HU/SB 1.14.34
34. VERS
- bhagavān api govindo
- brahmaṇyo bhakta-vatsalaḥ
- kaccit pure sudharmāyāṁ
- sukham āste suhṛd-vṛtaḥ
SZAVANKÉNTI FORDÍTÁS
bhagavān—az Istenség Személyisége, Kṛṣṇa; api—szintén; govindaḥ—aki felvidítja a teheneket és az érzékeket; brahmaṇyaḥ—odaadó a bhaktákkal vagy a brāhmaṇákkal szemben; bhakta-vatsalaḥ—ragaszkodik a bhaktákhoz; kaccit—vajon; pure—Dvārakā Purīban; sudharmāyām—jámbor gyülekezet; sukham—boldogságot; āste—élvez; suhṛt-vṛtaḥ—barátok körében.
FORDÍTÁS
Jól érzi-e Magát barátai körében, Dvārakā Purī jámbor gyülekezetében az Úr Kṛṣṇa, az Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki örömmel tölti el a teheneket, az érzékeket és a brāhmaṇákat, s aki oly nagyon szereti bhaktáit?
MAGYARÁZAT
Ebben a versben az Urat bhagavānnak, govindának, brahmaṇyának és bhakta-vatsalának nevezik. Az Úr bhagavān svayam, vagyis az eredeti Istenség Legfelsőbb Személyisége, aki minden gazdagsággal, erővel, tudással, szépséggel, hírnévvel és lemondással teli. Senki sem egyenlő Vele vagy nagyobb Nála. Ő Govinda, mert Ő a tehenek és az érzékek öröme. Akik az Úr odaadó szolgálatával megtisztították érzékeiket, valódi szolgálatot végezhetnek Neki, s megtisztult érzékeikkel transzcendentális örömöt tapasztalhatnak. Az érzékek csak azoknak a tisztátalan, feltételekhez kötött élőlényeknek nem nyújtanak semmiféle boldogságot, akik érzékeik szolgájává válnak, mivel az érzékek csalárd örömének illúziója tartja fogva őket. Ezért saját érdekünkben szükségünk van az Úr védelmére. Az Úr a tehenek és a brahminikus kultúra védelmezője. Az a társadalom, amelyben nem óvják a teheneket és nem ápolják a brahminikus kultúrát, nem áll az Úr közvetlen oltalma alatt, ahogyan a börtönben raboskodó elítéltek sem a király, hanem egyik szigorú megbízottja védelmét élvezik. Ha az emberi társadalomban nem védik a teheneket és nem ápolják a brahminikus tulajdonságokat — legalább a társadalom tagjainak egy bizonyos rétegében —, akkor az emberi civilizáció semmilyen távon nem virágozhat. A brahminikus kultúra, vagyis a jóság szunnyadó tulajdonságai — őszinteség, kiegyensúlyozottság, önfegyelem, türelem, egyszerűség, általános tudás, transzcendentális tudás és a védikus bölcsességbe vetett erős hit — kifejlesztésével az ember brāhmaṇává válhat, és így eredeti valójában láthatja meg az Urat. A brahminikus tökéletességen túlhaladva az Úr bhaktájává kell válnia, hogy transzcendentális szinten elérje az Úr iránti szerető ragaszkodást a tulajdonosi, mesteri, baráti, fiúi és szerelmi kapcsolatban. A bhakta szint, amely transzcendentális ragaszkodást vált ki az Úrból, nem alakul ki addig, amíg az ember nem fejlesztette ki magában a brāhmaṇák tulajdonságait, amelyekről fentebb beszéltünk. Az Úr a brāhmaṇákat tulajdonságaik, s nem valamiféle áltekintély miatt kedveli. Akik tulajdonságaikat tekintve nem érik el a brāhmaṇa szintet, nem alapozhatnak meg semmilyen kapcsolatot az Úrral, ahogyan a tüzet sem lehet meggyújtani a puszta földből fa nélkül, annak ellenére, hogy a fa és a föld között kapcsolat van. Mivel az Úr teljesen tökéletes Önmagában, jólléte nem lehet kérdéses, és Yudhiṣṭhira Mahārāja nem is kérdezett erről. Csak lakhelyéről, Dvārakā Purīról érdeklődött, ahol csupa jámbor ember gyűlik össze. Az Úr csak ott van jelen, ahol jámbor emberek gyűlnek össze, és örömét leli abban, hogy a Legfelsőbb Igazságot dicsőítik. Yudhiṣṭhira Mahārāja alig várta, hogy e jámbor emberekről és Dvārakā-beli jámbor tetteikről halljon.