HU/SB 8.12.47
47. VERS
- asad-aviṣayam aṅghriṁ bhāva-gamyaṁ prapannān
- amṛtam amara-varyān āśayat sindhu-mathyam
- kapaṭa-yuvati-veṣo mohayan yaḥ surārīṁs
- tam aham upasṛtānāṁ kāma-pūraṁ nato ’smi
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
asat-aviṣayam—az ateisták nem értik meg; aṅghrim—az Istenség Legfelsőbb Személyisége lótuszlábának; bhāva-gamyam—a bhakták megértik; prapannān—teljesen meghódolt; amṛtam—a nektárt; amara-varyān—csak a félisteneknek; āśayat—adta inni; sindhu-mathyam—a tejóceánból keletkezett; kapaṭa-yuvati-veṣaḥ—megjelent, mint egy illuzórikus fiatal lány; mohayan—elbűvölve; yaḥ—Ő, aki; sura-arīn—a félistenek ellenségei; tam—Neki; aham—én; upasṛtānām—a bhaktáknak; kāma-pūram—aki minden vágyat teljesít; nataḥ asmi—tiszteletteljes hódolatomat ajánlom.
FORDÍTÁS
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége egy fiatal leány alakját öltötte fel, megtévesztve ezzel a démonokat, s a tejóceán köpüléséből létrejött nektárt hívei, a félistenek között osztotta szét. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom ennek az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, aki mindig teljesíti bhaktái vágyait!
MAGYARÁZAT
Az Istenség Legfelsőbb Személyisége tisztán megnyilvánítja a tejóceán köpüléséről szóló elbeszélés tanulságát. Noha Ő senkivel szemben sem részrehajló, természetes szeretetéből fakadóan a bhaktáknak kedvez. Az Úr így szól a Bhagavad-gītāban (BG 9.29):
- samo ’haṁ sarva-bhūteṣu
- na me dveṣyo ’sti na priyaḥ
- ye bhajanti tu māṁ bhaktyā
- mayi te teṣu cāpy aham
„Én senkire sem irigykedem, és olyan sincs, akivel szemben elfogult lennék — mindenkivel egyenlően bánok. De aki odaadással szolgál Engem, az a barátom, Bennem van, s Én is a barátja vagyok.” Ez a részrehajlás az Istenség Legfelsőbb Személyisége részéről természetes. Az ember nem részrehajlásból törődik a gyermekeivel, hanem mert kölcsönös szeretet fűzi őket egymáshoz. A gyermekek az apa szeretetétől függenek, s az apa szeretetből gondoskodik a gyermekeiről. Éppen így mivel a bhakták az Úr lótuszlábán kívül semmit sem ismernek, az Úr mindig kész védelmet nyújtani nekik és teljesíteni vágyaikat. Éppen ezért az Úr azt mondja, kaunteya pratijānīhi na me bhaktaḥ praṇaśyati: „Ó, Kuntī fia, hirdesd bátran: az Én hívem nem vész el soha!”
Így végződnek a Bhaktivedanta-magyarázatok a Śrīmad-Bhāgavatam Nyolcadik Énekének tizenkettedik fejezetéhez, melynek címe: „A Mohinī-mūrti inkarnáció megtéveszti az Úr Śivát”