HU/SB 4.17.6-7
6-7. VERSEK
- yac cānyad api kṛṣṇasya
- bhavān bhagavataḥ prabhoḥ
- śravaḥ suśravasaḥ puṇyaṁ
- pūrva-deha-kathāśrayam
- bhaktāya me ’nuraktāya
- tava cādhokṣajasya ca
- vaktum arhasi yo ’duhyad
- vainya-rūpeṇa gām imām
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
yat—ami; ca—és; anyat—más; api—bizonyára; kṛṣṇasya—Kṛṣṇának; bhavān—jómagad; bhagavataḥ—az Istenség Legfelsőbb Személyiségének; prabhoḥ—hatalmas; śravaḥ—dicsőséges cselekedetek; su-śravasaḥ—akiről nagyon jó hallani; puṇyam—jámbor; pūrva-deha—előző inkarnációjának; kathā-āśrayam—az elbeszéléssel kapcsolatos; bhaktāya—a bhaktának; me—nekem; anuraktāya—nagyon figyel; tava—neked; ca—és; adhokṣajasya—az Úrnak, akit Adhokṣajának neveznek; ca—szintén; vaktum arhasi—kérlek, mondd el; yaḥ—aki; aduhyat—megfejte; vainya-rūpeṇa—Vena király fiának alakjában; gām—a tehenet, a Földet; imām—ezt.
FORDÍTÁS
Pṛthu Mahārāja az Úr Kṛṣṇa energiáinak nagy hatalmú inkarnációja volt, ezért azok az elbeszélések, amelyek cselekedeteiről szólnak, szerencsét hoznak mindenkire, s minden bizonnyal nagyon kellemes hallgatni őket. Ami engem illet, én örök híved s az Adhokṣajaként ismert Úr örök bhaktája vagyok. Arra kérlek hát, mesélj el minden történetet Pṛthu királyról, aki Vena király fiának alakjában megfejte a tehén képében megjelenő Földet!
MAGYARÁZAT
Az Úr Kṛṣṇát avatārīnak is ismerik, ami azt jelenti, hogy Ő az, „akiből minden inkarnáció kiárad”. A Bhagavad-gītāban (BG 10.8 ) az Úr Kṛṣṇa azt mondja: ahaṁ sarvasya prabhavo mattaḥ sarvaṁ pravartate. „Én vagyok az eredete a lelki és az anyagi világnak, minden Belőlem árad.” Az Úr Kṛṣṇa tehát az eredete mindenki születésének. Az anyagi világban az Úr Brahmā, az Úr Viṣṇu és az Úr Śiva mindannyian Kṛṣṇa kiáradásai. Kṛṣṇának ezt a három inkarnációját guṇa-avatāráknak nevezik. Az anyagi világot a természet három anyagi kötőereje irányítja, és az Úr Viṣṇu, az Úr Brahmā, illetve az Úr Śiva felelősek a jóság, a szenvedély, illetve a tudatlanság kötőerőiért. Pṛthu Mahārāja az Úr Kṛṣṇa azon tulajdonságainak inkarnációja, amelyek révén a feltételekhez kötött lelkek felett uralkodik.
Ebben a versben nagyon fontos az adhokṣaja szó, ami azt jelenti, hogy „anyagi érzékekkel felfoghatatlan”. Senki sem foghatja fel az Istenség Legfelsőbb Személyiségét az elme spekulációja segítségével, ezért a csekély tudással megáldott ember nem értheti meg az Istenség Legfelsőbb Személyiségét. Az anyagi érzékeken keresztül csak a személytelen elképzelésig lehet eljutni, ezért az Urat Adhokṣajának nevezik.