HU/SB 10.4.7
7. VERS
- śrī-śuka uvāca
- upaguhyātmajām evaṁ
- rudatyā dīna-dīnavat
- yācitas tāṁ vinirbhartsya
- hastād ācicchide khalaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
śrī-śukaḥ uvāca—Śrī Śukadeva Gosvāmī mondta; upaguhya—átölelve; ātmajām—leányát; evam—ily módon; rudatyā—a síró Devakī által; dīna-dīna-vat—nagyon szánalmasan, mint egy szerencsétlen aszszony; yācitaḥ—könyörögve; tām—őt (Devakīt); vinirbhartsya—szidalmazva; hastāt—kezéből; ācicchide—erőszakkal elvette a gyermeket; khalaḥ—a kegyetlen Kaṁsa.
FORDÍTÁS
Śukadeva Gosvāmī folytatta: Devakī megindítóan ölelte magához leányát, és zokogva könyörgött Kaṁsához a gyermekért, ám Kaṁsa olyan kegyetlen volt, hogy szidalmazni kezdte őt, majd erőszakkal kiragadta kezéből a gyermeket.
MAGYARÁZAT
Noha Devakī úgy sírt, mint egy szegény, szerencsétlen asszony, valójában nem volt szegény, s ezért a vers a dīnavat szót használja. Már világra hozta Kṛṣṇát. Ki lehetett hát gazdagabb nála? Még a félistenek is eljöttek, hogy imákat mondjanak Devakīnak, ő azonban egy szegény, szánalomra méltó, szenvedő asszony szerepét játszotta, mert meg akarta menteni Yaśodā leányát.