HU/SB 3.27.25

Revision as of 09:07, 5 April 2019 by Aditya (talk | contribs) (Srimad-Bhagavatam Compile Form edit)
(diff) ← Older revision | Latest revision (diff) | Newer revision → (diff)

Õ Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada


25. VERS

yathā hy apratibuddhasya
prasvāpo bahv-anartha-bhṛt
sa eva pratibuddhasya
na vai mohāya kalpate


SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS

yathā—mint; hi—valóban; apratibuddhasya—annak, aki alszik; prasvāpaḥ—az álom; bahu-anartha-bhṛt—sok kedvezőtlen dolgot elviselve; saḥ eva—az az álom; pratibuddhasya—annak, aki ébren van; na—nem; vai—bizonyára; mohāya—hogy megzavarja; kalpate—képes.


FORDÍTÁS

Amikor az ember álmodik, tudata szinte teljesen be van fedve, és számtalan baljós dolgot lát. Amikor azonban ébren van, s visszanyeri öntudatát, az efféle baljós események nem tudják megzavarni.


MAGYARÁZAT

Az álom állapotában, amikor az ember tudata szinte teljesen be van fedve, számtalan kedvezőtlen dolgot láthat, amelyek zavart vagy aggodalmat okozhatnak, ám miután felébred, nem aggódik többé, noha emlékszik arra, mi történt álmában. Éppen így az önmegvalósítás szintje, azaz amikor megérti, milyen kapcsolatban áll valójában a Legfelsőbb Úrral, teljesen elégedetté teszi, s az anyagi természet három kötőereje    —    minden zavar előidézője    —    nem lehet rá hatással. A beszennyezett tudat állapotában az ember úgy látja, hogy minden az ő élvezetére van, ám a tiszta tudatban, a Kṛṣṇa-tudatban úgy tekint mindenre, hogy annak a Legfelsőbb Élvező élvezetét kell szolgálnia. Ez a különbség az álom és az ébrenlét állapota között. A szennyezett tudatállapotot az álmodó tudathoz hasonlítják, a Kṛṣṇa-tudatot pedig az élet ébrenléti állapotához. Valójában    —    ahogyan azt a Bhagavad-gītā mondja    —    az egyetlen abszolút élvező Kṛṣṇa. Aki megérti, hogy Ő a tulajdonosa mindhárom világnak, s hogy Ő mindenki barátja, az békében és függetlenül él. Amíg egy feltételekhez kötött lélek nem tesz szert erre a tudásra, addig ő akar mindent élvezni; jótékonykodó emberbarát akar lenni, kórházakat és iskolákat akar nyitni embertársainak. Mindez azonban illúzió, mert az ember senkivel sem tehet jót az efféle anyagi cselekedetekkel. Ha valaki embertársa javát akarja, szunnyadó Kṛṣṇa-tudatát kell felébresztenie. A Kṛṣṇa-tudat állapota nem más, mint a pratibuddha állapota, ami annyit jelent, mint „tiszta tudat”.