HU/SB 4.21.51
51. VERS
- adya nas tamasaḥ pāras
- tvayopāsāditaḥ prabho
- bhrāmyatāṁ naṣṭa-dṛṣṭīnāṁ
- karmabhir daiva-saṁjñitaiḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
adya—ma; naḥ—nekünk; tamasaḥ—az anyagi lét sötétségének; pāraḥ—a másik oldal; tvayā—általad; upāsāditaḥ—növekedett; prabho—ó, urunk; bhrāmyatām—akik bolyonganak; naṣṭa-dṛṣṭīnām—akik szem elől vesztették életük célját; karmabhiḥ—az előző tettek miatt; daiva-saṁjñitaiḥ—egy felsőbb hatalom elrendezéséből.
FORDÍTÁS
Az alattvalók így folytatták: Ma felnyitottad szemünket, és felfedted előttünk, hogyan juthatunk át a sötétség óceánjának túlsó partjára. Múltban elkövetett tetteinknek és a felsőbb hatalom elrendezésének köszönhetően a gyümölcsöző cselekedetek útvesztőjébe tévedtünk, és szem elől vesztettük az élet célját. Így bolyongtunk szerte az univerzumban.
MAGYARÁZAT
Ebben a versben a karmabhir daiva-saṁjñitaiḥ szavak nagyon fontosak. Tetteink minőségének megfelelően kapcsolatba kerülünk az anyagi természet kötőerőivel, és egy felsőbb elrendezés révén lehetőséget kapunk rá, hogy különféle testekben élvezzük e tevékenységek gyümölcseit. Ily módon, szem elől vesztve életük célját, az élőlények különféle fajokban vándorolnak az univerzumon át. Néha alacsonyabb fajokban születnek meg, néha pedig magasabb bolygórendszerekbe kerülnek — mindannyian időtlen idők óta bolyongunk így. A lelki tanítómester és az Istenség Legfelsőbb Személyisége kegyéből megkapjuk az odaadó élet vezérfonalát, és így életünk folyamatos sikere elkezdődik. Erről beszélnek itt Pṛthu király alattvalói. Teljes tudatossággal felismerik, milyen áldásban van részük Pṛthu Mahārāja tetteinek köszönhetően.