HU/SB 4.29.81
81. VERS
- prācīnabarhī rājarṣiḥ
- prajā-sargābhirakṣaṇe
- ādiśya putrān agamat
- tapase kapilāśramam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
prācīnabarhiḥ—Prācīnabarhi király; rāja-ṛṣiḥ—a szent király; prajā-sarga—az alattvalók tömegei; abhirakṣaṇe—megvédeni; ādiśya—miután elrendelte; putrān—a fiainak; agamat—távozott; tapase—hogy lemondásokat végezzen; kapila-āśramam—a Kapilāśramaként ismert szent helyre.
FORDÍTÁS
A szent Prācīnabarhi király miniszterei jelenlétében utasításokat hagyott hátra a fiainak, hogy védelmezzék az ország népét. Aztán elhagyta otthonát, és a Kapilāśramaként ismert szent helyre vonult, hogy ott a lemondásnak éljen.
MAGYARÁZAT
A prajā-sarga szó nagyon fontos ebben a versben. Amikor a nagy bölcs, Nārada rávette a szent Prācīnabarhi királyt, hogy hagyja el az otthonát, és kezdje el az Úr odaadó szolgálatát, a király fiai még nem tértek vissza a vízben végzett lemondásaikból. A király azonban nem várta meg haza tértüket, csak üzenetet hagyott nekik, hogy védelmezzék az ország népét. Vīrarāghava Ācārya azt mondja, hogy az emberek védelmezése annyit jelent, mint besorolni őket a négy varṇa és a négy āśrama rendjeibe. A királyi rendnek kötelessége volt gondoskodni arról, hogy az állampolgárok betartsák a négy varṇa (brāhmaṇa, kṣatriya, vaiśya és śūdra), valamint a négy āśrama (brahmacarya, gṛhastha, vānaprastha és sannyāsa) szabályozó elveit. E varṇāśrama-dharma felállítása nélkül rendkívül nehéz uralkodni egy birodalom alattvalói fölött. Nem lehet egy államban úgy vezetni az embereket és a haladást segítő teljes rendet fenntartani közöttük, ha csupán annyit teszünk, hogy minden évben elfogadtatunk néhány törvényt a törvényhozó országgyűlésen. A varṇāśrama-dharma nélkülözhetetlen a jó kormányzathoz. Az emberek egyik osztályának (a brāhmaṇáknak) intelligensnek kell lennie, és rendelkeznie kell a brahminikus tulajdonságokkal, a másiknak képzettnek kell lennie a közigazgatásban (ők a kṣatriyák), a harmadiknak a kereskedelemben (vaiśyák), a negyediknek pedig az egyszerű kétkezi munkában (śūdrák). Az emberek e négy osztálya már természetes úton kialakult, ám a kormánynak kötelessége gondoskodni arról, hogy mind a négy osztály tervszerűen kövesse saját varṇája elveit. Ezt abhirakṣanának, védelmezésnek nevezik.
Fontos megjegyeznünk, hogy amikor Nārada tanításai meggyőzték Prācīnabarhi királyt az élet célját illetően, a király egy pillanatig sem várt, hogy találkozzon hazatérő fiaival, hanem azonnal útnak indult. Sok dolog várt volna rá fiai hazatértekor, mégis csupán egy üzenetet hagyott hátra nekik. Tudta, hogy mi az elsődleges kötelessége. Csak utasításokat hagyott a fiainak, és elvonult, hogy a lelki fejlődésnek éljen. Ez tehát a szokás a védikus civilizációban.
Śrīdhara Svāmī tudtunkra adja, hogy Kapilāśrama a Gaṅgā-sāgara elnevezésű területen található, ahol a Gangesz Bengál-öbölbe ömlik. Ez a hely még most is zarándokhelyként híres, és Makara-saṅkrānti napján minden évben sok millió ember sereglik ide, hogy fürdőt vegyen. Kapilāśramának azért nevezik, mert itt élt az Úr Kapila, lemondásait és vezekléseit végezve. Az Úr Kapila terjesztette el a sāṅkhya filozófiai rendszert.