HU/SB 10.1.51
51. VERS
- agner yathā dāru-viyoga-yogayor
- adṛṣṭato ’nyan na nimittam asti
- evaṁ hi jantor api durvibhāvyaḥ
- śarīra-saṁyoga-viyoga-hetuḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
agneḥ—a tűznek az erdőben; yathā—ahogy; dāru—a fának; viyoga-yogayoḥ—a megmenekülésnek és az elfogásnak egyaránt; adṛṣṭataḥ—mint a láthatatlan gondviselés; anyat—más ok vagy véletlen; na—nem; nimittam—egy ok; asti—ott van; evam—ily módon; hi—bizonyára; jantoḥ—az élőlényé; api—valójában; durvibhāvyaḥ—nem lehet kitalálni; śarīra—a testnek; saṁyoga—az elfogadásának; viyoga—vagy az elhagyásának; hetuḥ—az oka.
FORDÍTÁS
Amikor a tűz valamilyen láthatatlan okból átcsap az egyik darab fa fölött, és a következőt lobbantja lángra, az ok nem más, mint a sors. Hasonlóképpen, amikor egy élőlény elfogad egy bizonyos anyagi testet, míg egy másikat félretesz, ennek sincs más oka, mint a láthatatlan végzet.
MAGYARÁZAT
Amikor egy faluban tűz üt ki, a tűz néha kihagy egy házat, és a következőt gyújtja fel. Amikor erdőtűz keletkezik, a tűz ugyanígy átugrik néha az egyik fán, és egy másikat lobbant lángra. Hogy miért történik mindez, senki sem tudja megmondani. Az ember kitalálhat valami elképzelt magyarázatot arra, miért nem kapott lángra a közelebb álló fa vagy ház, míg egy távolabbi fa vagy távolabbi ház leégett, az ok azonban valójában a végzet. Ez a magyarázat a lélekvándorlásra is érvényes, amelynek során egy miniszterelnökből következő életében talán kutya lesz. A láthatatlan sors működését nem lehet meghatározni a gyakorlati, tapasztalati tudománnyal, ezért az embernek be kell érnie azzal a magyarázattal, hogy minden a legfelsőbb végzet miatt történik.