañjaya így szólt: Ó, Bharata sarja! Arjuna kérésére az Úr Kṛṣṇa a két sereg közé hajtotta a pompás harci szekeret.
25. vers: Bhīṣma, Droṇa és a világ többi vezére jelenlétében így szólt az Úr: „Lásd, Pārtha, az itt összesereglett Kurukat!”
26. vers: Arjuna a két seregben atyáit, nagyatyáit, tanítómestereit, anyai nagybátyjait, fivéreit, fiait, unokáit, barátait, apósait és jóakaróit pillantotta meg.
27. vers: Amikor Kuntī fia, Arjuna meglátta a különféle rokonok és barátok sokaságát, szívét részvét töltötte el, s így szólt:
28. vers: Arjuna így szólt: Kedves Kṛṣṇám! Előttem sorakozó, harci vágyban égő barátaim és rokonaim láttán tagjaim reszketnek, ajkam kiszárad.
29. vers: Egész testem remeg, s borzongás járja át. Gāṇḍīva íjam kicsúszik kezemből, s a bőröm tüzel.
30. vers: Képtelen vagyok tovább itt állni! Kezdek megfeledkezni magamról, s forog velem a világ. Ó, Kṛṣṇa, Keśī démon végzete, nagyon rosszat sejtek!
31. vers: Nem látom be, mi jó származik abból, ha megölöm rokonaimat a harcban. Ó, kedves Kṛṣṇám, nem akarom megnyerni e csatát, s nem vágyom sem királyságra, sem boldogságra!
32-35. vers: Ó, Govinda, mit ér nekünk a királyság, a boldogság, vagy mit ér maga az élet, ha azok, akiknek kedvéért erre vágyunk, most itt sorakoznak a csatatéren? Ó, Madhusūdana! Még ha másképp ők pusztítanának is el engem, miért kellene halálukat kívánnom a tanítóknak, atyáknak, fiaknak, nagyatyáknak, anyai nagybátyáknak, apósoknak, unokáknak, sógoroknak és más rokonoknak, akik itt állnak előttem, készen arra, hogy feláldozzák életüket és minden kincsüket? Ó, minden lény fenntartója, én nemhogy ezért a Földért, de még a három világért sem vagyok hajlandó harcolni velük! Miféle boldogság várhat ránk, ha megöljük Dhṛtarāṣṭra fiait?
36. vers: A bűn fog hatalmába keríteni bennünket, ha legyilkoljuk e támadókat. Nem helyes hát, ha megöljük Dhṛtarāṣṭra fiait és barátainkat. Mit nyernénk ezzel, ó, Kṛṣṇa, szerencse istennőjének ura, és hogyan lehetnénk boldogok saját rokonaink elpusztítása árán?
37-38. vers: Ó, Janārdana! Ezek az emberek, akiknek szívét kapzsiság tölti el, nem látnak semmi rosszat abban, hogy kiirtsák saját családjukat, vagy hogy barátaikkal marakodjanak, ám miért követnénk el ilyen bűnt mi, akik tudjuk, hogy a család elpusztítása bűnös tett?
39. vers: A dinasztia kipusztulásával az örök családi hagyományok is kivesznek, s az életben maradt családtagok vallástalanul fognak élni.
40. vers: Ó, Kṛṣṇa, ó, Vṛṣṇi leszármazottja! Amikor a családban a vallástalanság kerül túlsúlyba, a család nőtagjai beszennyeződnek, ha pedig a nők rossz útra térnek, az nem várt utódokat eredményez.
41. vers: A nem várt nemzedék szaporodása kétségtelenül pokoli életet teremt a családnak és a családi hagyományok lerombolóinak egyaránt. Az ilyen erkölcstelen családok ősatyái visszaesnek, mert többé nem áldoznak nekik ételt és vizet.
42. vers: A családi hagyományok elpusztítói – akik így nem kívánt gyermekek világrajöttét idézik elő – bűnös tetteikkel véget vetnek a köz javát és a családi jólétet szolgáló cselekedeteknek.
43. vers: Ó, Kṛṣṇa, népek fenntartója! Azt hallottam a tanítványi láncolattól, hogy azokra, akiknek családi hagyományait elpusztítják, örök pokol vár.
44. vers: Ó, jaj, mily különös, hogy súlyos bűnök elkövetésére készülünk! A királyi gyönyörök élvezetére vágyva saját rokonainkat akarjuk elpusztítani.
45. vers: Inkább haljak meg fegyvertelenül és ellenállás nélkül a csatatéren a felfegyverzett Dhṛtarāṣṭra-fiak kezétől!
46. vers: Sañjaya mondta: E szavakkal szólt hát Arjuna a csatatéren, majd íját és nyilát félredobva leült harci szekerén, és szívét elborította a bánat.