HU/SB 9.5.24
24. VERS
- gate ’tha durvāsasi so ’mbarīṣo
- dvijopayogātipavitram āharat
- ṛṣer vimokṣaṁ vyasanaṁ ca vīkṣya
- mene sva-vīryaṁ ca parānubhāvam
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
gate—visszatértekor; atha—akkor; durvāsasi—a nagy misztikus yogī, Durvāsā; saḥ—ő, a király; ambarīṣaḥ—Ambarīṣa Mahārāja; dvija-upayoga—a legmegfelelőbb egy tiszta brāhmaṇa számára; ati-pavitram—nagyon tiszta étel; āharat—adott neki enni, és ő is evett; ṛṣeḥ—a kiváló bölcsnek; vimokṣam—megszabadít; vyasanam—a nagy veszélytől, hogy a Sudarśana cakra elégeti; ca—és; vīkṣya—látva; mene—tekintette; sva-vīryam—saját erejéről; ca—szintén; para-anubhāvam—a Legfelsőbb Úr iránti tiszta odaadása miatt.
FORDÍTÁS
Amikor Durvāsā Muni egy esztendő elteltével visszatért, Ambarīṣa király bőségesen megvendégelte őt a legkülönfélébb tiszta ételekkel, majd ő maga is evett. Amikor a király látta, hogy Durvāsā brāhmaṇa megszabadult attól a nagy veszedelemtől, hogy megég, megértette, hogy az Úr kegyéből neki magának is van hatalma, de nem tekintette ezt saját érdemének, hiszen mindent az Úr tett.
MAGYARÁZAT
Kétségtelen, hogy egy olyan bhakta, mint Ambarīṣa Mahārāja, mindig sokféle tettet végez. Természetesen ez az anyagi világ teli van veszélyekkel, amelyekkel számolnunk kell, de a bhaktát ezek sohasem zavarják, hiszen ő teljesen az Istenség Legfelsőbb Személyiségére bízza magát. Ambarīṣa Mahārāja szemléletes példa erre. Az egész világ felett uralkodott, és tengernyi kötelessége volt, melyek végzése során számtalan nehézséggel kellett szembenéznie, melyet a Durvāsā Munihoz hasonló emberek teremtettek. A király azonban mindent elviselt, és nagy türelemmel teljesen átadta magát az Úr kegyének. Ám az Úr mindenki szívében jelen van (sarvasya cāhaṁ hṛdi sanniviṣṭaḥ), és úgy irányít mindent, ahogyan Ő vágyik rá. Így aztán noha Ambarīṣa Mahārājának sok nehézséggel kellett szembeszállnia, az Úr kegyes volt hozzá, s olyan szépen rendezte el a dolgokat, hogy végül Durvāsā Muni és Ambarīṣa Mahārāja jó barátok lettek, és a bhakti-yoga alapjain állva szívélyesen búcsúztak el egymástól. Durvāsā Muni végül is meggyőződött a bhakti-yoga erejéről, noha ő maga egy nagy misztikus yogī volt. Ezért ahogy az Úr Kṛṣṇa a Bhagavad-gītāban (BG 6.47) kijelenti:
- yoginām api sarveṣāṁ
- mad-gatenāntarātmanā
- śraddhāvān bhajate yo māṁ
- sa me yuktatamo mataḥ
„Aki nagy hittel mindig Bennem lakozik, magában Énrám gondol, s transzcendentális szerető szolgálatot végez Nekem, az a legmeghittebben egyesül Velem a yogában, s minden yogī közül ő a legkiválóbb.” Tény tehát, hogy a bhakta a legkiválóbb yogī, ahogy azt Ambarīṣa Mahārāja és Durvāsā Muni története is bizonyítja.