HU/SB 3.16.12
12. VERS
- tan me sva-bhartur avasāyam alakṣamāṇau
- yuṣmad-vyatikrama-gatiṁ pratipadya sadyaḥ
- bhūyo mamāntikam itāṁ tad anugraho me
- yat kalpatām acirato bhṛtayor vivāsaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
tat–ezért; me–Enyém; sva-bhartuḥ–mesterüknek; avasāyam–a szándék; alakṣamāṇau–nem tudva; yuṣmat–ellenetek; vyatikrama–sértés; gatim–eredmény; pratipadya–aratva; sadyaḥ–azonnal; bhūyaḥ–újra; mama antikam–közel Hozzám; itām–elér; tat–az; anugrahaḥ–egy szívesség; me–Nekem; yat–ami; kalpatām–legyen elrendezve; acirataḥ–nem hosszú; bhṛtayoḥ–e két szolgának; vivāsaḥ–száműzetés.
FORDÍTÁS
Szolgáim vétettek ellenetek, mert nem ismerték gazdájuk akaratát. Ezért hát nagy szívességnek tekinteném részetekről, ha úgy rendelkeznétek, hogy arassák le a gyümölcsöt, amelyet sértésük termett, ám hamar térjenek vissza Hozzám, s ne tartson sokáig száműzetésük távol hajlékomtól.
MAGYARÁZAT
Ebből a kijelentésből megérthetjük, mennyire vágyik az Úr arra, hogy szolgája visszatérjen Vaikuṇṭhára. Ez az eset bizonyítja, hogy akik egyszer eljutottak a Vaikuṇṭha-bolygóra, sosem eshetnek többé vissza. Jaya és Vijaya esetében sem leesésről volt szó – csupán véletlenről beszélhetünk. Az Úr mindig azt akarja, hogy ezek a bhakták amint lehetséges, visszatérjenek a Vaikuṇṭha-bolygóra. Fel kell tételeznünk, hogy az Úr és a bhaktái között nem fordulhat elő félreértés, ám ha két bhakta között nézeteltérés vagy ellentét támad, akkor szenvedniük kell a következményektől, annak ellenére, hogy ez a szenvedés ideiglenes. Az Úr olyan kegyes bhaktáihoz, hogy vállalta a felelősséget az ajtónállók sértéséért, s arra kérte a bölcseket, adják meg nekik a lehetőséget, hogy amint lehet, visszatérhessenek Vaikuṇṭhára.