HU/SB 10.2.37
37. VERS
- śṛṇvan gṛṇan saṁsmarayaṁś ca cintayan
- nāmāni rūpāṇi ca maṅgalāni te
- kriyāsu yas tvac-caraṇāravindayor
- āviṣṭa-cetā na bhavāya kalpate
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śṛṇvan—állandóan hallani az Úrról (śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ); gṛṇan—énekelni vagy ismételni (az Úr szent nevét és cselekedeteit); saṁsmarayan—emlékezni (állandóan az Úr lótuszlábára és formájára gondolni); ca—és; cintayan—meditálni (az Úr transzcendentális tettein); nāmāni—transzcendentális nevei; rūpāṇi—transzcendentális formái; ca—szintén; maṅgalāni—amelyek mind transzcendentálisak, s ezért áldásosak; te—Tiéd; kriyāsu—odaadó szolgálatot végezve; yaḥ—ő, aki; tvat-caraṇa-aravindayoḥ—lótuszlábadnál; āviṣṭa-cetāḥ—a bhakta, aki teljesen elmélyed (az ilyen tettekben); na—nem; bhavāya—az anyagi szinthez; kalpate—illő.
FORDÍTÁS
A bhakták, akik elméjüket teljesen elmerítik lótuszlábadban, s akik örökké transzcendentális neveidről és formáidról hallanak, beszélnek, azokon meditálnak, és másokat is rávesznek arra, hogy emlékezzenek rájuk, még akkor is szüntelenül transzcendentális síkon vannak, amikor különféle tetteiket végzik, s így képesek megérteni az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.
MAGYARÁZAT
Ez a vers azt magyarázza el, hogyan gyakorolhatjuk a bhakti-yogát. Śrīla Rūpa Gosvāmī elmondta, hogy bárki, aki az életét annak szenteli, hogy az Urat szolgálja (īhā yasya harer dāsye) cselekedeteivel, elméjével és szavaival (karmaṇā manasā girā), az bármilyen életkörülmények között élhet (nikhilāsv apy avasthāsu), többé nincs feltételekhez kötve, hanem szabad (jīvan-muktaḥ sa ucyate). Annak ellenére, hogy az ilyen bhakta anyagi testben él, semmi köze a testéhez, mert helyzete transzcendentális. Nārāyaṇa-parāḥ sarve na kutaścana bibhyati: a bhakta transzcendentális cselekedeteket végez, ezért nem fél attól, hogy anyagi testet ölt (SB 6.17.28). E felszabadult helyzetet illusztrálva Śrī Caitanya Mahāprabhu így imádkozott: mama janmani janmanīśvare bhavatād bhaktir ahaitukī tvayi. „Semmi mást nem akarok, mint hogy életről életre indokolatlan odaadó szolgálatodat végezhessem.” (Śikṣāṣṭaka 4) Egy bhakta még akkor is folytatja szolgálatát, ha az Úr legfelsőbb akaratából megszületik ebben az anyagi világban. Amikor Bharata király hibát követett el, és következő életében őz lett, odaadó szolgálata nem ért véget, ámbár hanyagságáért egy kis büntetésben részesült. Nārada Muni azt mondja, hogy még ha valaki le is esik az odaadó szolgálat szintjéről, nem vész el, míg az abhakták teljesen elvesztek, mert nem végeznek szolgálatot. A Bhagavad-gītā (BG 9.14) ezért azt javasolja, hogy mindig merüljünk el legalább a Hare Kṛṣṇa mahā-mantra éneklésében:
- satataṁ kīrtayanto māṁ
- yatantaś ca dṛḍha-vratāḥ
- namasyantaś ca māṁ bhaktyā
- nitya-yuktā upāsate
„Ezek a nagy lelkek állandóan az Én dicsőségem zengik, nagy elszántsággal igyekeznek, s leborulva Előttem szüntelenül odaadóan imádnak Engem.”
Az embernek nem szabad abbahagynia az odaadó szolgálat folyamatát, melyet kilenc formában lehet végezni (śravaṇaṁ kīrtanaṁ viṣṇoḥ smaraṇaṁ pāda-sevanam stb.). A legfontosabb folyamat a guru, a sādhu és a śāstra — a lelki tanítómester, a szent ācārya és a védikus irodalom — hallgatása (śravaṇam). Sādhu-śāstra-guru-vākya, cittete kariyā aikya. Nem szabad az abhakták kommentárjait és magyarázatait hallgatnunk, mert Śrīla Sanātana Gosvāmī a Padma Purāṇát idézve ezt szigorúan megtiltotta:
- avaiṣṇava-mukhodgīrṇaṁ
- pūtaṁ hari-kathāmṛtam
- śravaṇaṁ naiva kartavyaṁ
- sarpocchiṣṭaṁ yathā payaḥ
Szigorúan engedelmeskednünk kell ennek az utasításnak, és sohasem szabad azzal próbálkoznunk, hogy māyāvādīkat, imperszonalistákat, nihilistákat, politikusokat vagy úgynevezett tudósokat hallgassunk. Az ilyen kedvezőtlen társulást szigorúan elkerülve csupán a tiszta bhaktákat kell meghallgatnunk. Śrīla Rūpa Gosvāmī ezért azt javasolja: śrī-guru-padāśrayaḥ, keressünk menedéket egy tiszta bhakta lótuszlábánál, aki a gurunk lehet. Caitanya Mahāprabhu azt mondja, hogy guru az, aki szigorúan követi a Bhagavad-gītā utasításait: yare dekha, tare kaha, ’kṛṣṇa’ — upadeśa (Cc. Madhya 7.128). Egy bűvész, egy varázsló vagy aki akadémiai pályafutása érdekében értelmetlenségeket beszél, nem guru. Guru az, aki a Bhagavad-gītāt, Kṛṣṇa tanítását úgy adja át, ahogyan van. A śravaṇa rendkívül fontos: a vaiṣṇava sādhutól, a gurutól és a śāstrától kell hallanunk.
A kriyāsu szó, melynek jelentése „kétkezi munkával” vagy „munkával”, fontos ebben a versben. Az Úrnak a gyakorlatban kell szolgálatot végeznünk. Kṛṣṇa-tudatú mozgalmunkban minden cselekedetünk középpontjában a Kṛṣṇa-irodalom terjesztése áll. Ez rendkívül fontos. Bárkihez odamehetünk, s rávehetjük arra, hogy kezdje el olvasni a Kṛṣṇával kapcsolatos irodalmat, hogy a jövőben belőle is bhakta lehessen. Ez a vers az ilyen cselekedeteket ajánlja. Kriyāsu yas tvac-caraṇāravindayoḥ. Az ilyen tettek a bhaktákat mindig az Úr lótuszlábára emlékeztetik majd. Ha valaki a figyelmét teljes mértékben arra összpontosítja, hogy könyveket osszon Kṛṣṇáért, azzal teljesen elmélyed Kṛṣṇában. Ez a samādhi.